Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2004. IV. 27-28. Zöld Pardon


Írta: Dan&Madafaka
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. máj. 1. szombat - 15:57

2004. IV. 27. Zöld Pardon - Tereskova

Dan:

Madafaka rábeszélt, hogy legyen erről az eseményről is beszámoló, szóval írok pár mondatot, majd ő részletezi. Igazából Acid Rain Kati hívására érkeztem. Balszerencséjére ők voltak az elsők, akikkel összefutottam. Bemutatta a barátját is. :( Kicsit elszomorodtam, erről eddig nem volt szó. :) Aztán befutott Madafaka. Kati pasija, aki egyébként az Acid Rain dobosa, hozott egy üveg pezsgőt, amit nem lehetett bevinni, ezért kénytelenek voltunk meginni. Vagyis nagyjából csak a feléig jutottunk, mert utána kezdődött a koncert. Idén most voltam először ZP-ban, nem is igazán néztem körül, de annyit azért tapasztaltam, hogy most már vannak olyan fasza fények, amitől megvakul az ember, és a söröskorsó kb. 5 centivel rövidebb, mint máshol. Komolyan, nagyon furcsa, valószínűleg külön ide gyártják. Szerintem jó esetben úgy 3,5 deci sör férhet bele. Az íze amúgy pocsék, az ára viszont nagyon magas, nem tudom, mennyi, én itt nem költök.

Szóval volt ez a Tereskova nevű csaj, még soha nem voltam koncertjén, a számait sem ismertem. Az első szám valamiféle beállás volt, ami alatt nagyon durván vinnyogott meg visított, meg affektálva nyafogott. Eleinte azt hittem, megőrülök, aztán kezdtem rájönni, hogy ez már annyira szar, hogy jó. Sajnos a további számok kicsit sem voltak ennyire elborultak. Persze, affektált, meg hülyeségeket énekelt, de semmi botránykeltő nem volt. Az iszonyatosan gáz, hogy még 2004-ben is poén, ha valaki csúnyán beszél a színpadon. Ki meri mondani, hogy fasz, meg pina. Erre mindig nagy ovációt kapott a csajszi. Amúgy volt neki zenekara is, egy idiótán kinéző gitáros, egy dobos, aki tiszta impotens módon használta a dobverőt, semmi energia nem volt a mozdulataiban, csak simogatta a bőröket. Az Öcsi névre hallgató trombitás fickó néha hegedűn is játszott valamit. Ezen kívül volt még egy énekes lány, aki megállapításom szerint a Jazz+Az-ban is nyomta. Gusztustalanul viselkedett szerintem, igazából le sem tudom írni, mi volt benne az idegesítő. Próbálta utánozni Tereskova stílusát, de nem igazán ment neki. Ja, kifelejtettem a basszeros csajszit, ő volt a legjobb, a háttérben állt, és pengetett. Néha mosolygott. Míg ő nagykabátban játszott, a két énekes csaj folyamatosan vetkőzött. Nem tagadom, jól néztek ki eléggé. A szövegek nagyon bénák voltak, megintcsak semmi érdekes, vagy botrányos. Az, hogy nyalj ki, meg akarom a faszod (vagy mi volt) szerintem nem valami érdekes, arról énekelni, hogy tömeg van a buszon, és át kell adni a helyet, végképp béna dolog. Ennyit Tereskováról. Viszont jól szólt minden.

A koncert után következett a rockdiszkó. Szegény csajszit nem hagyták, hogy nyomjon még egy ráadást, pedig vagy 5 percig állt a sötétben a színpadon és dumált az elnémított mikrofonba. Hallhattuk a Pretty Fly rap verzióját, majd áthúztunk a Regébe egy sörre. Az első éjszakaival húztam is haza.

Madafaka:

Még mindig nincs diktafonom, de csak egyszer jutott eszembe, hogy kéne... ez is a Rege budijában történt, és ott is csak ennyi. Egyébként már nem is kell. Elmúlt a varázsa.

Ma vizsgáztam le a kocsmárosképző tanfolyamon, és nagy örömmel tölt el a tudat, hogy nyithatok. Most már csak a társakat, a pénzt, meg a munkaerőt kell összeverbuválni. Ez egy felhívás volt, és remélem, lesznek, akik a fülük botját mozdítják, mert a szavaim komolyan gondolom.

Vizsga után ettem paprikáskrumplit (a fenéket! rakottkrumplit, csak még mindig a vasárnap hatása alatt vagyok kicsit), majd kimostam a cuccom. Nagykatival folytatott párbeszédem rávezetett, hogy este Tereskova lesz (amiről tudtam, csak kiment a fejemből), de a pillanatnyi örömmámort hamar lerombolta a tény, hogy mindkét nadrágom vizes. Így este hattól folyamatos vasalás vette kezdetét, amit csak fél nyolckor hagytam abba azzal, hogy most már indulni kell. A megbeszélt helynek még a közelében sem jártam, mikor megláttam Dant, Nagykatit, meg a dobosukat, meg a Kati hugát (?). Volt egy pezsgő, amit eredetileg Krisztának tervezett átadni az előbb említett dobos (név nincs, az estén szokatlanul szar volt a névmemóriám), ám mivel nem lehet bevinni a területre szeszt, így inkább megbontottuk. De előtte ki-ki megitta az általa hozott sört. Mivel a vége előtt elkezdődött a koncert, így fönt hagytuk az italt, amire egy hajléktalan helyből rárabolt. Utoljára hat éve voltam Tereskován, de lehet több is. Eddig az volt az első és egyben utolsó koncertem, de ettől függetlenül egyből belopta magát a szívembe, és az este újra fiatalnak érezhettem magam. Azért ez jó. A számok mit sem változtak az elmúlt időszak alatt, szóval mindent vígan daloltam. Akárcsak akkor, most is a Tereskova Bajkonúrban kezdett, de most nem volt olyan visszhangos. Pedig akart. Kriszta egyszer megpróbált kapcsolatot teremteni a közönséggel, és követelte, hogy emelkedjenek a kezek a magasba, de ez nem történt meg. Ekkor kitalálta, hogy bezzeg az előző napi Zanzibárra biztos nagyobb volt a lelkesedés, így az éppen aktuális dallamra ráénekelte a Szerelemről szó sem volt című sláger pár sorát, ennél szarabbul nem is tudom hallottam-e már valaha. Somolyogtam is. Aztán volt Ne kiabálj, Tarzan, Dióskalács, az az utazós szám, aminek nem tudom a címét, Nyalj ki kérlek, Illatos a pinám, Tömegközlekedés, Cicalány, Morzsás a testem, abonettet ettem satöbbisatöbbi. Unikum, rum kétszer! Az első iszonyatosan szar volt. Szerintem aludt a dobos. A többiek jók voltak. A végére már a dobos is. (Vagy csak én voltam jól?) Még a második szám környékén vettem egy korsó Amsztelt 380-ért. Mivel ezen a neves napon végeztem ki a kocsmárosképzőt - Tudod. Erről már írtam fentebb, de nem lehetek elég büszke magamra. -, így megintcsak szakmai szemmel néztem a dolgokat és fölfedeztem, hogy a korsó egész különleges, hisz úgy néz ki, mint az igazi, csak levágták az alját, és befedték. Ezáltal az űrtartalom 4 decire csökkent. A pohár 280 volt, és 2 deci (ami azért furcsa, mert amikor két decit kértem, aszondta a hölgy, hogy olyan nincs, csak korsó meg pohár). Ki is próbáltam. De azért bedobtam előtte 5 cent Unikumot 500-ért az íze miatt. Megelégedéssel vettem tudomásul, hogy most már nem menő a "Gyere keverek egy sört", és normálisan csapolnak. Bár Dan nem dicsérte nagyon. Én örültem, hogy nem savanyodik a pofám. Egyszercsak a semmiből előkerült egy Angéla nevű lány, akivel táncoltam keveset. Szám szerint egy gyorsat és egy lassút. Jó volt. Egy tünemény. Aztán vele, Katiékkal és Dannal átcaplattunk a Regébe, ahol tovább szórakoztattam. Ő csak valami gyümölcslével oltotta a szomját. Megkérdeztem, mit inna szívesen, mire azt felelte, Bacardi Blezert. Erre közöltem vele, hogy akkor nem hívom meg. Asszem ezt a remek szösszenetet is beírhatom a kiváló csajozós szövegek című nem létező, ám igen vaskos jegyzettömbömbe. Vettünk sört is. Amikor az ezresből hétszázat kaptam vissza plusz némi aprót, már tudtam, jó hely ez. A sörből azonban nem ittam már sokat, de azért elfogyott. Még indulás előtt elmentem WC-re, ám mikor kimentem a kocsma elé, meglepve tapasztaltam, hogy a lány már nincs sehol. Elkeseredtem. Meg is kellett emésztenem a dolgot. Haza kocsival mentem. Az az igazság, hogy szeretem, ha hazavisznek buli után. A hugi, kinek nem tudom a nevét, adott a kezembe egy japán-magyar könyvet, amire én akartam valamit mondani, de elég zagyvadék monológ keveredett belőle. Mondjuk ez se nem a részegségnek, se nem a fáradtságnak nem tudható be, mivel most se sikeredik megfogalmazni, hogy mi lehetett az. Ja de igen! Megvan. De most már nem mondom el.

Úgy éreztem, hogy ezt a csodálatos estét nem akarom lehúzni azzal, hogy egy latinó csirke szexuális szokásait szemlélem a tévében. Így inkább nyugovóra tértem.

Akikkel találkoztam még: Mansiz, Godfather, Oxygene, meg még egy Deadbeats tag aki szerintem nem a Burger. /De igen. :) - Dan/


2004. IV 27. - Zöld Pardon - Fresh Fabrik

Alig hevertem ki az előző este fáradalmait, máris egy újabb nap elé néztem. Mondjuk ebben nincs semmi meglepő, hisz mindig így szokott lenni. Apám jött reggel értem, bevitt melóhelyre, anyám is ott volt a kocsiban. Mutattam neki, milyen elegáncsos voltam előző este. Azt mondta szörnyű. A nap folyamán nem történt túl sok említésre méltó, kivéve, hogy Gyula bácsi hozott Raiders Digest válogatáscédét az 50-es 60-as évekből, és teljesen belelkesedtem, hogy milyen klafa, de aztán kiderült, hogy albumonként ismerek 3-4 számot. Tekintve, hogy 5 cédé volt, cédénként 20 számmal ez nem túl megnyugtató dolog. A slágereket fújtam, de ezen megannyi szar is helyet kapott. A vége felé már egész befordultam, habzott a pofám, meg ilyenek, de eldöntöttem, hogy végig csinálom. Volt azonban egy gyönyörű nóta. Az volt a címe, hogy Angela: "Angela hát utolért az a híres szerelem | Angela, Angela beleszédül mindenem | és fénybe fordulnak az árnyak | mert már a karjaimban látlak | Angela, Angela, Angela, kicsi angyalkám." Ez annyira megfogott, hogy be is tettem repeatre kevesek örömére. Volt a dalban egy női énekes is, de az felejtő. Egyébként arra jöttem rá, hogy ezek a számok rendkívül nagy időráfordítással íródtak minden bizonnyal, és nagyon mély mondanivalóval bírnak. Na jó. Befejezem az irodalmi estet. Menjünk tovább. Most lesz egy nagy ugrás, így kimarad a fél órás Lehel téri beszélgetésem Norbival, akinek javalltam, hogy jöjjön este, és azt mondta, majd csörög. Már ebből tudtam, hogy nem lesz a dologból semmi. Eképp történt. Otthon kajáltam, és már indultam is, mert háromnegyed nyolcat ütött az óra (mondtam, hogy nagy ugrás lesz). A villamosmegállóban összefutottam Marcival, a Tropical Transform basszerével (http://www.tropicaltransform.hu). Jelezte, hogy fellépnek este 10-től a Vásárhelyi környékén, ahol olcsó a pia, ha kedvem van menjek át. Hát perszehogy volt kedvem! De erről később.

Az előző esti Tereskova teljesen korrekt időben kezdődött, még világos volt, ám a Freshfabrik kihúzta vagy kilencig a dolgot. Nem akartam sokat költeni, ezért nem vittem pénzt. Így utólag belátom, hiba volt. Kétfajta zene van az értékrendem szerint. Az egyik, amire jól esik inni, a másik, ami akkor esik jól, ha iszom rá. A Fresh Fabrik (mondanom se kell) az utóbbi. Az új énekes elég nyikhaj csávó. Sokat pózolt, idiótán támaszkodott a mikrofonra, nem ugrált, abszolút nem fogott meg. Amiről szólnom kell, az az, hogy a régi számokat nem kéne erőltetni, mert oda jóval keményebb orgánumra van szükség. Az újak meg szarok, szóval lehet, magát a zenekart nem kéne erőltetni. Bár volt, akinek tetszett. Meg nekem is olykor, csak 21.37 magasságában azt vettem észre, hogy állok, és azon gondolkodom, mennyire unom ezt az egészet (az ominózus számnál rendkívül sok volt a kiállás, és ezt nyugodtan lehet szó szerint venni, mert mindenki állt, csak a sampler nem). Aztán nem sokkal később volt egy nagyon jó gyors bemozdulós nóta. Szóval nem mind rossz. Megvan, mi a gond! Vannak kellemesen előrehajlok fölegyenesedek számok, de van jónéhány olyan, amire nem lehet semmitse csinálni. Pontosabban nekem nem sikerült. Illetve lehet, de úgy hullámzik, hogy nem jöttem rá, mit kéne. (Ez aztán építő kritika a javából.) Volt egy arc, aki kétszer keveredett föl a színpadra. Csak azt láttam az elsőnél, hogy táncol lefele, a másodiknál már az egyik színpadi ember terelte le. Majd az egyik gitáros gyerek fölhívta újfent, a srác meg fölment, fölvette a Jézus pózt, ugrott. A tömeg szét. Készülhetett rá, mert ez bizony nem dőlés volt. Egyébként egyedül őt tapsoltam meg egész este. Találkoztam Nagykatiékkal, Mansizzal (aki bemutatott Ebnek), és Edgaarral, meg a barátnőjével. Mansiz kivételével mindenki azt mondta, hogy jó szar volt a buli. Ő csak azért nem mondott ilyet, mert nem kérdeztem meg tőle. Na nem azért, mert nem vagyok rá kíváncsi, hanem mert nem volt rá alkalom. Respect a kidobóknak, hogy nem állították le a táncoló tömeget, ugyanis volt.

Koncert után mint már céloztam rá korábban, átmentem a Nemtommelyik koleszba. A hely amellett, hogy koncertre alkalmas (ülősre), csocsóklubként funkcionál, ami abból is látszik, hogy nem csak egy asztal volt. Vettem csapolt Borsodit (5 deci!) 200-ért, és letelepedtem a fal mellett egy megüresedett padon. Félreértések elkerülése végett vettem le pénzt a kártyámról. Nem gondoltam volna, hogy valaha sírni fogok egy gitárjátékon, és ez ma se történt meg, de csak azért, mert az nem lett volna férfias. Ez a Marcigyerek szédületesen jól nyomja, úgyhogy le is beszéltem vele a két órás show közti szünetben, hogy tanítson már ki. Mondta, hogy nincs semmi akadálya, mert egyébként is tanít. Én felvetettem, hogy mit szólna egy ingyenreklámhoz. Azt mondta, mehet. Akkor jöjjék. Marci ha csak feleannyira jól tanít, mint ahogy gitározik, akkor már megéri elmenni az óráira. Lehet jelentkezni 06-70-296-0620-as telefonszámon. Óradíja 2 rugó. Rendkívül jóravaló gyerek. Tudom, mert amellett, hogy zenéltem vele még az őskorban (ő írta a Biga Csiga alaprifjét, de akkor még nagyon messze volt a jelenlegi stádiumtól, csak bimbódzott a géniusza) egyébként is ismerem, meg aztán a csaja a Trottelben szaxofonozik. Szóval tessék jelentkezni, de izibe! Mondanék pár szót a zenekarról. Utoljára őket másfél-két éve láttam, akkor még a szaxofonos helyén egy gitáros tengődött, akit aztán a Müller Péter teljesen kisajátított. A többiek maradtak. Tehát van egy dobos, egy kongás (aki még ezernyi más stuffal is rendelkezik), egy zongorista, egy szaxis, meg a basszer, akiről beszéltem. Éjfél magasságban lett vége a bulinak. Még söröztem kicsit, kibickedtem egy drunken chess party-n, majd hazajöttem az éjszakaival.

És hogy mi a meglepi? Ma sem volt pornó.