Punk Portál - 2019. augusztus 26.





 

2004. IV. 28 - V. 2. Összefoglaló


Írta: Dan&Madafaka
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. máj. 3. hétfõ - 17:24

Dan:

Na. Az van, hogy annyi a buli, és annyira kevés az idő, hogy eddig nem bírtam semmit írni a hétfő után történtekről. Mivel rohadtul feltorlódtak a dolgok, láttam vagy 30 zenekart, voltam vagy 10 helyen, nem lesz annyira részletes a leírás, mint amennyire illene. Azért megpróbálom összeszedni, mi minden történt az elmúlt napokban. Valószínűleg elég hosszú lesz a cikk, majd tagolom napokra bontva, így mindenki azt a részt olvashatja, ami érdekli.

2004. IV. 28 - Kék Yuk - DRI

Időben érkeztem a Kékbe, hátha betartják a kezdést. Néhány ember lézengett csak, eléggé érezhető volt, hogy bukás lesz ez a buli. Benéztem a kisterembe, ahol elvileg a magyar-brazil focimeccset vetítették. Nem láttam semmit, csak egy lámpa világított a képembe. Aztán rájöttem, hogy ez lesz a kivetítő, az egész falra nyomták ki a TV adást. Ez hasznos volt, elég sokan nézték a meccset a koncertek szüneteiben, meg alatta is. Engem mondjuk hidegen hagyott a dolog, néha bekukkantottam a jobb felső sarokba, hogy lássam, mennyire állunk szarul. A kisterem melletti részbe pakolt le a DRI merch. Volt elég sok dizálynos cucc, pólók, hosszú ujjú cuccok, sapkák, dedikált turnéplakát, ilyenek. Az árak a viszonylag tűrhető kategóriába tartoztak. Ki volt írva, hogy CD 700, vagy ilyesmi, gondoltam biztos valami maxi. Kértem egyet, sajnos válogatás volt pár DRI számmal. Semmi más lemezük nem volt már, mind elfogyott. :(

Kis késéssel kezdett a Dark Clouds, kb. 20 embernek nyomták le a koncertjüket. Jó ez a metál cucc, amit nyomnak, de nekem annyira nem jön be. Elég profin nyomták. Viccesen hatott, hogy az énekes srác még ennek a 20 embernek is nyomta a szokásos halálosan komoly konferálást. Az egyik feldolgozásba besegített egy hosszúhajú arc, aki emlékeim szerint egy másik zenekarban nyomja, de nem tudom, miben. Minőségi váltás volt, nagyon brutális a hangja, sokkal durvább, mint a Dark Clouds énekesének.

A sorrenddel így a távoli múltból (vagy jövőből?) már kicsit bajban vagyok, de asszem a Wiener Sänger következett. Közben érkezett még vagy 30 ember. Most láttam őket először. Ez a Nabukodonozor zenekar más énekessel, Csiszivel a Kevésből. Kizárólag AMD és Leukémia feldolgozásokat nyomnak. Az a baj, hogy akkoriban, amikor ezek a zenék menők voltak, kb. 5-10 éves voltam, így nem igazán merültem még el a magyar hardcore kezdeteiben. A buli után viszont kedvet kaptam hozzá, szóval valamit tuti elértek ezzel a koncerttel. Láthatóan elég kevesen ismerték az alaphimnuszokat, néhány ember kiabálta a szövegeket, a többiek csak néztek. A táncot egy idősebb punker produkálta, aki be volt baszva elég erősen, és minden szám után a közönséget ócsárolta a színpadról, miszerint elpuhult a punk, ő utoljára 10 éve volt koncerten, bezzeg akkor mi volt. Mindenki csak röhögött rajta. Remélem, én nem leszek ilyen 10 év múlva.

A Penalty Kick állítólag nevet váltott Penalty-ra. Ennek ellenére mégis teljes névvel konferálta be a zenekart az új énekes. A hangja eléggé különbözik az előzőtől, sokkal magasabb, rikácsoló jellegű. Azért ha kellett, tudott hörögni is. Ez a style továbbra sem tetszik annyira, az viszont látszik, hogy a tagok nem tegnap kezdtek el zenélni.

A Necksprain helyett az Insane játszott, az időközben kb. 100-ra emelkedett nézőseregből szerintem úgy 20-30-an nézték meg őket. Én a maradék 70-ben voltam, kb. 1 szám után rájöttem, ez a zene engem nem izgat.

A németek elmaradtak, így jöhetett az átszerelés. Viszonylag korán volt, így lehetett reménykedni, hogy értelmes időben vége lesz a bulinak. Tévedtünk. Másfél órán át hangolták a cuccokat, órákig állítgatták a dobokat, stb. Iszonyatosan unalmas volt, már nem tudtam, mi a francot csináljak. Még nem írtam, új hangcuccot hoztak a Kék Yukba, 3-3 baszott nagy hangfalat, plusz a klub többi részében is vannak nagy hangszórók, ahonnan ugyancsak a koncert szól, így az előtérben se nagyon lehet kommunikálni. A terem hátsó felébe is dobtak plusz két hangfalat. Tehát az előzenekarok nagyon korrektül szóltak.

Másfél órás várakozás után az elég kisszámú közönség összegyűlt a színpad előtt, és végre kezdett a legendás DRI zenekar. Az igazat megvallva nem nagyon ismertem őket. Két albumot hallgattam meg párszor, nagyon fasza a pörgős HC-punk, amit jó 22 éve csinálnak, de rajongó nem lettem. Igazából NOFX számokból éreztem csak át, milyen lehetett annak idején 1-2 igazi punk buli a DRI-jal. (Fat Mike több számban is említi ezen bulik hangulatát.) Sajnos a régi bulik varázsából itt már nem sokat érzékelhettünk. Az ilyen zenekarok mindig csak késve jutnak el hozzánk. Elvileg egyszer már jártak nálunk jónéhány éve, de akkor én még túl fiatal voltam. Most pedig már nem egy mindenbe beleszaró kemény HC-punk banda, hanem egy profi, vén rockerekből álló "legenda" lépett fel. Iszonyat drága, profi hangcucc, kisujjból kirázott, százezerszer eljátszott számok, kissé unott arc. Azért volt lendület a kb. 30 számban, amit eljátszottak ötösével csokorba fogva. Csak nem éreztem azt, amit annak idején szerintem egy igazi punk bulin érezni lehetett. De nem is ez a gáz az egészben. A hangerő egyszerűen elviselhetetlen volt. Soha nem értettem, miért kell a szokásosnál 2x hangosabban nyomatni a nagy neveket. Ettől lesznek jobb zenészek? A Dropkick bulit 2001-ben nem tudtam elviselni, annyira hangos volt. Itt ugyanez volt a helyzet, a basszus annyira fel volt tekerve, hogy minden ütemet a gyomromban éreztem, berezgett az egész fejem. Nagyon sokat rontott ez az összképen. Mivel van a zenekarnak vagy 10 albuma, az összes számot senki nem ismerte. Itt-ott üvöltötte egy-két ember a szövegeket, aztán ennyi. Néha beindult egy nagyobb zúzás, de többnyire csak néhány ember ütötte egymást. A koncert második felét már csak a terem végéből, széken ülve élveztem. Az iszonyat hangos zene ellenére jópárszor majd elaludtam. Ennyire izgalmas volt a produkció... A második ráadást meg sem vártam, elindultam haza, volt már vagy hajnal 2 óra...

2004. IV. 29.

Erről az estéről Madafaka írt részletesen, ezért csak pár mondatban foglalom össze az igen mozgalmas este eseményeit. Találka a Blahán, épp odaértem. Felszedtem Mansizt, Robitot és Sas-t, majd kis utazás után a Tűzoltó utca melletti parkban sörözés (én nem), csevegés. Érkezik pár arc, majd mi is lenézünk a Trafóba. Játszik Tokyo Anal Dynamite (fórumos arc) rokkandroll-punk zenekara. Aztán lehet, hogy a stílus-meghatározás nem helyes. Sok szép, ámde bizonyára sznob csaj (ki más járna ilyen helyekre?). Pár számot megvárunk, majd többiek el, én át Jailhouse-ba. Madafakát találom az asztalnál 2 deci kóla társaságában. Huh, ez kicsit letaglózott. :) A helyen senki, de senki. Madával irány vissza a Trafóba. 2 szám és a csajok megtekintése, majd vissza a Jailhouse-ba. Végre megérkezett a PASOundsystem, KRSA-ék a klippjük forgatókönyvébe merülnek... Na jó, akkor irány a Kulti. Itt már csak Mansizt találtuk, a többiek haza, vagy a ZP-ba. Mi is át ZP-ba. Vagyis csak elé persze. Itt üldögéltünk egy darabig, Mada visszament a Jailhouse-ba, mi Mansizzal mentünk egy kört bent, majd mivel egyikünk sem találta meg élete párját, vissza a padhoz, következő busszal mindenki haza. Remek este volt. :) Legalább haverokkal voltam, és nem otthon rohadtam.

Madafaka:

Habár nagy nehézségek árán, de végül csak beírta magát a boozetörténelembe ez a nap is.

Este 10-kor, mint minden csütörtökön (most már asszem bátran mondhatom így), átcaplattam a Jailhouseba, ami rendkívül üresen pangott akkor. Vettem is két deci kólát, amit elszopogattam. Ekkor megjött Dan és mondta, hogy Trafóba a Tokio Anal Intrudernek a beatzenekara játszik, és nézzük meg. /LOL:)))-Dan/ Mondtam jó, és átmentünk. Nekem nagyon tetszett, amit csináltak, ha nem lett volna olyan melegem, lehet, lépkedtem is volna egyet-kettőt. Az énekes hangja kicsit emlékeztet a Publo Hunnyra. Ez is tetszett, de nem ez volt a fontos. Hanem az egész. Jó kis megmozgató zene. Szeretem az ilyet. Dan ezzel szemben nem élvezte ennyire a dolgot, vagy csak hajtotta a vére, és jaszkarizni akart a Trabijával. Mondta, hogy menjünk hip-hop buliba a Kultiplexbe. Mondom jó, és mentünk. Kocsival. De előtte még lenéztünk a Jailhouseba, hogy van-e valami változás, és megrökönyödve tapasztaltam, hogy néhány PASO-s arc mereven szemlél egy képregényfüzetet, és véleményezik azt. Mint megtudtam, klipterv a PASO nótához. Nem maradtunk, mert mint már mondtam, mentünk. Krsa kérdezte, hogy miért és én finoman odahajítottam, hogy "mert szarok vagytok". Mosolyogtam. Nem is vette komolyan. Dannak elég sajátos a vezetési stílusa. Ha nem tudtam volna, hogy döcögünk, azt hiszem, valami sportautóban ülök. Nagyon komoly volt. Ellenben a Kulti nem. Ingyenes volt hál' Istennek, mint minden, ahol jelenésünk volt. Itt is kevés ember lézengett. Épp távozott a Burger. Úgyhogy most gondban vagyok, hogy kivel kezezek már egy ideje abban a hiszemben, hogy ő a Burger. Ezen a problémán az egész este képtelen voltam túllépni, ennek a későbbiekben hangot is adtam. Mivel ez a buli se volt valami magával ragadó, továbbindultunk a ZP-hez Mansizzal kiegészülve. Ott egy padon kint megtaláltuk Robitot, Sast, meg még egy gyereket, aki látott már aludni. /Pacáról van szó.-Dan/ Lementünk (márhogy Dan, Mansiz meg én) a Pardonba, majd 5 percnyi ácsorgás után különváltak útjaink. Ők nem tudom mit tettek, én mentem vissza a Jailhouseba. 11-re értem le újfent. És azt mondtam, most akkor már mulatok, így vettem egy sört. Bementem a tánctérre. Még mindig nem voltak sokan. Leültem. Megittam. Kimentem. Vettem másikat, és elkezdtem beszélgetni Krsaval a Burgerről, aki nem a Burger, de a leírásom alapján ő se tudta ki az. Ez persze inkább az én hibám, mint az övé. Elég szarul raknék össze egy fantomképet, úgy vélem. Miután úgy éreztük, ebben a témában már bizony nem lesz előrelépés, váltottunk. Előhozakodtam a farbával, hogy meséljen nekem a klippről, így az elkövetkező időszak erről szólt. Társaságunkhoz időközben csatlakozott Laca, és vetetett velem egy doboz cigit, csak hogy tudjon lejmolni. Ő ugyanis egy paraszt. Nem írom le a storyline-t mert úgy vettem ki, hogy elég képlékeny még, meg egyébként is. Irigykedj csak, köcsög. Aztán a Vera is előkerült, és bemutatkoztunk egymásnak (ő egyébként a Lipi nője, és most ezzel egy régi sebet tépek fel, de ez nem gond, mert élvezem), majd Lacával távoztak. Figyelmeztettek, hogy záróra van (2-kor, ez már a második alkalom, hogy a fél hármas óriási tömeg érkezése előtt bezáródik a hely), de mi nem foglalkoztunk vele. Bementünk a tánctérre. Már égett a villany, de ez csöppet sem zavart, és belekezdtem az éppen aktuális nótára egy aluljárótáncba. Ekkorra már elég jól voltam. A DJ kitalálta, hogy Krsa pofázzon egy kicsit a következő szám alatt. Mit ad Isten? Krsánál épp volt egy mikrofon. Amíg énekeltem, én is mindig hordtam magamnál egyet. Ki tudja... (Elég vallásos jellegű ez a beszámoló, most használom harmadszor ugyanis az Isten szót, de többet már nem fogom). Miután végképp kimulattuk magunkat, elindultunk a Kultiplexbe. Krsa vezetett. Egy bukkanó alkalmával majdnem elhánytam magam, de ezt nem mutattam ki. Most már többen voltak bent a tánctéren, mint a múltkor. Én is bementem. De inkább az ücsörgést választottam. Egy csaj elkezdte kelletni magát nekem, de amikor fölálltam, hogy akkor legyen már valami, elszaladt. Aztán ahogy visszaültem, megint megjelent. Hát velem csak ne incselkedjen senki, úgyhogy kimentem a teremből. Kint találkoztam Géza Hétköznapissal, aki megjegyezte, hogy ez újabban igen gyakori. Mire én azt feleltem, hogy "hát igen", majd elindultam haza. A ZP-be már nem mentem vissza, pedig az lett volna csak az igazán szép túra. Beálltam a legközelebbi buszmegállóba amit találtam, és vártam a busz érkezését. Jött. De nem állt meg. Semmi gond. Átmentem a Ferenc körútra. Nézem, hogy mikor jön. 3.33. 25 volt, úgyhogy úgy döntöttem kivárom. Elérkezik a perc. Busz sehol. Megnézem újra. Rossz sort néztem. 40-kor jön. Max 10 perc alatt otthon lettem volna gyalog, de most már kivártam.

Hazaérve épp egy gangbang végébe csöppentem bele, melynek tárgya egy fekete hajú nőszemély volt aki, kéjes nyögésekkel követelte a váladékot, miközben ujjazták. A következő snitt is egy végkifejlet volt, így rá kellett döbbennem, hogy ez amolyan válogatásféle. Aztán fotózás volt, de az annyira nem kötött le, majd vége főcím. Ezt követően elfeketedett a képernyő, csak a Travel felirat virított a sarokban. Elaludtam.

Reggel lenyomtam az órát, és hunytam még 5 percet. Ebből másfél óra lett. Elkéstem.

A folytatásban megint Dan:

2004. IV. 30. Vörös Yuk - Kék Yuk

Macerás ez a dupla KY-VY dolog. Soha nem tudhatod, miről maradsz le, mert épp rossz oldalon vagy, lehet fel-alá rohangálni. Pluszban megnyílt a kert is... Felírtam egy szórólapra a kezdéseket, de a Kékben elég nagy csúszás volt, így tényleg nem lehetett követni, mi van éppen. Azért szinte minden érdekes zenekart láttam.

A small fonts kezdett a Vörösben, viszonylag pontosan 8-kor. Utoljára elég rég láttam őket, sokat fejlődhettek, mert most tetszett a koncert, régebben meg nem. Tréfásak voltak a konferálások, még tréfásabbak a mi beüvöltözéseink. :) Kevés volt a számuk, ezért kicsit húzták az időt. A stílus a mostanában menő Anti-Flag-ska-punk vonal, legalábbis nekem ez tűnt fel, mindez megspékelve trombitával. A szövegekre nem emlékszem, de mintha lett volna pár értelmesebb is, ami manapság már nagy szám.

A Kék kezdője a Tango Underground volt Egerből. Eddig csak a lemezüket hallottam, élőben nem sikerült elcsípni őket. A koncert második felét láttam, szerintem elég meggyőző volt. Sajnos a lényeg, az ének nagyon halk volt. Pedig az ilyen üvöltős, singalong-hardcore-ban ez nagyon fontos. Két (gondolom egri) arc ismerte a számokat, más nem nagyon. Elég kihalt is volt még a hely.

Visszanéztem a Másodosztály koncertjére a VY-ba. Nem sokat néztem meg belőlük, de egy igen fontos szabályt kell itt megemlítenem: Ne ítélj meg egy zenekart a neve alapján! A béna név ellenére egy igen jó csapatról van szó, a Semmi komoly dobosával és a small fonts és Sovány vigasz gitárosával. Nem figyeltem eléggé, szóval mást most nem tudok írni róluk.

A Kékben már nagyban nyomta a Sage, belőlük is néztem egy kicsit. A battai metálosok is jól nyomták, csak pár számot láttam asszem. Halványulnak az emlékek....

A Nesze koncertre viszont tisztán emlékszem, mert szokás szerint kurva jó volt. Elég sok punker gyűlt össze, de csak páran álltak be ugrándozni, néha volt valami csirkepogó, többnyire csak páran álldogáltunk a terem közepén és üvöltöttük a szövegeket. Megjelent végre a lemez, mindenkinek csak ajánlani tudom, végre egy értelmes, zeneileg és szövegileg is teljesen pozitív album! Gondolom lehet mondani, hogy ez most lemezbemutató volt, vagy mi. Eljátszottak róla szinte mindent, faszán szóltak a hangszerek, jó volt a hangulat, szuperek a számok, ráadásként hozzádobtak pár régi slágert, meg egy Sham69-t. Mi kell még? Király volt, a Nesze megmentette az estét.

Totál izzadtan rohantam át a Kékbe Velvet Stab-re. Ennek a koncertnek is csak a végét értem el, két lemezes és két új számot hallhattam. Jók voltak, mint mindig, mozgás alig.

A továbbiakban láttam még egy keveset a New Fight-ból, most jobban tetszett, mint általában, rájuk egész nagy nézősereg volt kíváncsi. A Vörös Yukban játszott az In God We Trust, amit egyáltalán nem tudtam élvezni, pedig állítólag jó volt. Üvöltözős hardcore-szerűség volt talán. A Show Your Life-ot láttam múltkor a Marco Polo-ban, így most nem néztem meg őket.

A Something Against You-ra viszont kíváncsi voltam nagyon. Ez volt a második koncertjük, az előző óta jó sok idő telt el, felvettek azóta egy lemezt, ami kedden elvileg már kapható lesz. Viktor az énekes poszton sokat fejlődött, már kicsit sem volt olyan félénk, mint az első koncerten. Üvöltött, mint az állat, párszor lerúgta a közönség első sorait. :) A zenekar többi tagja is remekül nyomta a rakkendrollt, de sajnos nem igazán tudtam koncentrálni, mivel megjelent pár fiatal hülyegyerek, akik gondolom láttak pár HC-videót, aztán azt hitték, az a menő, ha mindenkit elsöpörnek, meg verekednek mosh/pogó néven. Aztán ha az ember belerúg az egyikbe, akkor még ő van felháborodva. Eléggé bunyóközeli volt párszor a hangulat a kölykök miatt (nem én akartam bunyózni), jól felidegesítettem magam az egészen, ezért inkább otthagytam a picsába a koncertet. Majd kedden a Süsiben megnézem őket.

A Kékben játszott még a Force of Mind, de nagyon távol állt tőlem (és kb. mindenki mástól), amit csináltak.

Az este további részében a szokásos állunk-a-djpult-előtt-és-várjuk-hogy-jöjjön-végre-egy-jó-szám feeling uralkodott el. Ezt egy idő után meguntam, és hazahúztam. Keksz összes képét törölte egy fickó... Fasza.

Az este folyamán kaptam pár baráti kézfogást a csatlakozás örömére (hehe), amúgy szart rá mindenki, hogy egy történelmi esemény részesei voltunk. Én is.

2004. V. 1.

Itt van május elseje, menjünk majálisba!

Na, az előző estét nagyjából kihevertem, délután nekivágtam a májusnak. (Ezt hívják képzavarnak, ugye?) Abban a pillanatban kezdett el ömleni az eső, amikor felszálltam a buszra. Amikor leszálltam, akkor már alig esett. 6-ra mentem a KöKi-re, ott már egy nagyobb társaság várakozott, és további punkerekkel találkoztunk, akik a Bókay kert felé tartottak. Megvártuk Kekszéket, ekkor futott be a telefon Pod-tól, hogy elmarad a buli. Páran haza indultak, de mi persze nem hagytuk ennyiben, felszálltunk a buszra, ahol már remek volt a hangulat. Most egy másik bejáraton keresztül jutottunk be, mint tavaly (idén nem másztunk át lyukas kerítésen, meg ilyenek). Így megtekinthettük a helyi majálist. Ez kb. abból állt, hogy a szuper idő miatt épp minden árus pakolta el a cuccait, a vattacukrosnál végkiárusítás volt. A nagyszínpadon senki, de a különböző ringispilek működtek. A lángosostól kellemes illatok terjengtek. Láttunk pár unatkozó pónilovat, majd elsétáltunk a tavalyról már ismert kocsmához, ahol 250 volt az üveges Ászok. Nem akartam inni, de azért egy sört csak vettem. A szabadtéri (amúgy fedett) színpadnál sok ismerőssel találkoztunk. Rengeteg vidéki arc érkezett csak erre a bulira, szegény Derkov Bois is jól beszopta. Eltöltöttunk itt 1-2 órát, előkerült néhány üveg pálinka, dumáltunk, mászkáltunk, elvoltunk. Persze egy sör nem sör, ittunk még párat, és persze visszatértünk a lángososhoz is. Az árus arc úgy nézett ki, mint akit előző nap vertek szarrá (sebek, varrások a fején), de egész kedves volt. A sima lángost 200-ért, a sajtos-tejfölöst 400-ért adták. Maradtunk a simánál. Azon filozofáltunk, hogy pár éve valahogy nagyobbak voltak ezek a lángosok. Vagy csak mi voltunk kisebbek?

Megérkeztek Schlekiék, Sasék, további fiúk, lányok. Jó nagy bulit lehetett volna csapni, ha nem fújják le az egészet... Nem is esett attól kezdve, hogy kiérkeztünk. Persze mi nem hagytuk ennyiben, elindultunk a Tabánba. Sokan onnan jöttek egyébként. A társaság mérete állandóan változott, többnyire fogyatkoztunk. Meg persze a sörök is fogytak, a pálinka is. Amit meg kihagytam, az az, hogy közben a másik színpadon egy szinti-dob-ének felállású zenekar mindenféle dalokat nyomatott, kettőt végigtáncoltunk a helyi arcokkal, majd távoztunk.

Metrózás után átsétáltunk az Erzsébet hídon, megtekintettük a nem túl látványos vízesést, vagy mit, amit a csatlakozás tiszteletére építettek, az igen csúnya lánykát, akit kb. 15x15 méteresre nagyítva feszítettek a hídra. A Tabánban már csak sarat, és oszladozó embertömeget találtunk, a bulinak nagyjának már vége volt. Asszem a Gimmeshot nyomta még, ami abból állt, hogy a DJ valami reggae szerű cuccot játszott, és egy csajszi igen profin nyomta rá a dumát. Azon filóztunk, vajon magyar-e egyáltalán. Néhányan befektettek egy-egy zsák igen drága pattogatott kukoricára, mi az éjjelnappalit látogattuk többször is. Lassan közeledett este 11 óra, szóval az alsó rakparton sétálva (le volt zárva az autók elől) elindultunk az A38-hoz, ahol ingyenes Seeed buli volt. Ki gondolta volna, dugig volt az egész, a híd előtt egy jó 100-as csoport várta, hogy bejusson. Ha kijött 1 ember, 1 bemehetett helyette. Mi voltunk úgy 10-en, tehát meg se próbáltunk bejutni, inkább leültünk a rakpart közepére. Keksz egy francia srácnak megtanította a legfontosabb magyar szót ("pina"), majd nekivágtunk újra a rakpartnak, most már igen emelkedett hangulatban, irány az Alagút söröző. Én teljesen jól éreztem magam, ha nem is csináltunk semmi értelmeset. Az utcán járkáló emberek nagy része is hasonlóan vidám volt, tényleg majális hangulata volt az estének.

A Tabánnál vettünk megint pár sört, így a sörözőbe be sem mentünk, csak előtte üldögéltünk. Hogy itt mennyi ideig maradtunk, és valójában mi a fenét csináltunk, azt nem tudom, de jó volt. Az alagút le volt zárva, én úgy hallottam, elvileg valami disco, vagy ilyesmi lett volna benne, de ennek semmi nyoma nem volt. Mindenesetre az egyik szekus srác beengedett minket, így egy kb. 10 fős csoportban átsétálhattunk. Meghatározó élmény volt, nem hiszem, hogy még egyszer az életben megadatik ez nekünk. Senki más nem volt az egész alagútban, csak mi, meg a szegény szekus, akinek végig csitítgatnia kellett a kurjongató embereket. :)

Meglepő módon megint a rakparton voltunk... Az Erzsébet hídnál valami pop-diszkót találtunk, ahol mindenképp meg kellett állnunk táncolni. Itt is eltöltöttunk szerintem egy órácskát. Titán totálkész állapotban pihent egy fa alatt, mi Faresszal kiszúrtunk a tömegben egy igen jól kinéző csajszit, innentől kezdve csak őt bámultuk... Jó elfoglaltság volt. Aztán elment egy taxival, szóval mi is továbbálltunk. /Félreértés ne essék, esélyünk nem volt a kb. 190 centi magas, nagyon menő csajnál./ Nem engedve a kísértésnek az afterparty-t Keksznél kihagytam, inkább a Körtér felé sétáltunk. A hazabuszozás kissé ködös, de mindenesetre reggel 5 körül már ágyban is voltam.

Tehát az események összefoglalása: egy elmaradt buli, egy buli, aminek már vége volt, mire odaértünk, egy buli, amire nem jutottunk el, egy kocsma, ahova nem mentünk be, és egy kis popdisco a végén. Szuper volt!

2004. V. 2. Kultiplex - The Promise, Champion

A végére még egy kis hardcore a Kultiban... A tabános bulit alvás miatt kihagytam. Megint mázlim volt az esővel. Már kocsiban ültem, amikor elkezdett szakadni a jég az égből, és mire leparkoltam, már majdnem teljesen elállt. Nagyon fura volt a Kulti. Sok totál visszafogott ember, halk beszélgetés, semmi zene. Kicsit érződött, hogy ez egy sXe party volt. Kis csevegés után rávetettem magam a merch standra. Mivel a Promise-t és a Champion-t nem ismertem (ezért még kapni fogok a fejemre), az ő termékeiket nem tanulmányoztam át annyira. Volt egy rakás póló, pulcsi, CD, elég szép árakkal. Végül sajnos megint találtam pár lemezt, amit meg kellett vennem. Egy átlátszó világoskék Thrice/Thursday split 7'' és egy 36 darabra limitált red marble Hold X True - Nothing Can Destroy Me 7'' boldog tulajdonosa lettem. Ezek egyszer még sokat fognak érni. Remélem. :)

A Hold X True kezdett. Meglepően halk volt a zene, de nem sajnáltam, úgyis kapott már eleget a fülem a héten. Keveset játszottak, és még egy húrszakadásuk is volt a közepén. Szokás szerint nagyon lendületes volt a koncert, egyre inkább kezdem megszeretni őket, főleg, hogy most megint megismertem pár szám szövegét, nagyon szimpatikusak. Kár, hogy Egy csak a szavak felét ejti ki, így esély sincs azokat megérteni. El fogom kérni Némótól a feldolgozott számok listáját, hogy egyszer végre leírhassam, miket játszottak, mert ez már nagyon égő.

Most kicsit félek, mert a true fanoktól meg fogom kapni, hogy olyanról írok, amiről fingom nincs, ráadásul nem eleget. Hát, ennyire telik most tőlem.

Az Under Siege egy német hardcore zenekar, erős metál elemekkel. Tetszett a dolog, ennyi, más nem ragadt meg bennem. Már itt beindult pár ember, mondjuk ezt a zenét még nem sokan ismerték. A feldolgozásokra azért zúztak páran.

Az Index HC fórumon olvastam: "tikatika=oldschool, dzsidzsidzsi és/vagy káosz=new school". Tehát megállapítható, hogy este két zenekara bemutatta mindkét stílust. New school vonalon érkezett a The Promise. Remek lendületes, enyhén dzsidzsi hardcore-t nyomtak. Itt már nem volt gond a szövegekkel, sokan énekeltek, zúztak, ugráltak. Az este két főzenekara ugyanazokat hangoztatta. Összetartás, a színtér fontossága, hardcore az ereinkben, egyenlőség, mindenkié a színpad, mindkét banda küldött számot a sXe kid-eknek (elég sok volt az X a zenekartagok kezén is). Azt hiszem, a Champion énekese hangsúlyozta, hogy attól, hogy sXe vagy, nem kell többnek érezned magad másoknál. Ez nagyon szimpi volt. Mindkét zenekarnál megtapsoltuk magunkat, a színterünket, a sofőröket, a többi zenekart, a Bridge to Solace-t. Az egyik bandánál még egy Fuck George Bush-t is kellett kántálnunk. Eh. Azt állapítottuk meg, ez egyfajta elnézéskérés lehet az amerikai zenekaroknál, amivel ki akarják hangsúlyozni, hogy nem értenek egyet az elnökükkel...

Az oldschool banda tehát a Champion volt. Az első sorban üvöltők kicsit felcserélődtek, de a lendület persze itt is megmaradt, még nőtt is a mikrofonba üvöltők, egymásra ugrálók, keményen mosh-olók, a circle pit-ekben részt vevők száma. Nagyon nagy bulit csináltak ők is. Ha zeneileg nem is voltak hozzám túl közel a zenekarok, végig azt éreztem, milyen jó nekem, hogy egy ilyen underground társaság része lehetek. Az emberek nagy többsége soha nem fog átélni egy ilyen bensőséges, nagyszerű hangulatú bulit. Ez nem olyan, mint elmenni egy hip-hop buliba, vagy lemászni a diszkóba. Itt pozitív dolgokról van szó, itt van értelme az egésznek (remélhetőleg), itt a színpadon állók egyenlők velünk. Ugrott is a gitáros hangszerestül a tömegbe. Az énekes srác az általános dumák mellet még egy fontos dolgot hangsúlyozott, miszerint a fiatal arcokat, akik lejönnek a koncertekre, támogassuk, és ne nézzük ki őket. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni. (Igazából csak azért, mert én sem voltam ott annak idején a Trial koncerten, szóval én sem lehetek igazi HC arc, ahogy azt a magyar HC színtér Keresztapja megmondta...) Kaptunk a végén ráadás feldolgozásokat, amikre tényleg nagyon nagy tombolás alakult ki, de mivel én szokás szerint egyet sem ismertem, meg tomboltam már eleget a héten, csak karba tett kézzel álltam.

Éjfélre vége is volt a rendezvénynek, elindultam haza...




Aki az egészet végigolvasta, az kap egy pirospontot, jelentkezni a mailcímemen! :)