Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2004. II. 20. Svájc, Basel, Musik Kaserne - Sick of it All


Írta: kuman
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. már. 25. csütörtök - 18:16

Fél 9-re volt megbeszélve a találka a barátommal a baseli piactéren, ahonnan 15 percnyi, mínusz 15 fokos hidegben való sétálgatás után meg is érkeztünk a Musik Kaserne nevű koncertterem elé. A helyről annyit érdemes tudni, hogy elég nagy, és itt rendszeresen "nagyszabású" koncertek kerülnek megrendezésre, régebben pedig egy katonai egység (kaszárnya) funkcióját töltötte be. A mai este főszereplője a new york-i Sick Of it All volt.
Nem kell, hogy mondjam, hogy a koncertet már elég nagy várakozás előzte meg, nagyon szerettem volna látni őket. A plakátolás természetesen nagyon profin meg volt oldva, így körülbelül két hónappal a koncert előtt értesültem mindenről. Jegyeket persze nem vettünk, hiszen úgy gondoltuk, majd ott. Erre csúnyán rábasztunk, hiszen a bejárat felett a hatalmas “AUSVERKAUFT” tábla legeltette rajtunk vérbenforgó szemeit. Egy kicsit el is bizonytalanodtunk, hogy na most mi lesz?! Aztán kiderült hogy barátom ismeri az ott dolgozó embereket, és így ingyen, motozás nélkül bejutottunk, ahol már színpadon találtuk az első zenekart, a Trustkill istállójából érkező Bleeding Through-t. A zenekar nem volt ismeretlen számomra, így érdeklődve figyeltem a koncertet. Több beszámolót olvastam a turné különböző állomásairól, amelyek mindegyikében szó esik a billentyűs cicáról, így én most ezt elkerülném. :) A számok nagy részét ismertem, amit a svájci közönség tagjairól nem tudnék elmondani. Pár idióta füves srác rángatta magát a színpad előtt, de különösebb mozgás nem alakult ki a teremben, pedig show az volt... Akinek nem volt elég a két hatalmas tetovált felsőkar, az még különböző tornagyakorlatokat is láthatott. Az előadás szerintem vicces, semminthogy komoly volt, mindenesetre tetszett a koncert, és a számokat jól nyomták, nekem megérte megnézni. Az átszerelési szünetben megnéztük a merchpultot. Rengeteg szikó póló, kitűzők, felvarrók stb... semmi különösebb dolgot nem találtam, így nem vettem semmit. Volt pár ingyenes zine, belenézegettem, de nem volt semmi érdekes, főleg zenei cuccokkal, úgyhogy nem hoztam el. Mire visszaértünk a terembe, a Most Precious Blood-os gyerekek már a színpadon álldogáltak, hangolgattak. Tőlük a “Nothing In Vain” című lemezüket ismertem, többé-kevésbé, nem mondhatom, hogy különösebben megfogott volna a zenéjük, az Eighteen Visions nekem sokkal jobban bejön, de természetesen nagyon kíváncsi voltam rájuk. A számok nagy része számomra ismeretlen volt, gondolom azok az új albumról kerültek elő. Azt itt sem mondhatom, hogy a közönség kitörő lelkesedéssel fogadta volna a zenekart, semmi nem történt, álldogáltak, pár Youth of Today pólós, pulóveres srác próbált valami mosh félét összehozni, aztán 5 perc után kimerültek, és abbahagyták, a többiek meg csak bólogattak, nem történt semmi... Az előadásmód természetesen itt is profi volt, a hangosítás szintén nagyon jó volt. Befejezték a koncertet, és szépen megköszönték mindenkinek az érdeklődést, éltették egy kicsit az előző, illetve következő zenekart. Ismét jött a megszokott átszerelési szünet, és valamiféle intró zenére bevonult a Sick Of It All, akit már rengetegen vártak, többek között én is, és arra számítottam, hogy igen, ez hatalmas buli lesz, talán az év bulija, hiszen élőben láthatom a hardcore legendákat. Sajnos számításom nem jött be, illetve nem igazán felelt meg a valóságnak. Visszaemlékeztem azokra az időkre, amikor a napalm deathes másolt kazi b oldalán a sicko “Take a look around” című lemeze volt, amit rongyosra hallgattam, valamint a kölcsönkapott “Scratch the surface”, valamint a többiek. A koncert a szokásos bevonulással kezdődött, kezek a magasban, és jött a pacsizás, amit egy mosollyal nyugtáztam, nem igazán értettem, de nem nagyon vettem róla tudomást. Rengeteg ember táncolt, szinte az egész hatalmas terem, rengeteg stage-diving, stb... Többnyire slágerek hangoztak el, játszottak még pár nótát az új albumról is, nagyon jól szólt a zenekar, a hangosítás is profi volt, csupán az előadásmód nem tetszett. Nem tetszett a rengeteg pacsizás, nem tetszett az, hogy nevettek a közönségen, illetve nem tetszett az a lealacsonyító magatartás, ahogy viselkedtek. Én nem vagyok tagja a hardcore-rendőrségnek, és nem szeretnék semmilyen erénycsősz szerepében tündökölni, de annak, amit csináltak, szerintem köze nem volt a hardcorehoz... És itt nem szeretnék megbántani senkit, és hogy jövök én ahhoz, hogy egy ekkora zenekart csak úgy “lefikázzak”. Ez a véleményem, ennyi, nekem nem ezek az elképzeléseim egy zenekarral kapcsolatban... Amikor pedig jött a wall of death... Én nem vagyok semmi jónak elrontója, illetve semmi kifogásom a pózolás ellen, csupán én nem szeretem azt érezni, hogy egy zenekar, főleg “hardcore” zenekar, vagy egy olyan zenekar, aki ezeket az értékeket képviseli, valamilyen “felsőbbrendűséget” éreztet az emberekkel, akik őket jöttek megnézni, és őket támogatják. Tehát amikor jött a közönségszétválasztós móka, akkor úgy döntöttem, Sick of it All ide vagy oda, elindultam hazafele, felszálltam a villamosra, és a fejemben kavargó gondolatokkal együtt útnak indultam. Sikerült elérnem egy vonatot, így már 3-kor otthon voltam. Ennyi.