Punk Portál - 2019. május 27.





 

2004. V. 6. Szeged - Boogie Mamma


Írta: Mozart
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. máj. 7. péntek - 18:02

Rossz, ha az embernek rossz az arcmemóriája. Nekem az. Tegnap este elmentem Boogie Mamma koncertre, és megdöntöttem az "egyóraalatthányembertnemismerekmeg" rekordomat. Abdult nem ismertem meg (bár megtippeltem, de nem sikerült), Judymester húgát majdnem Judymesternek néztem, Szili Mikin sokáig gondolkoztam, hogy ő-e az, míg aztán színpadra állása minden kételyt szertefoszlatott. Ezúton is elnézést kérek mindenkitől, aki ott volt, és nem ismertem meg.

Szóval, Boogie Mamma koncerten voltam Szegeden.

Jó volt. A helyről (JATE klub) annyit, hogy egyetemi klub, és néha egész sokan vannak. Az időpontról annyit, hogy a VINYIT (Vizsgaidőszak Nyitó Iszonyatos Tivornya) bemelegítő koncertje volt ez. A VINYITre rengetegen járnak, csak éppen az emberek éjfélre szoktak megérkezni, ez a konci meg 10-től volt (persze a plakáton 9 szerepelt).
Azért így is elegen összegyűltünk, Dá a színpadról mintegy 72 000 nézőre tippelt (megjegyzem, kicsit vakította a reflektor). Aztán mindenféle előzenekar nélkül (Bon Jovi se hord magával) húrok közé csapott a zenekar. Ami ezután következik, az teljesen nyilvánvaló mindenkinek, aki járt már BM koncin. Így hát azoknak írok most, akik még nem tudják, milyen: ugrabugrálás, rohangálás, táncolás, csúszkálás, direkt hasraesés, kirohanás a teremből, földönhalvafekvés, szájban (!) mikrofonnal, kétlábátmásikemberhúzva-hátonfekve-földöncsúszás, poénok. Az egész közönség végig röhögött, táncikált, és - hát mit mondjak - jól érezte magát. A koncert egyik csúcspontja az volt, mikor a 72 000 fős tömeget kettéválasztotta középen az énekes... Azt hittem, most jön a "Wall of death" (tudjátok, amikor a kettéválasztott tömeg intésre egymás felé futva helyet cserél, és közben véletlenül összeütközik). De nem wall of death jött, csak wáwá-ztatás. Azért jó volt. Ezúton is kérem a zenekart, egyszer próbálja ki a wall of death-t is, hiszen az, mint tudjuk, a boogie-koncertek elmaradhatatlan tartozéka. A már említett figura (az énekes hanyatt fekve énekel, miközben két lábánál fogva húzzák körbe-körbe a teremben) még a kidobókat is elszörnyülködtette, de szerencsére nem léptek közbe. Hiába, a sztároknak mindent lehet. Ami pedig a zenét illeti: örömmel vettem tudomásul, hogy Szilimiki felturbózott egy-két számot/számrészt, nekem a "zúzós" részek tetszettek legjobban, de a ska és rokendroll számok is elismerésre méltóak. A végén tetőfokára hágott a hangulat, a tömeg egy emberként (szó szerint:) követelte a Hentesbár c. számot. El is játszódott. Aztán vége. Hirtelen, de gyorsan. Teljesen király volt, talán a billentyűre lehetett volna több hangerőt is adni, illetve a fúvóst beljebb állítani, mert nem is látszott a hangfalládáktól, meg nem is hallatszott szegény, úgyhogy csak a 4. számnál vettem észre...
A show után a zenekar tagjai, mit sem törődve azzal, hogy gigasztárok, teljesen hétköznapi emberként elvegyültek a tömegben, és szóba álltak még a magamfajta emberekkel is (illetve az olyanfajta bájos lányokkal, akik engem elkísértek).

Megint elmentem Boogie Mamma koncertre. Megint király volt. Tényleg mindenkinek ajánlom, aki még nem látta. Hogy is kell egy koncertbeszámolót befe