Punk Portál - 2019. augusztus 26.





 

2004. VII. 9. Vörös Yuk - Disznósajt est


Írta: Dan&Madafaka
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. júl. 13. kedd - 01:24

Dan:

Újabb punnyadt nyári hétvége, jobb híján irány a Vörös Yuk. Ingyenes buli volt, mégis kevesen gyűltünk össze, elég vegyes közönség. Sok fiatal 14 körüli gyerek, pár Bucó-fan, néhány törzsvendég.

Sajnos a Csírazó Búzakalász 4 számos buliját nem láttam, azt mondták, jót írjak róluk. Erre jött a poén: Jó, hogy nem láttam őket. Hehe. :) Na, majd legközelebb!

A G.A.P. egy szokásos koncertet nyomott. Továbbra sem igazán tudok megbarátkozni a zenéjükkel, bár van 1-2 szám, ami egész jó. Szerintem a ska-s cuccok mennek jobban nekik. Új feldolgozás volt egy Nekromantix szám, mondjuk én nem ismertem, csak Schleki mondta, hogy az, magyar szöveggel játszották. A koncert végi Hátsó szándék Dönteni kell gyalázást szerintem tényleg hanyagolni kéne, olyan durván hamis volt az ének, hogy csak fogtam a fejem. Azért a közönség tombolt, meg Oi-ozott ezerrel.

A dekorációról még nem esett szó, a disznósajt estre való tekintettel a színpad két oldalán felezett disznóról készült képet láthattunk, részeinek megnevezésével, a dobcucc fölött disznólábak és egyéb állati darabok lógtak spárgán, a cinállványra egy egész csirke hulláját kötözték. A Csók és Könnynek ez a második születésnapi és egyben lemezbemutató koncertje lett volna, de mivel ilyesmivel nem foglalkoznak, egy sima koncertet adtak. Azért a lemezbemutatás megtörtént, Abbé bíboros bemutatott minket a lemeznek: "Közönség - lemez, lemez - közönség." Tréfás volt. Persze készült a koncertre, kellemesen illuminált állapotban adta elő a dalokat, amik igen jól szóltak. Schleki profi dobjátéka mellett a többiek is szépen teljesítettek. Már ezerszer leírtam, de most is ezen filozofáltunk, hogy milyen fura a sok régi 'Feszület szám felújított verziója, mennyire máshogy szól az egész. Változnak az idők. A koncert során a csirke fenekébe sört öntött Aberrált, amit egy lelkes rajongó kisebb unszolásra ki is ivott belőle. Abbé egy CD-vel jutalmazta a produkciót. A közönség tagjai csak csirkelábakat kaptak. :)

Szar dolog lehet "konzervatív punknak" lenni. Jó, ha 2 havonta egyszer le tud nézni az ember egy Tekintetes úr koncertre, és végre élvezheti a Bucó által nyújtott kultúrát. A jó 10-15 rajongó vágyait szerintem nem elégítette ki az az 7-8 szám, amit a zenekar előadott, ráadásul az utolsó kettő ismétlés volt. Bucóék arra sem vették a fáradtságot, hogy megtanuljak pár slágert, amit a közönség követelt. Nem volt sem Holokauszt kassza, sem az Idegen szép. Azért az új számokban megkapta a magáét Kertész Imre, meg a hentes, aki klezmert hallgat. A kicsit sem burkolt zsidózás nem sok embert hatott meg, a kopaszodó, 40-es rajongók csak füttyögtek, tapsoltak, karlengetni is csak egynek támadt kedve, azt is gyorsan abbahagyta. Egy ifjú kopasz titán elénekelte az egyik számot Bucó helyett, látszott az öröm az arcán, hogy egy ilyen sztárzenekarban léphetett fel. Tréfás bekiabálások színesítették a koncertet, a közönség soraiból a "tisztelem én a másságot", "éljen a demokrácia", meg hasonló igen gunyoros megjegyzések voltak hallhatók.

A buli végére az ifjak eltávoztak, csak pár lelkes rajongó maradt a Lopunk koncertjére. Összekapták magukat, a múltkori kicsit szétesett koncert után most egy nagyon profi bulit nyomtak. Aki nem ismerné őket: csak feldolgozásokat játszanak. Clash, Ramones, Sex Pistols, Dead Kennedys. Kb. ez volt a repertoár, 1-2 számomra ismeretlen dal is elhangzott. Nagyon hangos volt az egész, de korrektül szólt, és néhány bénázáson és nem túl korrekt szólón kívül mindent nagyon faszán eljátszottak. Amit továbbra is csak javasolni tudok, hogy tanulja meg az énekes a Dead Kennedys számok szövegét! Nem előnyös halandzsát nyomni végig. A többi számnál nem tudom, mennyi volt a kamu duma, azokat nem fújom ennyire. Továbbá nagyon hiányoztak a régi koncertekről ismert Peter and the Test Tube Babies feldolgozások. Az este igazi specialitása az énekes lánya volt. A kb. 10 év körüli kislány bakancsban, bőrkabátban érkezett a színpadra, és majdnem az összes szám refrénjét együtt énekelte a többiekkel. Nagyon faszán nyomta! Az más kérdés, ennyi idősen kell-e hajnal 1-kor egy éjszakai szórakozóhelyen ordító zenében a színpadon állni, de látszott rajta, hogy nagyon élvezi az egészet, szerintem ez egy örök emlék lesz neki. Fellépését nem igazán értékelte egy fiatalember, aki egy Clash szám közepén érkezett a színpadra, és az énekes kezéből tépte ki a mikrofont, hogy elkezdjen balhézni. Aztán leküldték, ennyi. A régi punk slágereknek a legpozitívabb hatása az volt, hogy nyugodtan együtt tudtam énekelni, közösséget tudtam vállalni azokkal a srácokkal, akik az előző koncerten még lelkesen szidták a "másokat".

A koncertek után még maradtunk egy darabig, de nem volt túl nagy tombolás Sas slágereire, csak üldögéltek az emberek. Szemtanúja lehettem, hogy egy meg nem nevezendő srác fenekébe csirkefejet dugnak, majd le is nyalja a csőrét. :) Más érdekes nem történt, háromnegyed 3 felé indultunk haza.

Amit nem igazán értek, miért kell a biztonságiaknak folyamatosan járőröznie a klubban. Nem hiszem, hogy a megjelent 50-80 ember túl sok problémát okozhat. Miért kell őrködni a pogózó punkok fölött, és aki nem megfelelően táncol, azt kiemelni. Azt hiszem, ennyi önkontroll mindig is volt ebben a közösségben, aki túl durván pogózik, arra rászólnak a társai. Nem kell ehhez szekuricsi. Miért baj, ha valaki a 30-35 fokos hőségben félmeztelenre vetkőzik? Kb. rendőrállam feelingje volt az estének.

A buszmenetrend megváltozott, de nem kellett túl sokat várnunk, ezalatt csokit ettünk. Az éjszakai járatokon igazi szubkulturális egyvelegbe kerültünk, a Bank diszkóba igyekvő popper cicák mellett utaztak velünk SHARP skinek, feketébe öltözött, Manson dizálynúra festett darkos lánykák, mi voltunk a punkok, plusz volt vicces kedvű fickó is, aki emelte a busz hangulatát. Elnéztünk a Trafóba, ahol már nem volt semmi buli. A Kultiba is csak zárórára érkeztünk. Itt még csevegtünk egy kicsit, majd indultunk haza.


Madafaka:

Az egész úgy kezdődött, hogy találkoztam Sanyival, és adott pénzt. Kitalálta, hogy nem jön, de én erről nem tudtam, így vittem a metrómegállóhoz két doboz sört, amit elkortyolgattunk. Nézetét meg is változtatta, és jött. Este fél hét volt ekkortájt. 5 perccel később a Ferenc körútnál egyeztettünk Krugerral, hogy jön-e egyáltalán, meg hogy hol találkozzunk. Mivel voltak ellenőrök, így inkább villamossal mentünk tovább a Margit híd budai hídfőjéig. Ez biztosabb. Mivel ezt az útvonalat választottuk, így megszemlélhettem két lányt, akik a piercinget, mint egyfajta pattanáspótló viseletet hordják. Az egyik egy nagyon izgalmas fekete topban és egy kis szoknyácskában volt, ám nagyon illúziórombolóként hatott, amint a szabadon hagyott területen kibuggyant a hasa. Fél nyolcra értünk az Árpád budai hídfőjéhez, aholis már várt minket az előbb nevezett, valamint Bruja. Volt boroskólájuk. Abból jó nagyokat húztam. Még megvártuk az Óvárit, aki egy óra múlva futott be, majd irány a Yuk. Kapuban köszöntöttem Ócsit, Titánt meg Ropcsit, majd bent Gontart, Punkaht és Dant, valamint az egyik kidobót. Lent pillanatokon belül összefutottam Szaffival, aki ekkor már illuminált állapotban volt, valamint Györggyel. Ők ketten már elég korán lejöttek, hisz földíszítették a színpadot a Csók és könny lemezbemutató koncertje alkalmából. Én tudtam ezt, és aggódtam is kissé, hogy ugyan nem fog-e megizzadni a hús. Na akkor most beszélek a színpadképről. A háttérben kétoldalt két kép a disznó felhasználási lehetőségeiről, közötte spárgára kötve jónéhány csirkefej, valamint két-két disznóláb mindkét végen ízlésesen. A dobon is volt egy csirke. Zavart kissé, hogy egy disznósajt evő fesztiválon mit keresnek csirkefejek, de úgy döntöttem, ebből nem csinálok ügyet.

Érkezésemkor már ment a nemtommelyik zenekar. Épp egy Ramones-magyarosítást nyomtak, mikor elhagytam a termet. Szaffi szerint az énekes nagyon felnézett a Bucóra. Arról nem írok, hogy ittam, mert az már unalmas.

Második fellépő volt a GAP. Eleinte azt hittem, hogy lehet, most megtetszenek, de aztán gyorsan lemondtam erről. Kellemesen kezdik a számokat, de aztán ska szerűbe mennek át, és ezzel elszúrják az egészet. Volt egy gyerek, aki bőszen skankingelt rájuk amit meg is jegyeztem a műsor után Matthewnak, hogy erre nem lehet. Ő meg összeismertetett Sacival, és kiderült, hogy akit lehúztam, az a barátja, így személyesen neki is megmondtam, hogy erre nem lehet.

Harmadik zenekar a Csók és könny. Nem tudom, rájuk telt-e meg a nézőtér, vagy már előtte is sokan voltak, de szerintem igen. Volt egy kis afférom egy szőke gyerekkel, aki finoman arrébb tessékelt majd mikor megkérdeztem, hogy van-e valami probléma, rákérdezett, hogy legyen-e én meg azt mondtam, hogy ne, mire ő azt válaszolta, hogy maradjunk ennyiben. Nem vagyok hozzá szokva, hogy kimozdítanak a helyemről. A srác a későbbiekben Dannal, majd a kidobókkal is beszélgetett. /Engem is le akart verni, nemtom, miért - Dan/ Figyeltem. A hangzás csapnivalóan szar volt. Torzítottak a hangfalak rendesen. György a produkciót csirkeláb ajándékozással színesítette, valamint Kapitányt ki akarta tüntetni, a legnagyobb állatbarát érdemrenddel, hozzá címezte a Pacalhimnuszt, amit ő egy sörösdoboz bedobással honorált. Gyuri kicsit megszeppent, de azért jól viselte. Nemúgy az egyik kidobó, aki helyből ráförmedt Kapitányra, hogy ilyet talán mégse kéne, mert tönkremehetnek az eszközök. Csók és könny alatt, vagy után, de valahogy fölkeveredtem a padokhoz. Ott ücsörögtem, majd lementem Akelával és Kapitánnyal brunyálni. A WC megújult. Legalábbis a cserép helyett most fémcsatornába kell pössenteni. Feltehetőleg az előzővel történt valami. A budiban remek szórakozást találtunk ki. Karszalagot kértünk. Sokaknak nem volt, de akadt, aki föltalálta magát. Ekképp tette az első zenekar énekese is, akinek karszalagja nem, de lábszalagja annál inkább volt. De akadt olyan is, aki azt hitte, csak viccelünk, és be akart menni, majd mikor már látta, hogy nem tréfa ez, egy "Rohadjatok meg!" felkiáltással továbbállt. Ezután csináltam ezt-azt, majd újra WC-n voltam. Ekkor feltűnt, hogy egy fiatalember csukott ajtó mögött pisál, állva. Meg is kérdeztem tőle, hogy miért van ez, és elég sokáig beszélgettem is vele erről a nagyon izgalmas témáról.

Gondoltam, itt az ideje, hogy megnézzem a Tekintetes Urat, de eddigre már vége is volt. A csirkefejek eddigre már egészen belelilultak a sok lógásba. Fölmentem levegőzni, és látom, hogy Szaffi Rákékkal beszélget, csak az volt a megdöbbentő, hogy Rákék kint voltak. Kérdeztem is, hogy mi van, és mondták, hogy ki lettek dobva. Mondtam, hogy majd én elintézem, hogy visszajöhessenek (jó sok hogy-ot írtam most, de leszarom), és már mentem is beszélni a kidobókkal. Hiába. Mindenesetre megegyeztünk abban, hogy ha van egy kis eszem, akkor legközelebb nem ígérek olyat, amit nem tudok teljesíteni. Ahogy kint állok, egy gyerek egy kedves kis bogárra lett figyelmes, amint spurizik az úttesten. Rögtön rávágta, hogy csótány, de én mondtam neki, hogy az nem lehet, mert az nem ennyire kövér. Mint utóbb kiderült, mégis az volt. Pont olyan hangot adott, mikor el lett taposva. Kíváncsiak lettünk, hogy honnan kerülhetett ide ez a hatalmas dög, és félretoltuk kicsit a kukát. Alatta ott volt a csatornarács, és még épp láthattuk, ahogy jópár testvér riadtan iszkolt le a sötétbe.

Suzy kitalálta, hogy legyen nála házibuli, és mentünk is az éjszakaihoz. Aztán elhagytuk egymást, így inkább jöttem haza Szaffival meg Rákékkal aludni, majd Rákék is leszakadtak a Ferenc körúton. Hazaérve Szaffi kitalálta, hogy éhes, úgyhogy megpucoltam pár krumplit, ő fölszeletelte, meg vágott szalonnát, valamint hagymát. Ezt az egészet tepsibe tette, letakarta. 200 fokon 20 percet sütötte, majd egy keveset borítás nélkül, és kovászos uborkából ettünk belőle jó sokat.