Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2004. IV. 2. A38 - SKA38


Írta: Dan&Madafaka
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. ápr. 3. szombat - 23:05

Dan:

8 körül volt találka a budai hídfőnél. Összefutottunk Verával, a PASO énekesével, aki mondta, hogy csak 10 előtt kezdenek. Ezen felbuzdulva az első sört befejezve a Zsiráf fedőnévre hallgató kocsma felé indultunk, ez állítólag punk hely. Kb. olyan kép tárult elém, amilyenre számítottam. Rockerek, szakadtabb punkok, helyi idősebb arcok iszogattak, nem éreztem túl jól magam a helyszínen. Voltak arcok, akikből nem igazán sugárzott az intelligencia... Na mindegy, megittunk egy sört, aztán indultunk vissza. A hajó hídján sor fogadott! Azért ezen kicsit meglepődtem. Találkoztam Dá-val a Boogie Mammából, aki ekkor még teljesen visszafogott állampolgár módjára viselkedett.

Jó nagy tömeg volt, persze rengeteg ismerős. Köszöngettem mindenkinek, kiosztottam pár embernek az elkészült PunkPortál kitűzőket, majd benéztem a terembe. A zenét Áfonya nyomatta a szokásos stílusban, gyülekeztek az emberek, a zenészek már hangoltak. Amikor már nem voltak annyira sokan, beraktam a kabátom a ruhatárba. Később sikeresen elhagytam a bilétámat, majd mikor rájöttem, megkerestem, és meg is találtam!! Huh, mázli. A házigazda PASO kezdett. Megint változások történtek a zenekarban, már 11-en vannak, 3 fúvós, és új szintis, akiről nem írok többet, mert Madafaka megkért, hogy neki is hagyjak lehetőséget. Mindenesetre ez az új srác kurva jól nyomta, kicsit újított is néhány számban. Amúgy a megszokott PASO színvonalat kaptuk, kurva jól szólt minden, basszus is volt rendesen. :) A terem szinte teljesen megtelt, igaz sokkal levegősebb volt, mint Sicko-n. Mindenki nyugodtan táncolhatott, és amennyire láttam, most pogózó idióták sem érkeztek. Ez is valami! :) Az új számok között van egy, amit már a múltkor is említettem, egy szerelmi csalódásról szóló lassabb 2tone szerzemény. Az iszonyatosan jó!! Komolyan, nagyon tetszik. Persze a többi is király volt, üvöltöttük végig a szövegeket.

Másodikként a cseh-angol Chancers játszott. A számok szinte mindegyike ismerős volt, többnyire az új albumról játszottak. Most két énekesük van, a régi alacsony srác mellett egy másik gyerek is nyomta, sőt, többnyire ő énekelt. Király koncert volt, de az emlékeimben sokkal 2tone-abb kép élt róluk. Láttam már őket néhányszor, a Bem Rockparton és a Szigeten annak idején iszonyatosan élveztem a koncertet, a Skalandosra szinte egyáltalán nem emlékszem, de most annyira azért nem fogott meg a buli. Ennek az is oka lehetett, hogy sokkal gyengébben szólt a dolog, mint a PASO. Erre a koncertre őrültünk meg a leginkább, sok idióta gyűlt össze a tánctéren a mi környezetünkben. Öröm volt látni Jakab Godfather Zolit is a közönség soraiban. :) Remélem, most beégettem minden true HC arc előtt.

A koncert után megnéztem a kis merch standot. A PASO cuccai mellett lehetett kapni Chancers pólót, pulcsit, kitűzőt, tangát(!), és az új CD-t. Mivel utóbbi igen olcsó volt (1600 Ft), megvettem. Mivel már nem maradt pénzem szódára, Pod segített ki. Ez után boldogan szürcsöltem a 150 forintos nedűt. Máshol a sör ennyi. :) De ez legalább tényleg király volt, tört jéggel, citrommal. Találkoztam Dá-val is, akinek fokozódott a hangulata. :) A koncerten már az első sorban tombolt végig.

Szóval érkezett az este főzenekara Hollandiából, a Rotterdam Ska-Jazz Foundation. Jó volt, de nem annyira. Nem igazán az én stílusomban nyomták. Hagyományos ska-t játszottak, a koncert első felében teljesen instrumentálisan, persze jazzes elemekkel. A számok nagyja elég lassú volt, ami persze nem jelent semmit... Eléggé fáradt is voltam már az előző két zenekar után. Tagadhatatlan, hogy nagyon jól játszottak, és a zene is király volt, de én már nem tudtam különösebben élvezni. Nagyon hosszú koncertet adtak. Amikor már azt hittem, lassan vége, érkezett a nagydarab skinhead énekes srác, és elnyomtak még vagy 10 számot. Így énekkel már jobban tetszett egyébként a dolog. Lementek, és még vagy kétszer visszajöttek ráadásokat nyomni. Persze a közönség is nagyon lelkes volt, sokan táncoltak végig. A végén már nagyon vártam, hogy befejezzék.

A buli után újra Áfonya következett a lemezeivel. Kicsit hallgattam, vártam a buszomra, majd indultam hazafele. Persze rosszra szálltam fel, így volt plusz fél órám, amit sétával töltöttem. Fél5-re értem haza.


Madafaka:

Életem legszarabb bulija volt a mai, de erről leginkább én tehetek, és az igazság az, hogy abszolúte de nem így kezdődött.

5-kor találkoztam Brujával a Borároson. Mivel addig is egy villamossal mentünk, így folytattuk is utunkat a Petőfi híd budai hídfőjéig, aholis a Zöld Pardon építési munkálatainak megkezdése okán elzarándokoltunk egy közeli emlékműhöz, hogy ott verjünk tábort. A későbbiek során csatlakozott először m0t69 és baráti köre (melynek egyik tagja nagy versmondó), majd Toma, végül Sheena. Eliszogattuk az időt, valamint birokra mentem m0t69-cel csak úgy, majd nyolckor átbaktattunk a hajóra.

Könnyedén megvettem a jegyet, ám Tomának kisebb fennakadásban volt része, mivel csókos volt és vendéglistára került, de az csak fél tíztől üzemel. Aztán pár telefon és csak lejutott. Eleinte az időt csocsózással ütöttük el, közben én elmentem, hogy felavassam a puccos WC-ket és leellenőrizzem papírügyileg hogy állnak. Mindent rendben találtam. Bruja meg Sheena átmentek valami kocsmába, és csak a Pannonián láttam őket újra. Kutya megkért rá, hogy járassam le a beszámolóban, de már nem emlékszem, mi volt a téma, úgyhogy ez most elmarad. Majd legközelebb.

A PASO szemlátomást szaporodott egy zongoristával, aki kísértetiesen emlékeztet az ex-Csalez Lopez zenészére. Mint utóbb kiderült, ő az. Az előadás így még színesebbé vált, de nincs mit mondanom róla bővebben, nekem eddig is tetszett. Voltak új számok is. Azok frenetikusak voltak. Ugyanakkor feltűnt, hogy papír szerint három visszatapsolás utáni számnak kellett volna lennie, ám ezzel szemben csak egyet adtak le. Ugyanakkor az utolsó beígért a Gagarin volt, amivel kezdtek is, és azt nem néztem meg, hogy valóban azzal kellett-e kezdeniük vagy sem, így jobb is, hogy nem ment le a végén még egyszer. Hárman egyen cipőben voltak. Előttük Áfonya adta a talpalávalót. Nem tudom, afterparty volt-e. Nem vártam meg. Szólított a kötelesség.

A szünetben elbeszélgettem egy lánnyal arról, hogy abszolút nem jön be nekem, és vajon ez az érzés kölcsönös-e. Az volt. Rendkívül jól szórakoztam, egyedül a korkülönbség fölvetése okozott kisebbfajta fizikai fájdalmat.

Második zenekar a Chancers volt. Tomának egyből megjegyeztem, hogy az énekes kisebb, mint ő. Tetszett, amit csináltak, izzadtam is rendesen. Rengeteget ücsörögtem a színpad szélen egyébként. Jó volt. Némelyik leállásom során arra lettem figyelmes, hogy rendkívül durván ringatózik a hajó. Ez egyrészt rendkívül émelyítő volt, ugyanakkor hasznosnak is bizonyult, mivel a pisálás utáni kirázás fáradalmait a hullámzásnak köszönhetően mellőzhettem. A színpad szélén ült egy gyerek egy jegyzetfüzettel a kezében. Megkérdeztem tőle, hogy miket ír le. "Poénokat?" Azt mondta, ő nem a Heti hetesbe ír, úgyhogy nem. Aztán megkérdeztem, hogy nem az indexnek ír-e, amire olyan szinten kapott vérszemet, hogy határozottan megrökönyödtem. Mikor megkérdeztem, hogy akkor hova ír, a válasza újfent meglepett. "Mindegy."

Újabb átállás. Ezúttal az egy évvel alattam járt Szilárddal futottam össze, valamint Anettel meg Natival. Nati udvariasan megjegyezte, hogy az nem létezik, hogy az adott gyerek fiatalabb nálam. Újabb utalás a koromra. Lehet azért zavar ennyire a dolog, mert ez már a kapuzárás előtti pánik előszele?

Harmadik fellépő a Rotterdam Ska Jazz Fundation. Befutott Norbi (jó barátom, volt szakasztársam, munkatársam), úgyhogy van kivel baromkodjak. Közvetlenül előtte Toma el. Eleinte azzal ütöttem el az időm, hogy föl alá járkálva bizonygattam, hogy mennyi embert ismerek, a zene abszolút nem kötött le. Fáradt is voltam. Mitagadás, jól kicsesztem Norbival, mert ő meg bulizni jött le. Bár mondtam neki a telefonba, hogy lecsengés időszaka van már, úgyhogy mégsincs lelkiismeretfurdalásom. Táncoltam Anettel, stíröljünk bigéket, töltöttük az időt. Kint láttam egy gyereket, akinek először azt hittem, hogy bemostak, de aztán kiderült, hogy csak festett. De csak az egyik szeme. Nagyon extrém.

Miután már úgy érzetük, hogy már mindent láttunk, és már nem fog újat mutatni az este, elindultunk haza. Én haza is jöttem.

Podravkának szeretettel: Mikor bekapcsoltam a tévét két szőke cicababa tündöklésének utózöngéjét láthattam. Az egyikben a mára már visszavonult és boldog házaséletet élő Sandra Iront véltem felfedezni.

Így végigolvasva nem is volt olyan szar az este, az írásom elején alighanem csak a fáradtság beszélt belőlem.