Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2004. IV. 23-24-25. - Hétvégi élmények


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. ápr. 26. hétfõ - 18:20

Igen kalandos, élményekben teli, de leginkább fárasztó volt az elmúlt hétvége. Mivel semmi időm nem volt a bulizás mellett, csak most írok egy összefoglalót a történésekről, már amire emlékszem. Biztos, hogy sok információ ki fog maradni, de a lényeg remélem, benne lesz a cikkben.

Pénteken fél 8-ra érkeztem a Csepel Művek bejáratához. A réten a helyi punkok, rockerek gyülekeztek, piáztak. Hamarosan befutott Simon Gergő is, mesélt a régi szép időkről. Pár perccel később xZoleex is megérkezett egy nagyobb társasággal. Megkaptunk az instrukciókat a helyszín megtalálásához, majd nekivágtunk az igen rögös útnak. A helyszín egy bunker, ami jelenleg próbateremként üzemel. Egy-két éve jártam már a környéken egy másik bunkerban, akkor a Csalez Lopez 0. koncertjét élvezhettem. Most egy titkos metalcore party-n vehettem részt. Kb. 40 bennfentes szerencsés gyűlt össze, főleg a HC színtérről. A terem régebben Kalapács Józsié volt állítólag, így igen meghatódva léptem át a vastag vasajtón. A kissé lepukkant terem közepén egy nagy oszlop áll, így nem épp alkalmas koncertekre, de azért elfértünk. A sarokban álltak az erősítők és a dobcucc. Elég profi volt a felszerelés, de az akusztika sokat rontott a dolgon.

Az első fellépő egy új project zenekar volt Blood Is Fire, Dawncore tagokkal, volt valami fantázianevük, de arra már nem emlékszem (Battlefield). Iszonyatosan hangos volt a cucc, sajnos csak a basszust és a dobot lehetett rendesen hallani. Lobi a BIF-ből ordított végig torkaszakadtából, a szövegeket sajnos nem értettem. :) Eléggé durva, nagyon profi zene volt, csak nem igazán lehetett hallani. Na, majd legközelebb.

Kis szünet után a Blood Is Fire adott egy rövid koncertet. A teremben zöld hangulatvilágításunk volt. Valamit állítottak a hangzáson, itt már egész jól szóltak a dolgok. Hallhattunk pár újat, meg néhány régebbit, a megszokott BIF minőségben. Király volt, mint mindig. Jogsi névnapja alkalmából pár refrén módosult egy kicsit. :) Tehát remek volt a hangulat is.

A továbbiakban fellépett még a New Fight és a FallenIntoAshes, de őket már nem vártam meg, mert menni kellett tovább. Állítólag a végére (Fallen-Trial feldolgozás) volt nagy beindulás, megnéztem volna, ahogy ebben a kis teremben tombolnak az emberek.

Trabiba pattantam, és áthúztam a Süss fel nap!-ba. Fél 11 felé érkeztem, az ajtóban épp visszafordítottak pár srácot, mert nem múltak el 18 évesek. Nem tudom, mi a törvényi alapja ennek, de elég gáz volt, hogy rengeteg embert hazaküldtek. Nem jártam még más olyan szórakozóhelyen, ahol ebből problémát csináltak volna. Elég vegyes volt a közönség, a ska-reggae színtérről érkezők mellett sok volt az ismeretlen arc. Amúgy nem is voltunk túl sokan, ennek bizonyára oka volt a korhatár is. Azért a koncertek alatt elég szépen megtelt a nagy terem.

Befutásom után pár perccel már kezdett is a Tigris. Kicsit fura volt a metalcore után reggae-t hallgatni. Valahogy lassúnak és túl lightosnak tűnt az egész. :) A hangzás persze fos volt, az új Süsiben nem lehet élvezhető koncertet csinálni sajnos. Beszéltem a keverős sráccal, akit a sulimból ismertem, nem mondott semmi bíztatót. (Csak helyettesíteni volt egyébként.) Copy-t szinte egyáltalán nem hallottuk, gerjedtek is a cuccok. Mindezek ellenére hangulatos bulit csináltak Tigrisék, a szokásos számokkal. A koncert végére tartogatták a Varázsszőnyeget, amire kisebb circle pit-et csináltunk. Pár kevésbé edzett rajongót ez kicsit meglepett, ahogy láttam.

Szünet, aztán PASO. Gyér hangzás, szokásos klafa koncert. Elöl elég nagy volt a nyomor, hátrébb próbáltam táncikálni. A koncert végén előrefurakodtam, és KRSA-tól az új kedvencemet követeltem, aminek nem tudom a címét ("She showed me the door"). A lelkes tapsra vissza is jöttek, és egy Bridge to Solace pólós gyereknek küldték pont azt a számot, amit én kértem!! Ami még nagyobb meglepetésként ért, hogy rajtam is pont BTS póló volt! Lehet, hogy nekem küldték? Áááá, nem hiszem. Mindenesetre így is nagyon meg voltam hatódva. Szuper jó ez a szám, igazi 2tone sláger.

A koncertek között és után szokás szerint Áfonya nyomta a zenéket. Egy újabb névnapossal futottam össze (Madafaka), aki bemutatott egy igazi sztárnak. Személyesen Géza Hétköznapis-sal foghattam kezet! Komolyan mondom, nagy élmény volt egy olyan emberrel találkozni, akinek évek óta csak a hangját hallom a rádióban. Géza jó arc volt, de sajnos lépni kellett hazafelé a másnapi korai kelésre való tekintettel.

A hazafele úton is történt pár érdekesség. Láttam egy őzikét, majd néhány kilométerrel arrébb örömmel tapasztaltam, hogy kilyukadt az egyik gumi. (A két eseménynek feltehetően nincs köze egymáshoz.) Mivel kerékcseréhez alkalmatlan volt az időpont (meg aztán nem bírtam kezelni a csupa rozsda emelőt), hosszabb séta, majd egy rövid rohanás után buszra pattantam. Hajnal 4-re értem haza, amivel nem lett volna semmi gond, ha nem kell reggel 8-kor kelnem.

De kellett, fel is keltem, és mentem iskolai rendezvényre. Ezt nem részletezem, nem tartozik szorosan a témához. A lényeg, hogy egy erdei sétán vettünk részt jó sok liter boroskóla társaságában. A célállomáson meghallgattunk valami béna zenekart is, az egyetlen értékelhető számuk egy Green Day feldolgozás volt, másra nem igazán emlékszem.

Este 7 után valamivel érkeztem a Vörös Yukhoz maradék borkólámmal, "totálkész" állapotban. Innentől kezdve tehát kissé hiányosak az emlékek, de azért józanodtam folyamatosan, mert már csak szódát mertem inni.

Ami tutira megmaradt bennem, az az Acid Rain koncertje. Az énekes lány, Kati a fórumon megkért minket a buli előtt pár nappal, hogy viselkedjünk jól a koncertjükön, hiszen ez lesz az első fellépésük. Persze több se kellett nekünk, a néhány lelkes főből álló fórumos brigád már az első hangokra elkezdte üvölteni, hogy "Vetkőzz, vetkőzz!". Innentől nem volt megállás. Egy már több koncertről ismert nagyon kúl arc is csatlakozott hozzánk. Ő az, aki totál bebaszva mindig ördögszarvat mutat az énekes arcába. Szó szerint, tehát bele a képébe. Társultam hozzá, átkaroltam, és ketten csápoltunk ezerrel Katinak. Barátom, aki görcsösen kapaszkodott belém, a korlát alatt is átbújt, és onnan nyomta. Én meg persze vele. Szóval remek volt a hangulat, Kati állta a sarat, küldött számot a Portál fórumosainak, és végig csak mosolygott az idiótákon. Hogy milyen volt a zene? Arra nem emlékszem, nem igazán a mi stílusunk, de Kati hangja tényleg király volt.

Végig ingáztam a Vörös és a Kék Yuk között, nagyjából sikerült minden számomra érdekes zenekart meghallgatni. A Kékben elsőként a The Idoru-t hallgathattam meg. A hangzás itt is elég szar. Mivel ez egy disco volt, csak a mélyek szólnak, de azok nagyon. Nagyszerű volt a koncert, többre nem igazán emlékszem. Néhányan mozogtak is, de nem volt túl szimpatikus, ahogy letarolták a nyugodtan álldogáló embereket.

Elvileg a Buttholes megvárta volna az Idoru végét, de mégsem, így mire átértem a Vörösbe, már játszottak. Állítólag csak egy számról maradtam le. Nagyon rég nem láttam őket, így boldogan tomboltam, és üvöltöttem a szövegeket. Nem voltunk túl sokan, de jó hangulatot csináltunk (vagyis inkább a zenekar). Szokásos Buttholes koncert-feeling. Rohangáltam fel-alá, asszem egyszer ugrottam is egyet a korlátról. Az utolsó szám közben aztán érkezett a biztonsági hölgy, és Tunyit, aki épp 18. születésnapját ünnepelte, kitessékelte a helyről. Később tudtam meg, hogy az ok az volt, hogy a fényeket tartó állványra csimpaszkodott. Ez valóban akkora bűn, amiért el kell baszni valakinek a születésnapját, ráadásul a 18.-at? A részleteket nem tudom, de azért arra kíváncsi lennék, mi a fontosabb, a jó fények, vagy az, hogy a közönség normálisan tudjon szórakozni. Minek kellett ez a szar rács a színpad köré? Az elmúlt években nagyon jól megvoltunk nélküle. Na, ezen jól felidegesítettem magam...

Buttholes után vissza a Kékbe, ahol épp kezdett a Buried by Time Szentendréről. Aznap este már nyomtak egy bulit, így kicsit fáradtan játszották le a koncertet. Nem voltam beszámítható állapotban, de azt kell mondjam, ez a zenekar kurva jó. Biztos csak azért, mert egy szemét metálos lettem, de iszonyatosan tetszett a nagyon profi gitárjáték, meg az egész összhang. Szuper volt, nemsokára elvileg stúdióba vonulnak végre, és felvesznek néhány számot.

Remélem, nem hagytam ki egy zenekart sem... Visszatértünk a Vörösbe, ahol valami irtózat szar banda játszott, alig volt rá kíváncsi kb. 5 ember. A koncertek után Sas nyomatta a zenét, sajnos sok volt, amit nem ismertem, meg nem tetszett. De azért néhány NOFX-re én is jól tudtam magam érezni. Megbocsáthatatlan bűn azonban Sas részéréről, hogy a Murder the Government-et a felénél lekeverte. Azt hiszem, ezért legközelebb valamilyen kiengesztelés számot kell kérnem tőle.

A 4 órás alvás és az egész napi party után kissé fáradtan indultam hazafelé, az első buszokat vettem igénybe. Otthon 7 órás alvás következett, majd irány a budaörsi úti kolesz!

Reggel állítólag nagyon szar idő volt, ezt én nem láttam, de délután kettőre szerencsésen alakultak a dolgok. Felszáradt az aszfalt, melegedett az idő, és elkezdtek gyűlni a népek is. Nem voltunk túl sokan, kb. 20-25-en. Egy kb. 10 perces futballmeccsen vettem részt, amitől olyan szinten elfáradtam, hogy kb. fél óráig mozdulni sem bírtam. Éljenek a sportos emberek! A focibajnokság amúgy eléggé kudarcba fulladt, néhányan rúgák a bőrt, aztán kész. Koncertek viszont voltak, kaptunk hangcuccot a szponzorunktól (Árkádia hangszerbolt, köszönet érte!). Sajnos a zenekarokból nem sokat láttam, mivel kitaláltuk, hogy a nedves talaj és faanyag ellenére főzni fogunk. DaYna szerzett krumplit és hagymát, mi meg elmentünk a többi szükséges kellékért. Elég durva, de a Tescoban nem lehetett kandallófát kapni. Vettünk viszont kolbászt, kenyeret, sört, meg meggy ízesítésű gazdaságos ásványvizet. A Praktikert is végigjártuk, de itt sem kaptunk fát, viszont az ajtóban egyből kiszúrt minket a szekus, átkutatta a táskánkat. :)

Végül a gazdagréti benzinkútnál vettünk száraz fát. Mire visszaértünk, épp a Yellow Spots nyomta a betonon a koncertet. Kb. fél számot láttam belőlük, aztán mentem intézni a kaját. Tűzrakás, krumplipucolás, hagymaaprítás, hasonlók. A kondér felakasztásához a punkerek oldaláról szedtük a láncokat. (Kösz Furkó&Keksz!:) Egyébként tök jól szólt a Yellow Spots, és nagyon rendes tőlük, hogy eljöttek kb. 10 üldögélő embernek játszani. Jól is nyomták azt a fél számot, amit láttam.

Hagymaaprítás közben hallottam, hogy a Contact zenekar sehogy sem bírja elkezdeni a koncertjét. Mint később kiderült, a seggrészeg dobos kisebb botrányt okozott, miután összedőltötte az egész dobcuccot, és az egyik cin elvágta az erősítő kábelét, ami még a biztosítékot is kiverte. :)) Sajnos eme nagyszerű eseményről lemaradtam.

Kiderült, hogy egy apróságot elfelejtettünk, így mehettünk vissza a Tescoba műanyag tányért és kanalat venni. Ha már ott voltunk, vettünk egy Viking sört is 65 forintért, meg pár másikat kicsit többért.

Visszaérkezésünk után megtekinthettük Madafaka maratoni udvarlását (ha jól láttam, végül nem járt sikerrel...), majd kész is lett a paprikáskrumpli. A kis számú közönségre való tekintettel elég drágára jött ki, és maradt is egy csomó, de a hangulat és az élmény megfizethetetlen volt, így azt hiszem, mindenképp megérte a dolog.

Este 9 felé, totál kimerülve érkeztem haza. Közel 9 óra alvás egyáltalán nem volt elég kipihenni a fáradalmakat...

Kepek:
http://www.keksz.net
http://foci.punkportal.hu