Punk Portál - 2019. május 26.





 

2004. V. 26-27. Budapest-Ensign, Bécs-Deco


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. máj. 28. péntek - 17:30

2004. V. 26. Budapest, Süss fel nap! - Cover Fest

Szerdán este feldolgozás estet szerveztek az amerikai Ensign zenekar érkezése alkalmából. Nagyon sokan összegyűltünk, tiszteletét tette a "színtér" nagyja, állítólag sok régi arc is lejött, erről nem tudok nyilatkozni, nem vagyok oldschool HC harcos. Disztrókban nem volt hiány, az előtérben 4 pultot is kipakoltak, az Ensign CD-ket, pólót, ilyesmiket hozott, viszonylag normális árakon lehetett vásárolni.

A koncertekről igen röviden fogok beszámolni, mivel rohadtul nem ismertem a feldolgozott zenekarokat, így nem tudok nyilatkozni, mennyire játszották jól vagy rosszul a feldolgozásokat, arról meg felesleges lenne írni, jó zenekar-e a Gorilla Biscuits.

A Velvet Stab kezdett majdnem teljesen pontosan, Life of Agony-t játszottak. Mivel a feldolgozott zenekar nem igazán az én stílusomból való, egy szám után inkább távoztam. A saját számaik jobban tetszenek. Egy részben New Fight tagokból verbuválódott banda nyomott Gorilla Biscuits feldolgozásokat, ez király volt, ellenben állítólag néha nehéz volt ráismerni az eredetire. Madball-t nyomott a Penalty, nem az én stílusom. A Sedative Bang legendás zenekar, akik most újra összeálltak. Kár, hogy akkor még kb. a Barackca-n tomboltam, amikor feloszlottak. Most Cause for Alarm feldolgozásokat játszottak (meg néhány mást is), az egyik legmeggyőzőbb koncertet adták. A FallenIntoAshes Judge-t játszott, a Hold X True pedig Projext X és Side by Side számokat mutatott be - helyett Youth of Today-t... Bridge to Solace-ék Cro-Mags-zel készültek, de idő hiányában csak három számot tudtak megtanulni. Ezért ráadásnak eljátszottak egy új sajátot az A18 split-ről. Elég jó volt. :) Az feldolgozások alatt szinte mindig akadt 1-2 ember, aki ordította a szöveget, néhány nagyobb slágernél (pl. Madball számok) nagyobb beindulások is voltak, karate, headwalk, stb.

A zenekarok általában 20-25 percet játszottak, így a nagy létszám ellenére még éjfél előtt kezdhetett az amerikai Ensign. Az egész fesztivál ötlete onnan jött, hogy az Ensign új lemezére (Love the Music, Hate the Kids) csak feldolgozásokat rakott. Többnyire ezeket játszották, elég kevés saját számot adtak elő. Ez sokaknak csalódást okozott. Örömmel tapasztaltam, hogy volt egy szám, amit én is ismertem, egy Descendents feldolgozás. Amúgy volt tombolás elég rendesen, szokásos dumák, unity, mindenki énekelhet, stb. Jó volt, de semmi extra.

Gyorsan indultam is haza, hogy még aludhassak 5 és fél órát, reggel kelni kellett.

2004. V. 27. Bécs, Arena - Deconstruction 2004

1999-ben voltunk kinn először Deco Tour-on, ez volt azt hiszem az első külföldi koncertem. Akkor csak ámultunk-bámultunk, mekkora nagy szám. Mostanra már sokkal inkább alábbhagyott a lelkesedés. 2000-ben kihagyták Bécset (Innsbruckban játszott a NOFX, ezen nem voltam), azóta minden évben kimentünk. Így nagyjából tudtam, mire számíthatok, és kb. a várakozásoknak megfelelő volt a buli.

10 óra után valamivel indultunk a Blaháról, túl sok érdekes nem volt az úton, az egyik benzinkúton három másik magyar autóval is találkoztunk, a határon pedig személyivel haladtunk át. Délután 1 körül voltunk Bécsben. Az előző évi kurva nagy sor miatt én egyből az Arenahoz akartam menni, de a többiek rábeszéltek, hogy menjek velük a Rattlesnake-be. A boltban semmi érdekeset nem találtam most (szerencsére), így pénzköltés nélkül távoztam. Láttunk bekeretezett NOFX pólót, amit El Hefe dedikált (nevetséges), meg kurva drága zenekaros pólókat. Bakelitet egyáltalán nem árultak. Ezért megkérdeztük az eladó gyereket, merre van a Yummy. Azt mondta, 10 perc, volt még idő kezdésig, ezért nekivágtunk a Mariahilfer Strasse-nak. Út közben megtaláltuk a másik Rattlesnake-et, ami főleg ruházattal és képregényekkel foglalkozik. Mivel ezt a héten bezárják, az összes Vans cipő 20 Euro volt. Ez igen kedvezményes, de a cipők soha nem fogtak meg. A bolt hátsó részében egy hatalmas képregényes pultot találtunk, de ezt is hagytuk, én a plüss Spongyabob kínálatra vetettem rá magam (már a kirakatban kiszúrtam). Volt nagy 50-ért, kicsi 10-ért, és még kisebb 4,90-ért. A legkisebbet nem volt szívem otthagyni. Spongyabob a legkirályabb arc (Eric Cartman mellett), most már az én asztalomon is itt vigyorog. :) Amíg társaink cipőt vettek, mi továbbsiettünk a Yummy-ba. Arrébb volt bőven, de megtaláltuk. Ez egy kis bolt főleg HC lemezekkel, néhány CD-vel. Gyorsan átlapoztam a 7''-eket, az új Descendents kislemez volt a legvonzóbb, ezt a Spongyabob visszajárójából megvettem. Az LP-k között is volt pár király darab, de nem akartam több pénzt elverni, meg sietni is kellett vissza, mert már késő volt. Megállapítottuk útközben, hogy mennyi punk van az utcákon (láttunk igazi "szakadt" arcokat, akik többet keresnek valószínűleg egy hónapban, mint nálunk az átlagbér, meg sok menő punkos kinézetű embert, akiknek valószínűleg fogalma nincs róla, mi is az a punk), és hogy mennyire menő kutyával mászkálni. 3 körül szálltunk be a kocsiba, ekkor kezdődött az első zenekar. Jó nagy dugó volt, a parkolás sem túl egyszerű ilyenkor, így 4 körül értünk a bejárathoz, ahol rengeteg szettyó osztrák punk és pár magyar haver fogadott minket. Beváltottuk az elővételes jegyet, majd beálltunk a kurva hosszú sorba. Az első két zenekart (Beatsteaks, Movement) tehát lekéstük. Nem nagyon sajnálom. Sok bunkó bepofátlankodott, lassan haladt a sor. Azért eljutottunk az ajtóhoz, ahol gyorsan le kellett húzni egy rakás maradék sört meg pálinkát, szóval gyorsan emelkedett a hangulat. Az ajtóban nagyon durván motoztak, minden táskát széttúrtak. Velem nem volt sok gondjuk, egy darab kiflivel a zsebemben érkeztem. Bent sok további magyarral találkoztunk, 50-60-an biztos érkeztünk. (Kocsival, busszal, vonattal.) Épp valami szar bmx show ment, szóval végigfutottam a merch standokat. Pólók, CD-k, felvarrók, matricák, kitűzők, szokásos cuccok. Az mxpx asszem nem hozott semmit, a többieknek voltak termékei. Megbízásom volt egy Deco DVD beszerzésére, erre befizettem (15Euro), majd megtekintettem a Strike Anywhere standot, ők hoztak LP-ket is, az egyikre (Change is a Sound) végül a koncert után befektettem, kicsit sajnálom is, hogy az Exit English-t sárga bakeliten otthagytam. Majd legközelebb...

A terep kicsit szarabb volt, mint szokott, mivel nagy átépítések vannak. A régi nagytermet teljesen lebontották, a bal oldali lelátó le volt zárva. Fű helyett leginkább csak köves talaj volt, ezen ültek az osztrákok. A közönség a szokásos, magyar körökben nem túl népszerű fiatal kölykök zenekaros pólókban. Idén is megmutatták, mennyivel jobb arcok vagyunk mi magyarok. :) Még a csajok sem voltak olyan jók, mint néhány éve. Megjelent néhány tarajos is teljes hadifelszerelésben, szegecs szegecs hátán, még ők sem néztek ki hiteles punknak. Az első banda, amit láttunk, a 1208 volt, ők az Epitaph új zenekara, meghallgattam párszor a lemezüket, de semmi extra. Élőben sem hatottak meg, eljátszották a számaikat, aztán kész. Páran ugrándoztak, ilyesmi. Minden zenekarnak fél órája volt a Pennywise-on kívül. Következett tehát az mxpx. Utoljára '98-ban láttam őket, akkor még nem ismertem a zenéjüket, később hallgattam néha, mostanra viszont már nem igazán vagyok oda értük. Azért voltak számok, amiket ismertem, azokra bementem zúzni egyet. A tánc itt egyébként többnyire csirkepogó és lökdösődés keveréke, aki szörfölni próbál, az kb. 1-2 másodperc után leesik, mert senki nem tartja meg. A hangzás nagyjából rendben volt végig, már amennyire ez egy szabadtéri fesztiválnál megoldható. Nem volt túl halk, se hangos. Mondjuk ha elöl álltam, akkor inkább csak a kontrollokat hallottam. Zárásként a kötelező Punk-rawk show-t nyomták el.

Következett a skateshow 2, amit a szokásos helyen felállított félcsőben tartottak meg, kicsit sem érdekelt. Néhány bmx-es, görkoris gyerek produkálta magát, valami fickó németül kommentálta az eseményeket. Ráadásul nem is olyan sztárok szerepeltek, mint akik egy Warped Tour-on szoktak, hanem mindenféle német akárkik.

Innentől végre érkeztek olyan zenekarok, akikért érdemes volt kimenni. Izgultam is, milyen lesz a Slackers, akiket még soha nem láttam. Fűszag terjengett a levegőben, elkussolt a német duma a félcsőnél, és felcsendültek az első hangok. A zenekart remélem, nem kell bemutatni. Én nem vagyok nagy ismerője az albumaiknak, csak néhány számot hallottam korábban az eljátszottakból, de ez semmit nem vett el a buli hangulatából. Nagyon sokan táncra perdültek, a Slackers meg nyomta a tradicionális ska slágereket. Természetesen szépen ki voltak öltözve, néha megmutatták, hogy is kell erre táncolni. Nagyon nagy élmény volt. Sajnos ők sem tudták kihagyni a fuckgeorge-ozást, de mindegy, nem erre figyeltem. Nagyon kevés volt a fél óra, ez a Deconak igen nagy hátránya. Hagynák otthon a sok gagyi zenekart, meg az idióta deszkás bemutatót, és akiket elhoznak, azok igazán játszhatnának egy órát.

A Pulley-nak régen nagy rajongója voltam, az új lemezt meghallgatva viszont már kicsit sem éreztem azt, hogy húha. Korrekt koncertet adtak, a régieket én is élveztem. Az énekes megjegyezte, hogy egy hónapja jelent meg a lemez, mi már bizonyára letöltöttük 2 hónapja. Hát igen. :) Hogy Bushoztak-e, nem emlékszem, de biztos.

Skateshow 3, voltam pössenteni, ami igen macerás volt, mivel tömeg volt a klozetton, és csak úgy szállt a húgygőz. A csapvíz viszont mindig jó hideg és finom. A vízről jut eszembe, időközben az eső is eleredt, a Slackers alatt és később is csöpögött, de szerencsére nem áztunk el, arra jó volt, hogy megfogja egy kicsit a port. Mondjuk nem volt túl nagy tombolás, szóval fulladozni sem kellett a tánctéren.

Végre, végre! A Slackers mellett a továbbiak voltak az igazán élvezhető koncertek. Színpadon az Anti-Flag! Azt hiszem, most láttam őket negyedszer. Nagyon kevés volt a fél óra, de azért elég sok jó számot elnyomtak. Rengetegen zúztak rá, talán többen, mint Pennywise-ra. Egyébként megállapításunk szerint kevesebben voltak idén, mint ez előző években. Fákkoltuk Bush-t, volt unity, a koncert közben felkérték a közönséget, hogy fogjon kezet néhány mellette állóval. Ez tetszett, jó ötlet. Ha nem is mindig teljesen hiteles a nagy harcos hozzáállás, az Anti-Flag még mindig kurva jó zenekar. A végére nekik is be kellett rakni a slágert, szóval mindenki együtt: Die for the Government!

Strike Anywhere. Alap, kurva jó. Őszinte, nagyon szuper zene, no póz, no hülyeség, csak értelmes zene! Az osztrákok persze nem ismerték. Néhány ember tombolt, üvöltött, a többiek tolták a csirkepogót, beletapsoltak a számok kiállásaiba, úgy viselkedtek, ahogy jó osztrák punkhoz illik. Nagyon nagy koncert volt, a fél óra pillanatok alatt eltelt. Az utolsó számba besegített az Anti-Flag két tagja is. Számok közti kommentár nem volt sok, de nem is igazán lehetett érteni sajnos. Lassan besötétedett, a fénytechnika elég gyenge volt idén szerintem. Pár gagyi lámpa a zenekarokra, ami végülis nekem mindegy is, de azt nem értem, miért jó egy rakás reflektort rakni a színpad végébe, amivel a közönség képébe világítottak végig. Ezek nem a fenti fehér nagy lámpák, hanem kis színes szarok, amik miatt semmit nem lehetett látni. Amúgy is magas a színpad, szemüveg nélkül nem látok rendesen, és még a pofámba is világítanak... Szuper. (Majd megnézem a fotókat.:) Strike Anywhere-t is inkább Gödöllőn szeretném újra látni, nem ilyen szar közönséggel 3 méter magasan. Elvileg jövő nyárra várhatók.

A Pennywise-ra 1 órát írtak. Eddig legalább a két főzenekar kapott több időt, most csak nekik jutott ennyi. Mit ne mondjak, kicsit sem használták ki. Jó 40 percet daráltak le. Utoljára 2001-ben láttam őket, az új lemez egy rakás szar, túl sokat nem vártam tőlük. Ennek ellenére a régi nagy slágerek, amiket jó néhány éve nem hallottam, ütöttek. Ordítottam, mint állat, beálltam pogózni. Furcsa módon nagyon gyér volt a zúzás, kevesen is voltak. Biztos már elfáradtak a gyerekek. Már a Strike Anywhere is próbálkozott vele, de se ott, se itt nem jött össze a circle pit, pedig nem voltunk sokan, lehetett volna nyomni simán. Volt néhány szám az új lemezről, szerencsére a régieket sem hanyagolták. Állítólag a zenekar tagjai kicsit be voltak baszva, nekem ez nem tűnt fel. Már elég jó volt a hangulat, amikor bejelentik, hogy vége. Ennyi? Meglepő volt. Bro hymn. Mindenki énekel, ez a szám volt talán a legnagyobb dobásuk. Át kell élni, leírni nem nagyon lehet. Ez után már lehetett visszatapsolni, biztos volt, hogy nem lesz ráadás.

A kocsihoz menet kifejtettem a véleményem, útitársaim nem értettek velem egyet, de akkor is leírom. Számomra az egésznek nagyon hakniszaga van. Összeszednek pár nagy nevet, elédobnak kisebbeket, mindenki tol fél órát, eladnak kurva sok merch cuccot, és kaszálnak a drága jegyekkel. Egyik koncert sem nyújt annyit időben, hogy igazán át tudd élni, nincs kapcsolatod a zenekarok tagjaival (és itt most nem az autogram osztásra meg a fényképezkedésekre gondolok), csak megy a "how you doin'" meg a "fuck Bush" a színpadról, a szokásos sablonok. Az egyetlen zenekar, aki ekkora színpadon is alakítani tud szerintem, az a NOFX. Azért, mert őszinte, mert látszik, hogy élvezik, amit csinálnak, hogy szarnak mindenre, nem veszik túl komolyan magukat. Ki kell menni, meg kell nézni az ilyen koncerteket is, de utána úgyis el fogok menni vasárnap a Semmi Komoly, Nesze, HT koncertre, ahol sokkal nagyobbat fogok tombolni, mint egy Pennywise-ra. Azért, mert csupa ismerős arc vesz körül, mert tudom, miről szólnak a számok, mert tudom, hogy részben nekem szólnak, mert ismerem a zenekarok tagjait, mert az egésznek totál más hangulata van.

A buli után mentem vissza megvenni a Strike Anywhere lemezt, a stand szélén épp az egyik Anti-Flag arc osztott aláírást. Elfogyott a sor, odamentem, megkérdeztem, ő is lemezeket ad-e el. Erre megsértődött, és továbbállt. :)

Vissza a kocsihoz, nyomás haza.

Fotók1
Fotók2