Punk Portál - 2019. május 26.





 

2004. V. 15. A38 - Clawfinger, Disfear


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. máj. 16. vasárnap - 13:09

A buli előtt egy nappal derült ki, hogy a Disfear is játszik. Meghallgattam egyszer az új lemezüket, majd úgy döntöttem, kevés időm ellenére ezt a koncertet meg kell néznem.

Lenéztem a hivatalos kezdésre (8h), de persze ekkor még semmi nem volt. Az viszont kiderült, hogy a Disfear játszik a legvégén, 1 körül kezdenek... Eleinte nagyon kihalt volt a hajó, a szlovén Entreat-et nem sokan nézték meg. Mint később megtudtam, őket egyszer már majdnem láttam az elmaradt Kill Your Idols koncert előtt, csak sajnos orrtörés miatt távoznom kellett... Most legalább meg tudtam nézni őket. Darkest Hour jellegű metalcore-szerűséget játszottak, néha az üvöltést dallamos ének váltotta fel. Tetszett a zene, de valami hiányzott belőle. Eleinte a hangzás is nagyon gyenge volt, de aztán ezen javítottak. Az énekes angol kommentárokat nyomott a számok között kicsit fura kiejtéssel, de az egész úgy nézett ki, mintha előre megrendezett, betanult szöveg lett volna. Pár szavas jelmondatokkal kötötte össze a számokat. A max 100 fős közönségben pár már részeg (valószínűleg szlovén) gyerek csápolt, más nem történt. Ja, ketten is beugrottak a színpadról. :)

A Superbutt-ot eddig soha nem néztem meg, mert nem tetszik. Most - mivel nem volt jobb dolgom - a teremben maradtam, és pozitívan csalódtam. A számok azon része, amikor gyors metált játszanak, nagyon tetszett, de amikor jött a lassú, nyögdécselős rész, akkor mindig elment a kedvem a fejrázástól. Vörös Andris hangja tagadhatatlanul nagyon jó, de az énekstílus nem tetszik, a szövegeket nem értettem. Elég sok rajongójuk volt, ment az ugrándozás, néhányan üvöltötték a szöveget is. Ha lehetett, a mikrofonba is. A Superbutt koncertek legjobbja szerintem Szabi, a gitáros, nagyon jókat tud hörögni a mikrofonba, és tetszik, amikor produkálja magát, most pl. a kamerás kedvéért még fetrengett is a színpadon. :) A végén levonult a zenekar, majd jól megtapsoltatta magát. Ez kicsit gáz volt annak ellenére, hogy poénra vették a dolgot. Nem kedvelem az önsztárolást. Ezen kívül kiszúrtam az eddigi leggázabb gitárszínt is. Az egyik gitáros babakék hangszere nagyon viccesen nézett ki.

Az est sztárzenekara a svéd Clawfinger volt. A koncert közben eszembe jutott, hogy gimi elsőben volt nekem is egy másolt kazim tőlük, ennek ellenére nem ismertem szinte semmit a játszottakból. A szigetes koncertjüket eső miatt kihagytam, az előző szigetesre nem emlékszem. Lehet, hogy akkor láttam pár számot. Nem mondhatni, hogy túl sok rajongó gyűlt össze, kb. félig volt a terem, és nem volt valami zsúfolt, simán előre tudtam sétálni a 2.-3. sorig. Akik viszont eljöttek, azok tudták a szövegeket, és végigugrálták rendesen az egész koncertet, ami több volt, mint 1 óra. Néha rendesen rengett a hajó. Számomra semmit nem jelentett ez a koncert. A felállás: az arcról ismert énekes gyerek (kicsit megváltozott az évek alatt) melegítőben, bénatarajos gitáros, nagyonszigorúnézésű basszeros, dobos, szintis. Utóbbi nyomott minden effektet, még a scrach, meg hasonló zenei bejátszások is tőle jöttek. A számok közötti thank you-t is felvételről hallhatta a közönség. A szintetizátoros arc ezen kívül másodénekesként szerepelt, néha előrejött és rappelt valamiket. Elég gyorsan meguntam a dolgot, voltam sétálni csöpögő esőben, majd kinn üldögéltem azzal a pár emberrel, akik a Disfear-re érkeztek. A Clawfinger több ráadás után elnyomta azt, amiben a kisgyerek énekli, hogy "When I grow old, there will be a day...", be is mentem megnézni, mekkora a tombolás. Semmi extra, mindenki ugrált. A koncert végén ment ezerrel a pacsi, integetés, aztán végre vége. Az énekes srác bemondta, hogy következik a Disfear.

Ez nem sokakat hatott meg, mindenki ment a ruhatárhoz, és távozott. 30-40 ember maradt a teremben. Már az első gitárhangoknál éreztük, ez nem lesz semmi. Szerencsére a hangzás tökéletes volt, ebből a szempontból mindenképp pozitív, hogy a Clawfinger után játszottak. Érkeztek a csúnya szakállas, durva kinézetű svédek, behangolták a cuccokat, majd megérkezett Tompa, az At The Gates zenekar énekese, és a húrok közé csaptak. És igen!!! Végre tényleg egy olyan koncert, ami "letépi a fejed"! Geci durva volt, ilyet még nem hallottam. Tökéletes hangzás, iszonyatosan mély, dzsi-dzsi gitárhangzás, profi, üvöltő ének, szélvész tempó. (A dobos a számok között tornázott is, eléggé fárasztó lehetett neki.) A stílus crust-punk és metalcore keverék. Nem mondanám, hogy változatosak voltak a számok, de mindegyik után abban reménykedtem, hogy nyomnak még egyet. A harmadik után eléggé úgy tűnt, hogy az igen kisszámú közönség miatt abbahagyják az egészet, de szerencsére csak félreértettem valamit. Teljes lendülettel és beleéléssel játszottak ennek a néhány embernek. Szerintem jó, ha 3-4-en ismerték a számokat, sajnos senki nem énekelte a mikrofonba a szövegeket, pedig volt rá lehetőség. Ez kicsit sem törte le Tompát, sokkal inkább hálás volt, hogy megnéztük őket. Szinte minden szám után megköszönte, hogy megvártuk a késői kezdést. Egyébként a Clawfinger tagjai (az énekes biztosan) is megnézték a koncertet. A korábbi zenekarok alatt ATG Zolival néztük az embereket, és röhögtünk egyesek idióta mozgásán. Azt hiszem, ez alatt a koncert alatt rajtam lehetett röhögni. Kurvára beleéltem magam, és bár egyáltalán nem volt mozgás (csak pár ördögvilla az égben, fejrázás), én "tomboltam". Szuper volt. Az utolsó számnál besötétedett a színpad, és összeestek a zenekar tagjai. Szerencsére feltápászkodtak, és a vastapsnak köszönhetően eljátszottak még két slágert. A legutolsó egy lassabb darab volt, engem leginkább a Dead Kennedysre emlékeztetett, ami elég pozitív.

Merch nem sok volt. A Superbutt hozta a cuccait, a Disfear az új CD-jüket, egy válogatást és néhány pólót rakott ki. Valami sapkáról is volt szó az árlistán, de azt nem láttam. Szerencsére nem volt nálam elég pénz, így nem vettem 2500-ért CD-t. (A póló is ennyibe került.) Mondjuk ha lett volna LP vagy 7'', arra tuti befektettem volna.

A koncert után megbeszéltük, mekkora királyság volt az egész, majd távoztunk. (Azt csak halkan merem megjegyezni, hogy a Clawfinger után már simán be lehetett jönni ingyen a hajóra.)