Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2004. VII. 1. Mezőtúr - Wanted fesztivál


Írta: Dan&Robit
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. júl. 9. péntek - 17:29

Dan:

1997-ben voltam utoljára a mezőtúri feszten, akkor még a laktanyában tartották, 2 színpadon ment a buli, a Toy Dollz-t láthattam. Mostanra nagyon megváltozott az egész. Kezdjük az elején...

Keleti, fél 1, gyülekező. A vártnál kisebb tömeg, arra számítottunk, hogy mindenki megy a fesztiválra. Ehelyett csak a visszafogott utazóközönség foglalta a kabinokat. Sikerült találni 2 egymás mellettit, ahova legalább a cuccainkat be tudtuk pakolni. A vonatozás mi mással telt volna, söröztünk. Kb. 2 óránk volt rá, az út második felében már elég emelkedett volt a hangulat. Keksz klozettpapírt lógatott ki az ablakon, ami szépen lebegett a vonat mellett. Előkerült egy vízipisztoly is...

A vonatról leszállva már elég részeg voltam, a meleg is megtette a hatását. Spéci fesztiválbusz várt ránk, amire nem szálltunk fel, inkább benéztünk az egyik helyi kocsmába. 160-ért vettünk sört, Kekszék fagyiztak, majd a következő járattal buszoztunk ki a helyszínre. Amíg a többiek elmentek sátrat verni (én csak 1 napra mentem), átnéztem a programfüzetet. Igazából nem a zenei program volt vonzó a fesztben, hanem a társaság, meg a hangulat. A bejáratnál átnézték a táskámat, majd benn is voltunk. Meglepően kihalt volt az egész hely, csak lézengtek az emberek. Gondolom a hétvégi programokra már sokkal többen érkeztek... Az új helyszín egy nagy füves terület, semmi extra nem volt benne, kivéve a szomszédos strandot.

StrandFaresszal és Kicsivel egyből meg is támadtuk a helyet. A nagymedencét, ahol kultúráltan kellett volna viselkedni, nem bírtuk túl sokáig. A két gyógyvízzel töltött medence viszont ideális volt a frizbizéshez. Az egyikben elvileg 36 fokos lötyiben lehetett ázni, innen is kizavartak minket, de a másik medencében elég sokáig elvoltunk.

KajaA fürdés alatt kijózanodtunk egy kicsit, szóval nekiálltunk pótolni a lemaradást. A sorrend innentől nem biztos, hogy tökéletesen stimmelni fog... Ja, a zenéről is essen szó, a csobbanás előtt láttam egy kicsit a Nem Mind-1-ből, akik a tehetségkutatón vettek részt, játszottak új számokat is, maradtam a fürdésnél inkább... A Becsapunk nevű zenekart szerencsére már csak a vízből hallottuk. Igazi szettyópunkot toltak, állítólag nagyon gáz volt. Messziről felcsendült még az Akela is, sajnos látni nem láthattam őket... A Depressziót viszont sikerült megcsodálni. Totálisan megőrültünk rá, ment a fejrázás, ordítozás, (headbangeltem egy hosszúhajú rockerrel is), a strandon talált laszti dobálása, fetrengés. Remélem, a true rajongók egy életre megutáltak minket ezekért.

Továbbálltunk, megtaláltuk a krisna sátrat, ahol egy adag apróért egy nagy tányér tarhonyás-zöldséges kaját kaptunk kenyérrel. Nagyon sótlan volt, kezdett is elmenni tőle kedvem, de ekkor jött az ötlet, hogy épp az imént bájologtunk a lángosos csini lánykának, irány vissza! Kaptunk tőle sót, ettük a kaját, egy kanállal a fejemre is kaptam belőle, ha emlékeznék, melyik barom volt, megbosszulnám.

TigrisKaja után visszamentünk a Pepsi színpadhoz, ahol a Tigris hangolt. Aztán sajnos levonultak, és egy igen színvonaltalan tehetségkutató díjkiosztót nézhettünk meg. A fődíjasok jól beszívták, fesztiválfellépést meg interjút ilyen-olyan újságokba nyertek, az egyik különdíjas viszont egy 340 ezres gitárt vitt haza. :) Amúgy a Booboo's Punch nyert, amit nem néztem meg, mert nem érdekelt. Aztán jött végre a Tigris. Annyit zabáltam, hogy nehezemre esett a tánc. Azért jól elvoltunk, egy szokásos színvonalas bulit nézhettünk végig. Lassan indult be, de a végére már jó sokan táncoltak. Hiányoltam jónéhány számot, a Varázsszőnyeget kihagyni például nem volt szép dolog.

A Tigris miatt kimaradt a Something Against You koncertje, a FallenIntoAshes-t viszont pont elértem. Sajnos szinte csak értelmezhetetlen zaj jött le a színpadról, így inkább elmentünk sörért, majd az igen kicsi sátor előtt üldögéltünk. A sörről annyit, hogy a dobozos Borsodi a színpaddal szembeni kocsmában nagyon meleg volt. (Csapolt az nem kellett.) Próbálkoztam a Bikával, de az csak árban volt erősebb, a hőfok szinte semmivel nem volt jobb. (Persze az emelt alkoholtartalom nem lebecsülendő.) A lángosos lánynál is próbálkoztunk, de itt sajnos gyorsan kimerült a sörkészlet. Hajnalban a Malátabárban viszont remek hideg italt kaptunk.

Blood Is FireBlood is Fire. Egyre jobban szeretem őket. Szuperkirály koncertet adtak, tomboltunk ezerrel. Ment a mosh, meg minden. Kaptam egy nagyot a pofámba, de komoly sérülés nélkül megúsztam. Az este további részében az a megtiszteltetés ért, hogy együtt is ihattam a zenekar néhány tagjával. :) A BIF belelógott az Ignite-ba, de azért a nagyját láttam az utóbbinak is. Elég gyenge volt az egész. A harmadik-negyedik sorban tök nyugodtan szotyiztam. Nagyon kevés volt az ember, páran ugrándoztak, aztán annyi. Zeneileg tagadhatatlanul király az Ignite. De sajnos már nem menő bizonyos okokból. Szóval nem igazán hatott meg a koncert. A nagyobb slágereket énekeltem, amúgy csak néztem. Zoli nem mondott sok érdekeset, a pozitív hozzáállás megvolt. Állítólag tök ugyanezek hangzottak el az A38-on is, nem tudom. Persze volt Fákkbuss, láthattunk profi gitárszólót az új gitárostól. Állítólag mostanában állandóan cserélgetik a tagokat, nekem nem tűnt fel. A végén elnyomták a Place Called Home-ot, körülnéztem, egy szál karlengető embert sem láttam. Az egész buli alatt egyetlen "nácit" sikerült elcsípnem, de rajta csak röhögni tudtam. Tigris koncert alatt álldogált a háttérben a kézzel gyártott horikeris pólójában. A legfaszább a sieg heil-es baseball sapkája volt. :)) Komolyan kéne nekem is egy ilyen.

PartyarcIgnite után fetrengtünk egy darabig, ettük a szotyit, meg ilyenek. Aztán nem tudom, mit csináltunk. Üldögéltünk a padokon, amíg el nem kezdett csöpögni az eső. Bevonultunk egy ernyő alá, és tökmagra váltottunk... Aztán kaptunk talált jéghideg sültkrumplit. Elfogyott... Be akartunk menni a Café-sátorba, amit valami cigis cég támogatott, de valamiért nem engedtek. Benéztünk a Malátabárba, ahol épp valami filmnek volt vége. Újra próbálkoztunk, most már bejutottunk a diszkósátorba. Nagyon igényes hely! Szőnyegek, szép fények, fotelok. A színpadon a Gimmeshot crew-t találtuk, erre lötyögtünk egy darabig. Mit ne mondjak, itt is nagyon kevesen voltak. Hajnal 3 körül kitereltek innen minket az esőbe. Utolsó menedékként maradt a Malátabár. Közeledtünk a totálkész állapothoz, ettünk talált lángost, vártuk, hogy elálljon az eső. Nem állt el. Viszont 4-fél5 fele innen is elzavartak mindenkit. Ezt nem értem. Milyen fesztivál az, amit hajnalban bezárnak? Mindenkit kitereltek az esőbe, lehetett menni sátrazni vagy haza. A bejáratnál kérdeztük, mikor lesz fesztiválbusz. Mondták, majd. Hogy merre lehetne hazajutni, azt sem igazán tudták megmondani. Kis segítséggel (thx to Kati) elvánszorogtam az állomásra (közben kellemesen megáztam), ahol a Várpalotai suttyókkal múlattam a maradék kb. egy órát. A vonaton végre aludhattam...

Most meg itthon rohadok, és azt sajnálom, hogy nem maradtam a másik két napra... :/ Nagyon jól éreztem magam az egész fesztivál alatt, mindenképp megérte elmenni rá.

Robit:

FesztivállátogatóNos. Már nagyon vártam ezt a bulit, mert most tényleg ott volt (majdnem) az összes haverom, és jónak ígérkezett a felhozatal is. Mezőtúr az egyik legjobb fesztivál. Miért is? Mert pont elég színpad van, így nem maradsz le semmilyen koncertről. Aránylag kis helyen van, szóval bármikor tudsz találkozni bárkivel, nem kell kilométereket bolyonganod és órákat telefonálnod a haverjaidért. És az, hogy az egész a városi strandon van, meg egyenesen ZSE-NI-Á-LIS ötlet volt a szervezőktől. Idén teljesen szétválasztották a fesztivál területét és a kemping részt. Szerintem ez is egy jó ötlet.

Az utazás jó hangulatban telt el. Érkezéskor egy eredeti londoni emeletes busz vitt minket a fesztivál területéig. Sátorállítás után pedig kezdetét vette a bulizás.
Elsőként az Akela zenekart néztem meg a Nagyszínpadon. Kölyökkoromban imádtam a zenéjüket, megvolt az összes póló, kazetta tőlük, de úgy gondolom idejük már lejárt, és nem kéne erőltetni már a dolgot. Mondjuk jó volt félrészegen énekelni a „farkashimnuszokat”, de pár szám után már nem élveztem a produkciót, ezért elrohantam sörért, és a távolból figyeltem a koncertet. Időpontokat nem fogok írni, mert végig sör volt a kezemben, és különben is. A következő emlékem, hogy Depresszió koncerten karatézok egy-két haverral köztük Dannal is. Biztos jó koncert volt. Biztos jó zenekar. Biztos jó zenét játszanak, de engem egyáltalán nem érdekelnek. Mindenesetre jót tett egy kis testmozgás, labdázás. A Pepsi színpadon belenéztem a Becsapunk zenekar koncertjébe, és megint rájöttem, hogy a mi zenekarunk sokkal jobb. Pár számot néztem csak meg, de végig a Börtön ablakában című klasszikus dallamára emlékeztettek a számok. Valaki írja már meg nekem, hogy hol lehet jelentkezni az ilyen tehetségkutatókra, légyszi! Innentől inkább a Civilsátor programjára hangoltunk. Ettünk krsna kaját. Én két tállal is. Meg is lett az átka. Olyan álmosság jött rám, hogy az nem igaz. A Something Against You zenekar koncertjét kihagytam sajnos. FallenIntoAshesA Fallen Into Ashes koncert király volt, xZoleex ügyesen vezényelte le a koncertet, de igazából a Blood is Fire zenekar koncertjét vártam már nagyon. Itt egy gitárossal kevesebben voltak (Fallenék), de szerintem még egy gitár sem javíthatott volna a KATASZTRÓFÁLIS hangzáson. Tényleg nem értem, hogy miért csinálnak színpadot, ha élvezhetetlen a hangzás. FIA után következett az est fénypontja, Paca & Co., azaz a Blood is Fire! Nem tudom, mit csinált a keverősbácsi, de itt már élvezhető volt a hangzás. Sorban jöttek a régi és új slágerek és vadi új számok. Itt már jó sokan is lettünk, jó volt a hangulat is, mozgás is volt rendesen. Lacit öröm nézni mikor megszabadul a gitártól, és csak énekel. Volt hangfalmászás is a technikusok legnagyobb örömére (a többi napon már össze voltak kötözve a hangfalak, és kordont raktak a színpad elé – jóvanbazzzegügyesekvagytok). Az nézők még kierőltettek 2 ráadás számot is, de a legtöbben már elindultak ekkor. Az Ignite már javában játszott a Nagyszínpadon, mikor a Civilsátorban vége lett a bulinak. Bevallom, nem fűztem nagy reményeket a fellépésükhöz, de kellemesen csalódtam. Téglás Zolinak nagyon jó hangja van még mindig, és a hangszeresek is nagyon jól teljesítettek. Játszottak vadiúj számokat is, melyek első hallásra nagyon tetszettek. Meglepően sok régi számot vettek elő, és jó volt nosztalgiázni ezekre. Néha még dalra is fakadtam. A végére maradt az A csitári hegyek alatt ugyebár, de ezt már nem néztem meg, mert kezdtem ideges lenni. Az első napnak ezzel nekem vége lett, mentem aludni, mert nem akartam úgy járni, mint tavaly…

Második nap reggel Sassal elindultam kaja beszerző körútra. Utunk az aznapi piacon keresztül ment. Folyamatosan figyelték Sas óriási fültágítóit, meg tetkóit. Kaja, benzinkút, stb. után vissza, majd irány a strand!!! Nos, erről nem írok semmit, aki ott volt, az tudja, milyen király, aki meg nem, az béna. Strand után ebéd, majd mindenki elment aludni, kivétel Keksz és én. Mit tud ilyenkor csinálni az ember? Elkezd szeszelni. Egyik sör a másik után. Szereztünk egy csomó új ismerőst. Ezért is jó fesztiválokra menni. Megismersz egy rakás embert. Az első koncert ezen a napon a Sun Workshop volt a Nagyszínpadon. Kevesen voltak a koncertjükön. Pityesz, az énekes próbálta hergelni az embereket a színpad előtt, de számok végi tapsnál nem volt többre képes a publikum. Ez a zenekar is nagyon jó zeneileg, de sajnos az átlagos zenehallgatónak már kevésbé emészthető. A 2 gitár, basszgitár, dob, ének felállást színesítette a szaxofon, amit az egyik gitáros kezelt néha. Az Argies koncertjét is ritka kevesen nézték meg. Bevallom, én is inkább tovább álltam, mivel nem csípem annyira az effajta punkmuzsikát, de azért még megvártam a Sham 69 - If the kids feldolgozást. A Multi Café-hoz vezetett utam. Itt azt hittem, egyedül fogom megtekinteni a Zagar koncertet, de meglepetésemre találkoztam egy kedves ismerőssel. Jó tudni, hogy szeretik páran az ilyen zenét is a haveri körből. Már jó rég óta terveztem, hogy megnézem Zagarékat, és most teljesítettem a projektet. Kezdőknek elmondom, hogy ez egy instrumentális zene, amiben van egy szintis-sampleres fickó, egy dj, egy gitár-basszgitáros és egy dobos. Amolyan filmzeneként tudnám definiálni, de ebben lehet, hogy tévedek. Kellemes volt elmerülni a lassú, nyugis ütemekben, a jó mély basszusban, és szállni a szinti dallamaira, vagy éppen figyelni a dj-t, aki totál profi volt. Pár ember táncolt is, de főleg az oldalsó pamlagokon flasheltek az emberek. Sok füstöt használt a fénykeverősbácsi, és ezáltal nagyon szépen ki lehetett venni az intelligens lámpák fényeit. Profi volt az egész. Zagar után visszatértem a jelenbe, és Junkies helyett belenéztem a Panksapkába. Nos tudom, hogy ez a Punkportál, de nem akarok írni róluk, mert elég keveset láttam belőlük, és az se tetszett. Az Insane a következő zenekar, amit megnéztem. Sokan voltak a színpad előtt. Jó volt a hangzás, mivel saját keverőst hoztak magukkal. Semmi KomolySzínpadon is jó volt a hangulat, mozgás fel-le, fel-le. Semmi Komoly-ig bulizás. A Civilsátorban megint béna hangzás. Egyedül Mező basszgitárja döngetett ezerrel. Itt is új, régi számok vegyesen. Itt már kordon volt, és a biztonságiak is bunkóbban néztek az emberekre. Mindegy, ezt leszámítva jó volt a koncert, de semmi extra nem történt. Érdeklődve vártam a svéd Tiamat koncertjét. Igaz csak egy albumukat ismerem, de azt töviről hegyire. Meg hát svédek ugyebár. Viszont alig játszottak arról az albumról, és fáradt is voltam, ezért hagytam a fenébe az egészet, mert nagy álmosság jött rám. Ha maradtam volna, akkor biztos lemaradok koncertekről. Hatóságilag TilosA Hatóságilag Tilos koncertjére csak hébe-hóba néztem be, mert már sokszor láttam őket. Itt mutatkozott be az új basszusgitáros srác is. Egy eléggé fiatal fiú, aki még láthatóan nem illeszkedett be a zenekarba, de ezt nem is lehet elvárni az első koncerten. A témákat eljátszotta, és ennyi elég is. A Rémember-t másodjára láttam a héten, de őket mindig szívesen megnézem. Ugyan azt a programot adták elő, mint a Zöld Pardonban. Már a színpadi kiállásuk sem mindennapi. Egy átlagos ember idiótáknak nézné őket (főleg a basszeros Jero-t), de ha jobban meghallgatod a zenéjüket, akkor rájössz, hogy a dalok tele vannak érzelemmel, de tudnak olyanok is lenni, hogy egyből elkezdesz mozogni, táncolni. Hihetetlen jó használják ki a technikai vívmányokat (effektek, stb.), és nem bújnak el mögéjük, mint azt sok zenekar (főleg a gitárosok) teszi, ráadásul a dalok is benn maradnak a fejedben egy-két hallgatás után. Az eső eléggé megtépázta az egybegyűlteket, de aki kitartó volt, az egy nagy élménnyel lett gazdagabb! Átvágtattunk a Zenészsátorba Mind the Gap koncertre. Akármikor meglátom a rasztás énekest, mindig jó kedvre derít engem. Most is ez történt, de most lehet, hogy a sörtől volt jó kedvem alapból. A koncert elég családias hangulatú volt, küldtek mindenkinek számot. Itt bulizott az Insane zenekar is, akik már eléggé részegek voltak az alkoholnak köszönhetően. A zenekar játszott egy Finch feldolgozást is. The IdoruEgy ideig még itt múlattuk az időt, rájöttünk, hogy az első RATM album a legjobb a három közül, aztán az India sátornál megtekintettük a The Idoru zenekar koncertjét. Hangzás jó volt, és végre egy nagyobb színpadon játszottak, így mozogtak rendesen. Ennek a színpadnak jó volt a hangosítása, de az intelligens fények folyamatos hunyorgásra késztettek, mert mindig a szemembe világítottak. A kevesebb több lett volna. De feledtette ezt az energikus előadásmód és a nagyon jó dalok, énektémák, gitártémák. Felfrissülés volt a koncert ahhoz képest, hogy fél 3-kor kezdődött. Kellett is a frissítés, mert ezután Keksz haverommal reggelig söröztünk itt is, ott is. Találkoztunk punkokkal, meg Bélával, stb., stb.

3 óra alvás után újra a strandon találtam magam. Megjegyzem, csak az utolsó napon volt igazi strand idő, majdnem le is égett a hátam, vállam. Jókat nevettem a karaoke versenyzőkön. Szinte mindenki elhörögte a dalokat. A délutánt ugyancsak Keksz barátommal töltöttem a fesztiválon kívül. Letöltöttük a képeket, megnéztük a mail-eket, pizzázni, majd sörözni mentünk. Keksz még kinnmaradt sörözni újdonsült barátaival, én viszont visszaindultam P.O.T. koncertre. Hát azt kell, hogy mondjam, nem tetszett a buli. Kora este, meleg, napsütés. Pár ember lézengett csak a színpad előtt. Szerintem nincsenek olyan jók, hogy ilyen nagy színpadon játszanak. Egy naplemente és egy kellemes zuhany után (háttérzene: hare krisna brutál hc-ban) irány a Civilszínpad, ahol a Casketgarden zenekar készülődött éppen. Közben belelestem az Iron Majdnem előadásába, de most nem volt kedvem a metálistenek feldolgozásaihoz. A mosonmagyaróváriak (Casketgarden) hozták a szokásos formájukat, egyedül talán a dobos lehetett volna pontosabb. Szokásos feldolgozások mellett az ugyan olyan jó saját számok is elhangoztak. Hangzás gagyi volt, de ha ismered a számokat, akkor még elment. Közben elmentem MegaZsuga (mindentvivőStagePass) vadászatra, de sajna Superbutt végére szereztem csak. Azért belenéztem a műsorukba. Nagyon élvezték a Nagyszínpadot. Mozgás ezerrel, hangzás is király volt. MegaZsugával hátulról volt „szerencsém” meglesni az Alvin és a mókusok koncertjének egy részét. Hát nem tetszett. Ez nem punk. A nézőtér tele volt, első sorban ment a rajongás, meg minden. A csajszi tök hamisan énekelt. Mentem is tovább… Bridge to SolaceSzerencsésen elcsíptem a Bridge To Solace koncert elejét, ami kiderült, csak hangolás volt. Nekem nagyon bejött a koncert. Élvezhető hangzás, mozgás a színpadon, jó zene, sok ismerős, családias hangulat, singalong, jó dalok, biztonságiak kioktatása, meg ilyenek. Ádám pózolt ezerrel, csináltam róla sok képet. Blind Myself-en már nagyon fáradt voltam minden szempontból, így sajna nem tudtam átvenni a hangulatot. Viszont nagyon jók voltak a fények, és a hangzásra sem lehetett panasz. Ők az egyik legjobb koncertzenekar, de most valahogy nem tudtam élvezni a koncertet. Számomra az utolsó zenekar a fesztiválon ők voltak, még egy kicsit söröztünk, megkerestem Kekszet, és elvittem aludni, majd nyugovóra tértem én is, mert a másnapos utazásnál nincs rosszabb.

VonatReggel 9 felé ébredtünk. Sátorbontás, fogmosás. Indulás a vasútállomásra. Útközben az élményekről dumáltunk, meg hogy jövőre tuti beiktatjuk a 0. napot is. A vonatunk fél 1-kor indult, addig maradék pénzekből, haverpénzekből söröztünk, valamint Keksz részeg dumáit hallgattuk. A vonaton hatalmas party kerekedett (Wc papír eregetés by Keksz), és eldöntöttük, hogy veszünk még egy tálca sört és bulizunk tovább. Így is tettünk. Kész. Vége. Jövőre újra MEZŐTÚÚÚÚÚR!!!!

További képek Keksznél!