Punk Portál - 2019. május 23.





 

2004. IV. 4-17. Svájc - Basel, Zürich


Írta: kuman
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. máj. 14. péntek - 21:19

Az elmúlt két hétben viszonylag sok bulin voltam, de egyenként ezeket leírni, elmesélni nem érdemes, ezért döntöttem úgy, hogy csinálok az egészből egy nagy "egyveleget".

Szóval minden április negyedikén kezdődött, amikor is egy barátommal a Sommercasino nevű helyre látogattam el Baselben, ahol melodic-punk felirat volt feltüntetve, és elvileg 3 zenekar nyomta volna a muzsikát. Ott kezdődött az egész, hogy belépésemkor már közölték velem, hogy az est "fénypontja", a holland Travoltas zenekar lemondta a koncertet, így már megvolt az alaphangulat. Az első zenekar egy svájci banda volt, akik a My Stupid Dream névre hallgattak, és nagyon szar, sablonos neopunkot, vagy valami hasonlót játszottak. Nem igazán figyeltem oda rájuk, nem voltak jók. Aztán következett a német Creetings nevű zenekar, akiket ismertem, hallottam két anyagukat, de élőben ők sem voltak jók. Nagyon sablonos zenét játszottak, bármelyik zenekar lehetett volna. Csalódottan indultam haza a baseli éjszakában.

Bánatomat csupán az április 7-i Experimental Dental School űzte el. Igazából nem miattuk mentem el, (hiszen nem is ismertem őket), hanem a baseli előzenekar, a Scorf kedvéért, hiszen a dobok mögött Niels, a Speck zenekar dobosa ült, akinél durvább dobost még nem láttam. Csak úgy szálltak a tuka-tuka-k, most csak két pár dobverőt tört el az átlagos 3-4 helyett. Maga a zene nem színtiszta grindcore volt, nem is igazán tudnám megmondani, hogy mi, hiszen rengeteg hatás érződött rajta. A crust-tól elkezdve a noise-core-ig (már ha van ilyen egyáltalán), egyszóval fantasztikus volt. Az Experimental Dental School-ról nem igazán tudtam semmit, ott hallottam valakitől, hogy "valami őrült, érdekes kinézetű összevisszaságot játszó valami". Ez be is jött. Mindenféle köcsög effektekkel megszerelt zenéjük nem igazán nyerte el a tetszésemet, meg egy kicsit lassú is volt. :) A felállás szinti, dob, gitár, ami elég érdekesen hatott. Mindenesetre jó volt őket is látni.

Lassan eljött április 12-e is a baseli éjszakában, ahol Németország egyik legnagyobb punk legendája, a Razzia nevű zenekar lépett fel két másik zenekar társaságában. A Razzia-ról annyit kell tudni, hogy már a 80-as évek eleje óta jelen vannak a német színtéren, többet kísérleteztek metal, punk-rock, grunge témákkal a 90-es évek elején, de ismét visszatértek a gyökerekhez. Az első zenekar az Amoca Cadiz nevű formáció volt, akik gyors, kegyetlen, nyers punkot játszottak, a szövegekből sajnos semmit nem értettem, meg senki nem mozgott a koncerten, nem történt semmi különös. A második zenekar a Der Dicke Polizist (a dagadt rendőr) volt, akik vicces nevükkel ellentétben gonosz, durva zenét nyomtak a pofánkba. Sajnos erről a zenekarról sem tudok többet írni, mert előtte nem ismertem őket, a szövegeket itt sem értettem. Végezetül eljöttek a német punk veteránjai, akiket már kíváncsian vártam, igaz sajnos itt sem történt semmi különös... Páran táncoltak, a zene is jó volt, aztán indultam haza, hiszen tudtam, hogy másnap mi vár még rám...

Délben ocsúdtam fel a telefon morajló zörgésére, miszerint ideje lenne kikelni az ágyból, és útnak indulni Zürichbe, ahol már várt rám egy jó barátom. Fogalmam nem volt még, hogy milyen koncert lesz, illetve egy fellépőről tudtam, és azt is tudtam, hogy ingyen bejutunk, hiszen mint kiderült, a zenekar, aki aznap este fellép, ugyanabban a próbateremben próbál, mint mi, és a barátom barátnője szervezte az egész bulit. A vonatról nehézkes volt a leszállás a hideg esős zürich-i délutánon. Találkozás, kézfogás, puszi-pacsi, és már indultunk is a helyszínre, amelyet Rote Fabriknak neveztek, és olyan bandák léptek már fel ott, mint a Neurosis vagy a NoMeansNo. Útközben útbaejtettünk két foglaltházat, ahol a barátom megérdeklődte a programokat, majd felkereste pár barátját, akikkel hosszas csevegésbe kezdtünk, így kicsit megcsúsztunk, szerencsére érkezésünkkor még nem kezdett a Zero To Nine zenekar. A helyszínen kiderült, hogy ez egy olyan buli, ahol csak csaj zenekarok lépnek fel. Ott találkoztunk a zenekar tagjaival, akikkel megosztottuk a maradék vegan pástétomokat, majd teli gyomorral indultunk be a már dugig telt terembe. A Zero to Nine pontosan kezdett, a kiírt időpontnak megfelelően, nekem nem igazán tetszett a zene, olyan nirvanás riffelések mentek végig, az ének viszont nagyon profi volt, sikítás, hörgés, stb., stb... A csajok elmondása szerint ez a koncert énekesbúcsúztató volt. A második zenekar a Misdemeanor nevű svéd csaj rock and roll banda volt, akik nagyon jól játszottak, nagyon tuti zenét. Igazából metal riffeket nyomtak rokkandroll stílusban! Nagyon megnyerő volt! Aztán jött a főzenekar, az ugyancsak svéd Dozer, akik ugyan férfitagokkal is el vannak látva, de a többnyire csajokból álló közönséget ez nem zavarta. Ők már ismertebb zenekar, és ők is nagyon jó zenét játszanak, igaz egy kicsit keményebben, mint a két előzenekar. A buli vége előtt el kellett jönnünk, így is futhattunk a villamosra. Meglátogattunk még egy foglaltházat a közelben, ahol pedig épp egy ugyancsak svéd death-grind-crust "dis"-es nevű banda nyomta! Sajnos a névre nem emlékszem, senkitől nem sikerült megtudnom. Nekem ők tetszettek a legjobban az este folyamán. Keményen, semmi szarakodás. Ordították a pofánkba az igazságot. A koncertet alig tudták abbahagyni. A közönség mindig ráadást kért. A végén elnyomtak még egy Misery és egy Discharge nótát és ennek is vége lett. A hazaúton nagyon hideg volt. 3 órakor bújtunk négyen a franciaágyba, abban a tudatban, hogy bizony 8 órakor fel kell kelnünk... Aztán eljött a reggel, és irány haza.

A 15-ét már vártam, hiszen végre láthattam egy japán bandát. A japánok (tök mindegy, milyen zenét játszanak) általában mindig "freak"-ek. Ez itt sem maradt el. A Hirscheneck pincéjében hangolt az előzenekar, a német Battledykes, akik nem fogtak meg különösebben, valamiféle punkot játszottak, semmi extra. Aztán következhetett a Mach Pelican nevű zenekar egyenesen Japánból! A zene itt sem tetszett sajnos annyira. 80-as évek eleji primkó-pankot játszottak, valaki úgy emlegette őket, hogy ők a japán Ramones. De milyen pofákat vágtak, atyaúristen! Elmebetegen fetrengtek a színpadon, stb...stb... Élvezetes buli volt, de többet vártam...

Két napra rá 17-én két lehetőség kínálkozott: Japan vs. Sweden double peace punkrock valami, vagy crust-i, grind. Nem volt kérdéses, hova húz a szívem! A Micragirls és a Slideshaker, mindkét zenekar a télapó országából (Finn), látogatta meg Baselt. Mindketten nagyon jók voltak, sikoltottak, üvöltöttek, játszottak iszonyúfos garázspunkot, tehát minden a helyén volt, úgy, ahogy annak lennie kellett. Többet nem tudok írni róluk, jók voltak, látni kell őket! Hát ennyi lett volna ez a szűk két hét!