Punk Portál - 2019. május 23.





 

2004. III. 12. Svájc, Zürich, Rohstofflager - Pipedown, Darkest Hour, Anti-Flag


Írta: kuman
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. már. 30. kedd - 19:04

Egy Laufen nevű kisvárosban 3 koncertre járó kollégámmal fél 4 környékén találkoztunk, hogy a következő vonattal Baselbe, majd onnan Zürichbe jussunk, ahol a Darkest Hour pokoli muzsikája, valamint az Anti-Flag „whoooa - whoooa“- s melodikus punk riffjei fenték ránk a fogukat. A jegyet a koncertre már két hónappal korábban beszereztük, abban a tudatban, hogy a koncerten már biztos nem lesz. Szerencsére sikerült hozzájutnunk a helyi jegyárusnál a 30 jegy egyikéhez. Jól tippeltünk, ugyanis a koncert előtt egy hónappal kaptam egy e-mail-t, hogy nincs már jegy. Ez az akadály tehát elhárult vonatunk és előlünk is, úgyhogy vidáman robogtunk Zürich felé. Itt meg kell jegyeznem, hogy a vonatjegy drágább volt, mint maga a koncertbeugró. Ez Svájc. A vonaton az utunk kellemesen telt, jókat nevettünk a mellettünk ülő 13-14 éves füves társaságon, akik videóra vették, hogy hogyan sodorják, és szívják a ganjit. Jól kinevettük őket, szerencsére nem érdekelte őket, illetve nevettek azon, hogy mi rajtuk nevettünk?! Nem tudom. Elfogyasztottuk még a csomagolt veggi szenyókat, majd teli hassal szálltunk le Zürich főállomásán. Azért főállomás, mert ha jól tudom, akkor 12 vasútállomás van Zürichben. Ott felszálltunk egy vonatra, majd 10 percnyi utazás után megérkeztünk a kívánt városrészbe, ahonnan 15 percnyi séta után megpillantottuk a Rohstofflager nevű helyet, amely végső úticélunkként szolgált. A kapuban motozás, táskaátkutatás, a szokásos eljárás, majd végül bent voltunk, ahol hatalmas tömeg fogadott minket, ennek ellenére a négy kabáttól és néhány pulóvertől duzzadó, körülbelül 12 kiló tömegűre növekedett budmil hátizsákomat sikeresen le tudtuk adni a 3 frankos, azaz kb. 500 forintos ruhatárnál. Ezután megnéztük a merchpultot, barátaim az Anti-Flag kínálatát élvezhették, míg én a DH-pult felé vettem az irányt. A koncert előtt megérdeklődtem Paul-nál (DH-basszusg.), hogy lehetséges lenne-e egy interjú elkészítése, amire ő nagy örömmel vállalkozott, és megbeszéltük, hogy a koncert után kölcsönösen keressük egymást. Mielőtt elkezdődött volna a koncert, még megnéztem a distro-t, és rögtön kiszemeltem a Converge „Petitioning The Empty Sky“ lemezét, amiből pénz hiányában aztán sajnos nem lett semmi.
Mikor beértünk a koncerthelyiségbe, már színpadon állt, és a kezdéshez készülődött az este első zenekara, a Pipedown. A zenéjüket ismertem, de sohasem tudott igazán megfogni. Az AF recordsnál vannak, ha jól tudom, zenéjüket leginkább úgy tudnám leírni, hogy gyors, kemény, dallamos hcpunk, vagy valami hasonló, ezt mindenki maga döntse el. Két-három számot ismertem a repertoárból, kb. 30 percet játszottak, egy kisebb táncolás féle kialakult az előtérben, de nem lehetett több 10-25 embernél a résztvevők száma. Miután befejezték, én már izgalomban vártam az este „számomra“ főzenekarát, a Darkest Hour-t, akiket immáron másodszorra sikerült látnom. Jött a megszokott átszerelés, a hangolás és a többi dolog, majd belekezdtek az őrült metalcore-ba. Az első szám az új album nyitószáma volt, amit sorra követtek a legendás dalok, mint az Eclipse, An Epitaph, For the Soul Of The Savior, a legendás Dawncore splitről a With Friends Like These, a Marching To The Killing Rythm, a sorrendet természetesen már nem tudom. A közönség sajnos nagyon szopás volt. Tizenéves Blink 182 és hasonló pólós gyerekek lökdösték egymást, amit én megelégeltem, és a megpróbáltam megmutatni a srácoknak, mi az a mosh. Elég ferde szemmel néztek rám, nem tudták, ki ez az őrült gyerek, aki orrba-szájba püföli őket. Megérdemelték. A szövegeket úgy vettem észre, hogy rajtam kívül nem igazán tudta senki, nagyon úgy látszott, hogy a drogfogyasztó közönséget csupán az érdekelte, hogy menjen valami „zúzás“, amire lehet lökdösődni. Szánalmas. A hangzás szuper volt, a számok nagyon jól hangoztak el, és nagyon nagy élmény volt hallani őket. Az utolsó szám, amit játszottak, egy Anti-Flag feldolgozás volt, a „Fuck Police Brutality“. Elég viccesen hangzott olyan „darkesthourosan“, John Henry vokállal. :) A koncert végén megköszönték az érdeklődést, és csendben levonultak a színpadról. Én is elmentem a „bar“ részlegbe, ahol csapvíz hiányában egy !!!900!!! forintos 3dl iceteával frissítettem fel magam. Éppen, hogy csak felocsúdtam, máris hangoltak az Anti-Flag srácok, és megszólaltak az első hangok. Az Anti-Flag muzsikája nagyon közel állt hozzám, rengeteget hallgattam őket még pár éve, nagyon szerettem volna őket élőben is látni, ennek ellenére a koncertet hátulról, mosolyogva, nosztalgiázva töltöttem. A számok valahogy egyáltalán nem szóltak jól az eredetiekhez képest, de azért rájuk lehetett ismerni. Többnyire a nagyobb slágerek hangoztak el itt is, úgy mint a 911 for peace, Angry Young and Poor, Their system doesn`t work for you, Stars and Stripes, és az új albumról is előkerült pár nóta. Rengetegen voltak bent a teremben, sokan ugráltak, táncoltak, és kiabálták a különböző jelszavakat, mint unity, fuck bush stb..., ami azért eléggé viccesen hatott. A koncerten volt felállítva egy Amnesty International stand, amit pár helyi lány csinált, akikkel jól elbeszélgettem, nagyon kedvesek voltak. Aláírásokat gyűjtöttek valamilyen politikai fogoly szabadon bocsátására, viszont az überunity-s, friendshipes gyerekek basztak odajönni, és aláírni a lapokat, amikor pedig az ember rákérdezett, hogy nem írnák-e alá, mert ezzel hátha segítenek, akkor a válasz az volt, hogy nincs kedvem, vagy nem érek rá, vagy ennek semmi értelme... Ennyit a szarrágó tetves közönségről. A másik dolog, hogy minden zenekarnak volt kirakva egy műanyagpohara a merchpultnál, amibe aprót gyűjtöttek. A helyet én hagytam el utolsóként, és én voltam az első, aki minden zenekarnak bedobott egy kis aprót, amim volt, pedig lehet, hogy nem nekem volt ott a legtöbb pénzem a svájci gyerekek között... Na mindegy. Tehát az Anti-Flag is befejezte a koncertet, és elkezdtek minket kiterelni a koncertteremből, mivel állítólag a koncert után még lesz egy másik nagyszabású rendezvény?! Ahogy a koncert előtt megbeszéltük, találkoztunk Paul-lal, hogy elkészítsünk egy interjút. Ryan(DH-dob) is örömmel jött, és válaszolt a kérdésekre. Hátramentünk a „backstage“-be, és elkezdtünk beszélgetni. A srácok nagyon-nagyon kedvesek voltak, jó hangulatú beszélgetés volt. Néha valamit közbeszólt egy-két AF és Pipedown tag is, mindenki nevetett, mikor jött a biztonsági őr, hogy már menni kell, szerencsére már nem volt sok hátra, és gyorsan befejeztük. Az interjú után megkínáltak inni-, ennivalóval, nem akartam elfogadni, de azt mondták, hogy itt marad, ha nem fogyasztjuk el, így 3 liter narancslével indultam útnak, irány Zürich, majd Basel, és onnan haza. A visszautat alvással töltöttem és a rengeteg élménnyel a fejemben. 3-ra otthon voltam. Másnap reggel 6 kor suli. Az már nem volt olyan jó.