Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2004. VI. 17-19. Debrecen - Vekeri tó fesztivál


Írta: Authis&Tom
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. jún. 26. szombat - 09:42

A vonatút Pesttől kicsit hosszúnak tűnt, de ehhez már hozzászoktunk a pár év alatt. Megpróbáltunk némi életkedvet lehelni a több órás utazásba, ezért felpakoltunk sört és bort az amúgy punnyasztó vonatozásba. Érdekes település nevek: Kaba, Ebes (megint okosabbak és tájékozottabbak lettünk 2 településnévvel). A kalauzokat megörökítettük az örökkévalóságnak fénykép formájában.

Vekeri fesztDebrecenbe érve rögtön volt busz, ami ingyen kiszállított minket a Vekeri-tó mellé. Ez elég meglepő volt, főleg a 0. napon. Biztos csak szerencsénk volt. Meglepően tapasztaltuk, hogy nem egészen ott lesz a fesztivál megtartva, mint tavaly és azelőtt. Ugyanis az erdő nagy részét még tavaly szépen kivágták, és mindenhol homok, meg tuskók maradtak. Ezért előrébb költözött a fesztivál. A bejárat mellett egy képzavarba illő körhinta állt. Igazán nem tudtuk mire vélni, mert összesen két fiatal lány haja lobogott csak a pörgő gépezetben. Egyikünk próbált párhuzamot vonni a fesztivál és a körhinta között. Megtalálta annyiban, hogy ide kell jönnie annak, aki hányni szeretne. A körhintával átellenben volt egy vendéglátói egység, amit nem volt kedvünk meglátogatni. Inkább befelé vettük az irányt. Szokásos karszalag ellenőrzés, táskanyomkodás. Hát a szemfüles securitys kislány nagy nehezen észrevette a táskám oldalzsebében lapuló 2 doboz sört. Nem engedett az ajánlatomból, hogy beviszem, tehát nem hagyom itt. Így hát megfordultunk, kijöttünk, és megittuk. Ezek után már akadálytalan volt a bejutás.

Vekeri fesztA 0. napon nem vártunk túlzott zenei programot, de azért változatos összeállítással találkoztunk. Aránylag kevés ember látogatott ki, itt-ott lézengők, hajnalra szinte üres volt az egész. Az viszont elég furcsán volt megszervezve, hogy a sátorhelyek és a színpadok között vezető út mellé táboroztak a krisnások és a hittérítők, így minden alkalommal, amikor a sátor felé igyekeztünk, vagy vissza a színpadok felé, megállított - jobb esetben csak az egyik - vallási gyülekezet embere, és hirdette az igét. Ez a 2-3. napon már nagyon fárasztóvá vált.

Bridge to SolaceIsmerkedtünk az árakkal. 1 darab korsó 3/2-es vörös boros kóláért (minőségi üveges borból) 400 Ft-ot kértek. Ahogy megittam az első korsóval, onnantól kezdve nem emlékszem az árakra. 1 pár debreceni kolbász egy adag sült krumplival szintén 400 Ft volt. Majd mint a jóllakott kisgyerekek, elindultunk a "játszótérre".

MacskanadrágInnentől kezdve elindult egy lavina, ami végsöpört minket majdnem 3 napon keresztül. Esténként koncertekre keveredtünk, mindenki ment, amerre látott. Egy biztos volt: metálmagnó. Ez annyit jelentett, hogy a cd-s-kazettás magnónkat rácsatlakoztattuk a pulttól hosszabbítóval elvezetett áramra, majd rákötöttük az mp3-as discmant. Ez ment minden nap éjféltől kora délutánig. Délután-este koncertek. Pénteken ingyenes helyi újságból kitépett szép arcokat ragasztottunk a magnóra. Barátkoztunk velük, talán még beszéltünk is hozzájuk. Majd eljött a szombat. Úgy gondoltuk, elég volt a nyilvánosságból, és minden feltapasztott arcába colgate fogkrémet kentünk. A magnó ismét helyt állt, épségben megúszta a fesztivált.

Vekeri fesztÖsszességében a zenei kínálat nem volt rossz, de kezd hasonlítani egy utazó cirkuszra, minden fesztiválon ugyanazok a bandák, egy-két kivétellel. Itt ez az egy-két kivétel közé tartozott a Konflikt, Rut Host és a mindenki által hú de várt Motörhead. A Konflikt-ért nem voltunk eddig sem oda, és most sem lettünk. A Rut Host most is tetszett. A Motörhead sem lett volna olyan rossz, viszont idegesítő volt, hogy miközben játszottak (a Motörhead és a Tankcsapda), minden más színpadon leálltak a programok, és így csendbe borult a többi helyszín. Volt vízi-foci is, amitől az utolsó napra már szinte mocsárrá vált az egyik út.

Majd elkövetkezett a "várva várt" vasárnap reggel. Tudtuk, hogy 9-kor indul az első fesztiválbusz a vasútra, de ezt rajtunk kívül mindenki más is tudta, ezért aki tehette, szintén kiáramlott a buszhoz, aminek eredményeképp egy több száz fős tömeg képződött. Így sokan nem fértek fel, köztük mi se. A sofőr rendes volt, többet fordult a kiírt 3 körnél. Hazaútról nem is érdemes beszélni: szokásos "mindjárt meghalok! Soha többet nem iszom! Több fesztiválra nem megyek idén!" érzés. Mindez tartott hazaérkezésig. Természetesen 'next level:' Wanted fesztivál.... akármi lesz is...