Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2004. V. 30. Voodoo, Vörös Yuk - Nesze, SK, HT


Írta: Dan&Madafaka
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. máj. 31. hétfõ - 18:55

Dan:

Vasárnap, gyereknap, 3 remek zenekar. Túlságosan nem érdemes részletezni, sok extra dolog nem történt. A kapun belül rengeteg 15 körül gyerek fogadott, ment a poénkodás a gyereknapon (a 20 felettiek csak irigykedve néztek egész este :), aztán inkább lenéztem. Ekkor még elviselhető volt lenn a meleg.

Nesze kezdett. Szokásos számok, remek hangulat. A múltkori koncertet mondjuk jobban élveztem. Az első sorokban az igazi rajongók csápoltak, üvöltötték a szövegeket. Mögöttük fiatal srácok halálra püfölték egymást. Elég durva, amikor 15 körüli csajok egymásba karolva ütnek, mint az állat, de én meg csak nem fogok visszaütni... Aztán jöttek félmeztelen kemény arcok, akik mindenkit lesöpörtek a tánctérről. Mindegy, ha csak a közönség 10%-a valaha meghallgatja a Nesze lemezeit, elolvassa a szövegeket, már megérte. Az egyik számot elbaszták, de már nem emlékszem, melyiket, nem is számít. Végén Kids feldolgozás. Kéne már újítani.

Semmi Komoly előtt levegőztem kicsit, de még épp visszaértem időben. Elég sok új számot játszottak, amik még a spliten sincsenek rajta. Még nagyobb volt a tombolás, szépen megtelt a terem. Igazi rajongás azonban csak az utolsó, Mai fiatalokra volt. Asszem.

Hatóságilag Tilos lemezbemutató következett. Most láttam először Burgert a HT-ban, Mikosz kiszállt. Emiatt túl sokat nem tudtak játszani, a Valahol is kimaradt, ennek nem örültem. Burgerban az a legjobb, hogy nagyon élvezi, hogy pengethet, érdemes nézni, amit a színpadon alakít. Felváltva játszottak a Filmekről és a Valaholról, volt 1-2 régebbi is. Mellettem egy srác már a Filmek szövegét is énekelte. :) Igazi rajongó. (Tegnap jelent meg a lemez, de pár szám már letölthető volt korábban.) Amúgy akkora tombolás volt, amilyet még nem láttam a Vörös Yukban. Majdnem a terem végéig pogóztak az emberek, a szövegeket _mindenki_ üvöltötte. Majd megsültem, folyt mindenkiről az izzadság. A zenei produkció egyébként nem volt tökéletes, McCheap néha totál mást énekelt (mármint hangmagasságban), mint amit kellett volna, Burger basszgitárja eléggé recsegett. Mindegy, nem ez a lényeg, a hangulat elég jó volt. Egy hülyegyerek végig a korláton ülve McCheap képébe nyúlkált. Nagy élmény lehetett, én tuti elküldtem volna a picsába. A pogó durva volt mindhárom koncert alatt. Lehet, hogy kiöregedtem, de egyesek olyan erőből ütöttek, hogy rájöttem, ez már nekem nem buli. Így is fájok itt-ott. Zárásként egy meglepi Lennon feldolgozás következett punkosítva. Szerintem az lett volna igazán poén, ha végig az eredetit játsszák.

A DJ (vagy selector, vagy mi) Albert Balázs volt (a művésznevét nem tudom), szerencsére nagyban egyezik vele az ízlésem, rengeteg számot énekelhettem végig a magnóval. :) Lassan fogyott a közönség, hajnal 5-re csak a keménymag maradt. Nem tudtam rávenni magam, hogy egyedül induljak el, ezért a crew-val együtt, rohadt nagy kerülővel, reggel 7-re értem haza.

Jó buli volt, de valami azért hiányzott.

Madafaka:

Gyereknap alkalmából jóanyámék megleptek kedvenc étkemmel, a részeges csülökkel, valamint kaptam mogyorókrémet és egy marcipános csokit. Ez volt délben, aztán tűztem is, hogy magamhoz vegyem a gitárom, meg vegyek pár sört próbára, és move to Csepel, próbaterem. Krugert és Sándort már egy órája ott ette a fene. Nem hiába. Begyakoroltuk kétszer a számokat úgy ahogy, majd mentünk is a Voodoo elé sörözni. Megjött Schleki. Lefikszáltunk egy szeptemberi koncertet, majd felvetődött annak a lehetősége, hogy még este lépjünk föl a HT után a Yukba. Folyamatos hezitálás után végül kiegyeztünk abban, hogy had menjünk be ingyen és majd meglátjuk. Időközben megnyílt a kapu, és becuccolhattunk. Nem tudom, miért fikázza mindenki a Voodoot a hideg miatt. Szerintem kurva meleg volt, és ezen még az ablakok hiánya se segített. A budi valóban ótvar, a nőiben azonban volt papír. Szépen szállingóztak az emberek, az italfogyasztásra azonban még nem állt mód, mivel a pultos csaj nem helyezkedett el a pozíciójában. Amikor megjött, akkor se lett jobb a helyzet. Hihetetlen sörkülönlegességekkel találkoztam minimális alkoholtartalommal. Nem is ittam csak kettőt, azt is a meleg miatt.

Terv szerint 8-kor lett volna kezdés a Csók és könnyel de ez kicsúszott fél kilencre. Hangosítás remek volt, közönség ütötte vágta egymást, ezzel nagy port kavarva. Szaffi már ekkor elég megviselt volt. Irigyeltem érte. Na, ennyit róluk.

Aztán jött a Contact. Lassan szedtük csak össze magunkat. Az első két szám elég szétcsúszottra sikerült, én be voltam lassulva, Krúger meg gyors volt. Aztán a Himnusz helyrerakott minket, és onnan már nem volt megállás. Hatalmunk alá vontuk a közönséget, akik vígan ugráltak lent. Azonban nem voltak valami adakozók. 17 forint gyűlt össze a zenekari dobozba.

Koncert után irány a Yuk, ahogy előre megbeszéltük. HÉV-re várva Tónyó bemutatott egy művaginát, amit ő maga hajtogatott. Meg odajött egy lány, hogy kér cigit. és még 50 forintot is hajlandó adni, meg születésnapja is van ráadásul (17), de Szaffi keveselte az összeget. A Lágymányosin leszálltunk a HÉV-ről, hogy az egyessel folytassuk az utunk. Nem sokkal indulás után Tónyó felvetette, hogy mi lenne, ha zenélnénk, így annak rendje és módja szerint előkaptuk gitárjainkat. Sándor nem csatlakozott, és György is néma maradt, ellenben Krúger előkapta a pergőjét. A cint Sanyi tartotta, és kezdetét vette az örömzene. Volt egy kívülálló közönségünk is egy ideig. Aztán a Népligetnél elpakoltunk. A Népstadionnál hirtelen nagyon sokan lettünk, meg is jegyeztem, hogy "mennyi ember". Újfent előkerült a művagina, György a dudájával macskabagzó hangokat adott, én meg csináltam egy műbrokit, amit a szendvics alufóliájából állítottam elő Tónyó szakmai utasításait követve. Rengeteget kacagtam némán. Sírtam is. Aztán Árpád híd budai hídfőjénél leszállás, én elmegyek pénzért, többiek vesznek sört, majd újra találkozás, és irány a Yuk.

Mire odaértünk, már javában ment a HT, és mi nem voltunk fölírva a listára. "Ajjajj, most mi lesz?" gondoltam, és lementem, hogy megkeressem Schlekit. Halott ügy volt a dolog, így inkább visszamentem föl, és fölhívtam. Fölvette. Följött. Föliratott. Lement. Lementünk. Becuccoltunk a zenekari öltözőbe, de a HT-re nem mentem be, mert kurva sokan voltak. Ekkor már tudtuk, hogy a ma esti előadás elmarad. Egyszer kimentem. Legközelebb, mikor megyek le hatalmas embertömeg árad kifele... Alig tudtam átverekedni magam rajtuk, ám a nagy örömre való tekintettel vettem gyorsan egy sört, és elkezdtem azt művelni, amiért jöttem tulajdonképp. Ittam.

Folyt a táncmulattság hajnalig kisebb megszakításokkal, melynek a szaros HC volt az oka. Ez nem a Kék Yuk, bakker! Mi erre nem vagyunk vevők, jóvan?!

Csajozós blokk: nem vittem túlzásba a dolgot. Volt lent kettő, akik meglehetősen savanyú képpel szemlélték az eseményeket. Hát gondoltam, felvidítom legalább az egyiket. Nem jött össze. Aztán amikor másodjára mentem oda pusztán azzal az érdeklődési szándékkal, hogy javult-e kicsit a hangulata, a barátnője odaszól nekem, hogy "Bocs, ugye nem akarod felszedni a barátnőm, mert mi egy leszbikus pár vagyunk?". Na ennél szarabb lerázó dumát talán sohase hallottam, pedig simán kiadhatnék egy könyvet a témával kapcsolatban. Feltehetőleg ha lett volna egy fickó a társaságukban, minden bizonnyal azzal jár.

Eltelt egy kis idő, és azt mondták, hogy lehet menni. Kivettem az időközben öltözőbe került cuccom (én tettem be). Világos volt. Durva. Mentem haza. Aludtam délig. Aztán átmentem Szaffiékhoz mosogatni, meg kaját csinálni. Jó móka volt. Itthon meg hegyekben áll a mosatlan. Faja.