Punk Portál - 2019. május 23.





 

2004. VIII. 19. Szilvuplé - Das Oath


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. aug. 24. kedd - 17:32

Még nincs éjfél, de már egy ideje itthon vagyok. Egy hatalmas bulin vagyok túl, mondanom sem kell, megint valami kurva jóról maradt le a Tisztelt Olvasó, ha nem jött el. Az alig 1 órás buli 1000 Ft-ba került, de bőven megérte.

Ez a Szilvuplé elég gány hely. Szokásos menő, alter szórakozóhely. Fotelok, kacskaringós földalatti szobák, rohadt magas árak (fél liter szóda 200), nem egy punk hely, az tuti. A koncert 8-tól 10-ig tartott volna, nosztalgiázva bóklásztam este 8-kor az Ó utcában, régen mindig ide jártam a Gondolkodóba másolt kazikat venni. Érkezésemkor persze még Pándi úr hiányzott a dobcuccal együtt. Féltünk, a csúszás miatt nem lesz elég az idő. Tévedtünk. Nem vitték túlzásba a játékidőt. Szóval kezdésig lenn üldögéltünk antik székekben, találtunk társasjátékokat, amiket végül időszűke miatt nem próbáltunk ki. Megnéztem a disztrót, elég komoly cuccok voltak, mondjuk a zenekarok nagyját csak névről ismertem, de a bakelitek nagyon szépen néztek ki. :) 53-ra limitált 2 színű JR Ewing lemez, Charles Bronson teljes diszkográfia CD és hasonlók.

A Taktika 8:40 után kezdett. Mint azt már egy korábbi beszámolóban olvashattátok, színpad nincs ezen a helyen. Az egyik sarokba baszták le a hangcuccokat, majd kis hangolás után kezdtek. Elég durván hangos volt az egész, jó kaotikusan szólt minden, mondjuk ez is volt a céljuk, gondolom. Ledaráltak 5-6 számot, én Pándi Bali dobtechnikáját figyeltem, nagyon tud! A többiek egy helyben állva daráltak, az énekes futott néhány kört, átugrott a basszeroson, amúgy semmi érdekes nem történt. Jó volt.

Aztán jöttek az osztrákok. Legalábbis ezt hittem. Dob, gitár, basszus, ének. Hangoláskor valami totál idegesítő prüntyögést nyomott a gitáros, aztán ebből a hangzavarból indult maga a koncert. Fél perc után azon vettem észre magam, hogy hevesen bólogatok. Kibaszott nagy energia volt az egészben! Az énekes tombolt, fetrengett, ordított, ugrándozott, a többiek pedig nagyon nagy beleéléssel játszottak. Hogy milyen volt a zene? Meglepve tapasztaltam, hogy Dead Kennedys-re emlékeztető elemeket vélek felfedezni benne, surfrock jellegű cuccokat (vagy hogyhíjják ezt?), plusz garagerock, és persze az egész totál kaotikus volt. Vágtató ritmusok, néha kicsi lassítás, ordítás végig. Nagyon jó volt! A számok között nem volt szünet, rövid átvezető zajokat játszott a gitáros. Az egész koncert nem lehetett több 20-25 percnél, de ez elég volt ahhoz, hogy néhány ember nagyon durván beinduljon az apró kis helyen, többször fejberúgtak, törtek az üvegek, kicsit meg is lepődtem. Nem nagyon lehet leírni az élményt, nekem nagyon tetszett az egész. Azon gondolkoztam, hogy fogja tudni überelni ezt a Das Oath. Nos, sehogy. Ugyanis ők voltak a Das Oath. :)

A végére maradt az osztrák Beat Happening Cover Band koncertje. Nos, ez sem volt gyenge. A felállás: gitáron egy csajszi, aki alig tudott valamit pengetni, hangszere egy mini-erősítőbe dugva. A dobos srác 2 vödrön játszott dobverőkkel. Az énekes egy pocakos, szakállas 35 körüli fickó tapadós világoszöld rövidgatyában és valami gagyi tengerészmintás pólóban, amiből kilógott a hasa. Maga a zene igazából nem is számított, valami lassú, béna cuccot nyomtak, az énekes kicsit buzisan mozgott, és mezítláb verte az ütemet a földön. Nagyon vicces volt az egész. Csak az a kérdés, mennyire gondolják ezt komolyan... A koncert elején cukrot is osztott a bácsi, a végén pedig a két hangszeres helyet cserélt. A lány megmutatta, hogy dobolni sem tud, a dobos viszont gitáron is elég jó. Ők sem játszottak 25 percnél többet.

Mindenesetre újabb felejthetetlen buli részesei lehettünk Fucktothemusic szülinapi buliján. Köszönjük, és egyben gratulálunk!

Érdemes megnézni a fotókat az Eightball portálon!