Punk Portál - 2019. május 26.





 

2004. VII. 09. - Ottawa, Kanada


Írta: kal0z
Feltöltötte: Titan
Ekkor: 2004. júl. 10. szombat - 13:24

Asszem sürgősen meg kell osztanom veletek az első tengerentúli koncertélményemet mielőtt elfelejtem, Dan hagyományát követve rögtön a koncert után. Itt jelenleg éjjel egy óra van, odahaza reggel hét.

Sikerült kijutnom a kukafejűek országába, Terrance és Philip (és Ike) hazájába, Kanadába egy hónapra. Szinte végig azt hittem hogy Ottawába megyek, de kiderült hogy Québec de nem gáz mert ugyanannak a folyónak a két partján vannak. Nekiálltam a neten keresni, és ha az ember Ottawában/Québcben jó bulit/cédéboltot/vega kajáldát/akármit akar találni, az első es egyetlen hely a Punkottawa.com. Itt a fórumon nekiálltam keresni embereket és végül egy srác nagyon segítőkész volt, ő ajánlott néhány jó bulit, én meg kinéztem magamnak egy alkalmas időpontot.

Szóval a buli a SAW Club nevű helyen volt, ez egy galéria és koncerthelyiség és videós egyesület. Hétkor kezdődött és minden korosztály bemehetett. A korosztályoknak van nagy előnyük és nagy hátrányuk: az előny az hogy nem lehet az ilyen bulikon dohányozni így nem kell a büdös bagót szagolni, a hátrány viszont az hogy nincs bár se, semmilyen piát nem lehet kapni, se alkoholosat se alkoholmenteset. Fél hét magasságában már a koncerthely előtt ültem, természetesen egyedül. Egy idő után egy csajszi odaült mellém és elkezdtünk dumálni, azazhogy ő dumalt nekem mer én alig értettem belőle bármit is, mer kurvagyorsan beszélt. Amikor a haverjai megérkeztek, elmentünk a közeli plázába, annak is a tetejére ahol a tetőkertben ott tanyázott az összes punker és kérdezgettek, hogy elmúltunk-e már 19 évesek, és ha igen, tudjuk-e valamivel igazolni, merhogy akkor elmehetnénk piát venni. Ezek a kukafejűek de szőröznek...

Najó, ugorgyunk, kezdett a The Grey, akiknek az énekes-gitárosuk egy apuka, ott volt anyuka és a kicsilány is, és mint később kiderült, az apuka szervezte az egész bulit. Nem sok maradt meg a bulijukból és nem fogott meg, valami ordibálós stuff volt, de a dobos nagyon jól küldte.

Következett a Mach Tiver, ahol a fejemet vakartam, és nem amiatt, mert tetvek grasszálnak rajta! Először is, egy duci csaj felpakolt a színpadra egy csicsamicsa aranyszínű dobcuccot és állítgatta befelé. Na, gondoltam, miaz, csajdobos lesz? Az lett, de nem lövöm le a poént. Egy szakállas ipse meg előhúzott a gitártokból egy ütött-kopott Gibson basszert amin 3 húr volt, de olyannyira három hogy az E húrnak a hangolókulcsa is le volt szedve. Ugyanez a fószer állítgatott vagy két erősítőt (mindkettő basszus) és néhány gitártorzítót. Aztán ezek ketten elkezdtek zúzni. A csaj rohadtul nem tud dobolni de püfölte a cuccot emberesen, közbe a csávó harmóniákat fogott le a gitártorzítóval betorzított háromhúros basszerján és mindketten visítottak a mikrofonokba. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek vagy mit gondoljak erről, ez nekem túl metal vagy túl eksztrém vagy énnemtudom...

Később megkérdeztem a csajt hogy hogyhogy ketten vannak, erre mondta hogy mert nincs több testvérük. Merhogy korábban volt még egy basszerosuk (mintha a dob-basszus-basszus felállás olyan mindennapos lenne) de azzal nem jöttek ki jól mert ők egy testvérpár. Úgyhogy most ketten zúznak. Vajon öcsikém mit szólna ha mi játszanánk még egy ilyet :-)

Ezekután jött a Cold Blue Sky. A basszeros csávó totál buzis volt, de egy Fender JazzBass-e volt, gondoltam, inkább a bőgő játszik a gyereken mint a gyerek a bőgőn. Ők négyen voltak és a felállásban ezúttal nem volt semmi eksztrém. Nekem talán az ő bulijuk tetszett a legjobban, és pont tőlük nem lehetett venni cédét. Nembaj, majd lehúzzuk valahonnan. Ha valami cimkét rájuk akarnék akasztani, talán emocore lehetne, de ebben sem vagyok biztos.

Következett az a zenekar akikről nagyon jó kritikát olvastam: The Wolfnote. Ilyen nyakkendős rokkendrol-szerű (Dö Hájvz, Dö Vájnz stb.) zenét küldtek de legalább poénosak voltak. Kezdetnek mindenki, még a basszeros csaj is felrakott egy álbajuszt. Aztan az szép lassan lejött, ekkor megjelent egy óriás felfújható gumirák, amivel eljátszották, hogy egy gyerek ráfekszik a rákra es meg kell tartani a rákot gyerekestül legalább 80 másodpercig. Ismerős? Mindenesetre ez szerintem rohadt poén, a gumirákkal a későbbiekben is jól elszórakozott a közönség. Másik vicces stuff volt az egyik gitáros szintis szerepe. Tipikus gagyiszinti, de néha nagyon odaillett. Utolsó számnak elnyomtak egy feldolgozást, ahol a szintis-gitáros srác is énekelt, közönség odavolt. Ami érdekes, hogy egyik zenekarra se volt beindulás es végig nem volt semmi tánc. Pedig még csak most következett a várva várt

Van Johnson, akik egy bazinagy turnéról jöttek haza és ez a turnézáró bulijuk nekik. Screamo-nak vannak elkönyvelve, bár nekem csak az egyik gitáros srác tűnt "emo"-nak, az énekes és a dobos nagyhangú, tipikus "vicces faszagyerekek". Mondjuk lehet, hogy ez volt a magyarázata a füst- és alkoholgőzmentes terembe beszivárgo enyhe fűszagnak...? Mindenesetre már az elején is megfigyeltem, hogy itt valami nem stimmel: a dobos pl. dobálta a cuccát és ezenfelül egy kis papucskában dobol. Míg idáig minden dobos akit láttam vigyázott valamennyire mondjuk a cinjeire és a cinállványaira, ez dobálta őket. Az énekes meg amellett hogy "faszagyerek", még egy nagyképű geci is volt, és a végére már undorodtam tőlük és kivonultam. Az eléjen amikor az "emo" gitáros meg akart köszönni mindenkinek mindent, kijelentette az a pöcs, hogy úgy tűnik, Andrew lett a frontember, erre a gitáros gyerek el is kámpicsorodott aztán csak a közönség bíztatására dumált tovább. Jaa amúgy a zene tényleg screamo, káoszos ahogy illik és kell.

Kint egy kicsit ücsörögtem magamban, a Cold Blue Sky-ból a basszeros gyerek osztogatott valami plakátot, abból emeltem egyet és elindultam a buszmegálló felé. Ott leszólított valami tarhás és azt kívántam, bárcsak érteném amit mond, pedig angolul beszelt. Otthon legalább értem ha valaki beszél hozzám.