Punk Portál - 2019. augusztus 18.





 

2004. III. 2. Bécs, Gasometer - The Offspring


Írta: Dan&Mada&kaloz
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. már. 3. szerda - 23:07

Az alábbi 3 beszámoló egymástól függetlenül készült, így könnyen lehet, hogy átfedések találhatók bennük.

Dan:

Az Örsről indultunk, a Never Coming Back Tourist utazási irodánál sikerült jegyet váltanom. Szerda, a sofőr meg is érkezett kb. 5 perc késéssel, a többiek már sokkal többet késtek sajnos. Amikor mindenki megvolt végre, elindultunk. Az utazás a már megszokott hangulatban telt. Sörvedelés, zenehallgatás (egy kis Darkest Hour, Offspringek, Living End), majd persze a sör miatt több kényszerpihenő. A határon semmi probléma nem volt, simán megérkeztünk a Gasometerhez (kb. 2 utcára van az Arena-tól). Ez egy bevásárló center, szerencsére mélygarázs is van benne. Volt még hely, szóval ott álltunk meg. Negyed 8 körül érkeztünk meg, ekkor kint már hosszú sor állt. Lecuccoltunk, majd elmentünk közértezni. A többiek vettek pár csokit, sört, én csak vedeltem az Arany ászokot. Gondoltam ebbe nem fognak belekötni, biztos, hogy ilyet nem lehet az osztrák közértben kapni. A vásárolt termékeket visszavittük a kocsiba, majd úgy döntöttünk, megpróbálunk a shopping centeren keresztül behatolni a koncertterembe, így minden kabátot, pulóvert a kocsiban hagytunk. Bent már viszonylag sok "punk" gyerek rohangált. A másodikról lehetett lejutni a bulira. De már nagyon hosszú sor állt ott. Inkább elmentünk még WC-t keresni. Mire visszaértünk, semmi nem változott. Jó magyar szokás szerint egy oldalsó "sor"-ba álltunk be, így megkerültünk egy rakás embert. Így is elég sokáig tartott, amíg bejutottunk. Az ajtóban egy szál gyerek motozta az embereket, így nem csoda, hogy nagyon lassan lehetett csak haladni. Közben összefutottunk pár magyar ismerőssel, kezükben egy rakás Borsodival. Persze megosztották velünk a sört, bevinni úgysem lehetett. Ennek köszönhetően én viszonylag kellemesen éreztem magam, mire beértünk. Na, azért nem voltam részeg. A motozást követően megnéztük a merch pultot. Pofátlanul drága volt minden. Míg a Suicide Machines-en 1 Euró volt egy plakát, 1 Euró volt 2 matrica, itt volt 5 és 8 Eurós plakát, és asszem egy sima matricát is 5 Euroért adtak.

Pár nappal a buli előtt derült ki, hogy lesznek előzenekarok is. Mivel a Horrorpopsról semmiképp nem akartunk lemaradni, a terem felé haladtunk. A hely kb. Pecsa szintű, de valamivel kisebb szerintem. Sokkal szélesebb, de nem annyira hosszú. Van karzat is, ahonnan ülve lehetett nézni a koncertet. Állítólag oda még drágább jegyet kellett venni. (Mi 26 Eurót (volt, aki 28-at) fizettünk a jegyért elővételben.) Szóval beléptünk a terembe, és kicsit meglepődtünk, már mekkora tömeg gyűlt össze. Röhögtünk is, hogy hehe, mit fognak ezek szólni a jó kis psycho zenéhez. Igyekeztünk minél előbbre nyomulni, ez elég nehezen ment, mivel a színpad közelében igazi tömegnyomor volt. Megálltunk valami viszonylag jó helyen, mögöttünk két magyar srác, velük váltottunk pár szót. Aztán következett a várakozás, és a nyomor. Egyre többen jöttek, és tolakodtak, nyomakodtak. Kurva kellemetlen volt az egész, apuci mobilon kereste a 12 év körüli gyerekeit, ilyesmi. Ez a punk?? Végig ezt kérdezgettük magunktól. Aztán kisebb meglepetésünkre érkezett a 3 Feet Smaller. Utoljára őket a Simon's-ban láttam, akkor jó 50, max 80 embernek játszhattak. Most nem tudom, hány ezernek. Mindenesetre úgy tűnik, befutottak a totál jellegtelen sablon deszkáspunkkal, amit nyomnak. Kezek a magasban, mindenki ritmusra tapsol, a fiatalok éneklik a szövegeket. Valamit karattyoltak a színpadról, de nem értettem sajnos egy szót se belőle. Ugrándoztak, meg gitároztak, biztos jól érezték magukat ennyi ember előtt. Valamiket egész koncert alatt szórtak be a közönségnek, sejtésünk szerint csuklószorító lehetett, de nem biztos...

Nagyon hosszú szünet következett, és egyre inkább sejtettük, hogy nem a Horrorpops, hanem az Offspring következik. :( Mint kiderült, a 8 körül bejutók még láttak a koncert végét. Magyarul a meghirdetett kezdés előtt lezavarták a koncertjüket, miközben az embereket még csak lassan engedték be a terembe. Ez kibaszott nagy szopás, könnyen lehet, hogy ők lettek volna az est legjobb zenekara. Necromantix tagok játszanak benne, és csaj énekel. Hazafele hallgattuk a CD-jüket, és csak sírtunk, miről maradtunk le. :((

Na, tehát hosszú-hosszú szünet, színpadon pakolás, közönségben egyre nagyobb nyomor, lökdösődés. Mellettünk 15 körüli szőke alulöltözött csajszik kellemes látványa. Végre besötétítettek, majd kezdődött a party. Gyorsan felkapaszkodtam két útitársam vállára, és a tömegbe vetettem magam. Nem sokáig tartott a szörfözés, gondoltam akkor mehet a pogó. A sok-sok ember csak lökdösődött, pogóról szó nem volt. Iszonyatos volt a tömeg, és a hőség. Jó gyorsan el is fáradtam, később már hátrábbról néztem a koncertet. A számok nagyja az utolsó 2-3 albumról szólt, az újról persze viszonylag sok. Profin meg volt szervezve az egész koncert. Dexter számonként cserélgette a gitárt, a fények a zenének megfelelően mozogtak, a hangzás tökéletes volt, a számlista úgy volt összeállítva, hogy a zúzás után mindig lehetett pihenni a lassabb, ska-sabb számokra. Jó volt a buli, de valahogy semmi extra nem volt benne. Az egyetlen nagyobb katarzist a Bad Habit okozta, arra aztán rohantam be tombolni, mint állat. Kurva jó volt üvölteni, hogy "Something's odd/I feel like I'm God/You stupid dumbshit goddam motherfucker". Ezt már 14 éves koromban ordítottam a magnóval. Mennyire jó lett volna, ha összejön a '96-os szigetes koncert... Igazából azóta vártam ezt a bulit. :) Lenyomtak egy adag számot, azt hittem, kb. a felénél járhatunk a bulinak, amikor levonultak a színpadról. Jött persze a "zugráben", és vissza is jöttek, és még elnyomtak pár slágert, zárásként pedig sajnos a Self Esteem-et, amit szerintem nyugodtan kihagyhattak volna, erre persze mindenki ugrálni kezdett. (Végig jellemző volt az egyhelyben ugrálós "tánc".) Aztán vége. Nagyon profi volt az egész, előre megtervezett, megszervezett, semmi izgalom, semmi érdekesség, semmi számok közti duma (kb. egy "how's everybody feeling tonight"-ra tellett egész este a zenekartól). Tehát az egésznek köze nem volt egy igazi punk koncert izgalmaihoz. Egyáltalán nem éreztem azt, amit sok bécsi nagy buli után, hogy "huuuu, ez gecijó volt!". Mindegy, egyszer látni kellett őket, jól nyomták, voltak jó számok, újabb zenekar kipipálva. Igazság szerint én még azt reméltem, hogy a Horrorpops talán az Offspring utózenekara lesz, de nekiálltak lebontani a színpadot, így már csak kijárat felé nyomuló tömeget követtem. Persze a magyarok üvöltöztek a leghangosabban, így látszott, milyen sokan kijöttek. Még a koleszunkból is találkoztam egy sráccal. :)

Lesétáltunk a parkolóba, vártunk egy darabig eltévedt útitársunkra, majd indultunk haza. A kijárat előtt élelmes árusoknál lehetett Offspring pólót kapni, gondolom a benti árának feléért... :) A határon elég hosszú sor állt, de szerencsére kinyitottak még egy kaput... Ezt követően hazáig aludtam.

Madafaka:

Még annak idején, mikor szárnyra kapott a hír, hogy lesz Offspring Bécsben, mindent mondhatok, csak azt nem, hogy kellő magabiztossággal állítottam, hogy ki akarok rá menni. Ám pár alvás a dologra meghozta a kedvem. A Club Tequila személyi állományának felével (konkrétan Toma és Tamás) indultunk neki az útnak Tamás kocsijával. Fölvetődött bennem a gondolat, hogy az út folyamán legyek én is Tamás a hecc kedvéért de ez a tézis megmaradt ezen a szinten. Nade csak ne rohanjunk ennyire előre. A program előre lefixálva a következőképp nézett ki: 10-kor indulunk, hogy minél előbb Bécsben legyünk, és ezáltal saját szemünkkel is láthassuk azokat a horribilis méreteket öltő műfaszokat amikről Dan legutóbbi kintléte során beszámolt. Azonban ez a terv egy csöppet megváltozott, mikoris Tamás privát elfoglaltsága eredményeképp az indulási időpont kicsúszott 14.00-ra. Ezt a kis csúszást, hogy átvészeljük Tomával, sört bontottunk. Így délután 2-kor 16 doboz Borsodival, valamint megannyi szendviccsel valamint 1 Red Bullal Bécs felé vettük az irányt. Budapest határában felfújattuk a kereket 100 forintért, meg vettünk Tamásnak egy kólát is a Redbull mellé. Tomával nem ittunk üdítőt. Én kábé Tatabánya környékéig bírtam, és közöltem, hogy mostmár azonnal álljunk meg, mivel már nagyon feszít a hugyhólyagom. Eképp is cselekedtünk. Zeneileg ekkor már túl voltunk egy Sepultura válogatás albumon, meg egy System of a Down cédén és belekezdtünk a South Park filmzenei albumába. Ezzel közelítettük meg a határt is. Többször szellőztetve, mert Tamás állítása szerint már kezdett bódult lenni a levegő. Én ebből semmit nem éreztem, az voltam már a szaglás nélkül is. A határon könnyedén átsiklottunk, majd betértünk az első benzinkútba, ahol 30 centért brunyálhattam, és szagolhattam ugyanazt a bűzt, ami a hazai benzinkutas ám mégis ingyenes nyilvánosokat jellemzi. Merthogy egyben voltam az út folyamán, de már nemtom, mikor. Aztán hirtelen megláttunk egy csomó szélerőművet, ám az egyik nem pörgött. Micsoda pazarlás! És mi ide tartunk? Volt az Offspringtól az Americana, majd be is futottunk Bécsbe. Ekkorra már nagyon jól voltam. Mivel már későre járt viszonylag, így a szexuális segédeszközök boltja helyett inkább egy CD bolt felkutatására szántuk rá magunkat. Persze dobtunk egy sárgát is, ezúttal már ingyér. Közben nagyon füleltünk, hogy lesz-e magyar hang, és így találkoztunk elsőként Oxyval. Nem engedték be a soundcheckre. A boltban nem volt, ami kellett, úgyhogy beültünk inkább a koncertteremnél lévő szigetre, és kikértünk három sört (Tamás eddig bírta), aminek korsója 750 HUF volt. Természetesen euroban fizettünk. Úgy döntöttem, hogy ennyi pénzért ha a fene fenét eszik is ízleni fog. Ízlett, de nem ittam már meg mindet, mert bevallom, nem csúszott. Azért segítséggel elfogyott. Mivel jó rálátás nyílt a közegre, el is kezdtük stírölni az embereket. Ekkor találkoztam Kalózzal meg Ócsival. A további mustra eredményeképp ki is szúrtam két málhazsákos csajt (Kokó és Dóra). Mondván, hogy nincs még egy olyan hülye, mint a magyar, aki a vállat vágó zsák viseléséből presztizskérdést csinál, oda is mentem, hogy nem-e azok. Természetesen azok voltak. Ezt konstatálva visszaültem a székembe. Majd tovább figyelve a szőkét arra a megállapításra jutottam, hogy ő biza lent volt pénteken a Club Tequila koncerten. Bizonyosságnyerés érdekében újfent megközelítettem őket, és igazam lett. Megint visszaültem. Ekkor odajöttek hozzánk, szereztem nekik széket, majd kommunikáltunk. Közben áttértünk a pohár verzióra. Volt nálam egy doboz Borsodi de se pofám, se kedvem nem volt hozzá. Aztán egyre inkább kedv lett, hogy ha már van hazai, ne az osztrákok bugyrát növeljük. Elmentünk a kocsihoz, és még bepakoltunk a zsebekbe pár dobozzal. Visszaérve Toma beállt a sorba a lányokkal, vitt magával két sört, mi Tamással el pössenteni egyet. Visszaérve Tomáéknak hűlt helye, úgyhogy el is kiáltottam magam, hogy Tamás, amire kisvártatva választ is kaptam. Oda is tolakodtam gyorsan. Ekkor találkoztam Dannal. Kiosztottuk a tárolt söröket, majd csöppet sem nyugodtan vártuk, hogy beérjünk a Hallba (lökdösődés, ordibálás, egyebek). A bejáratnál motozást követve eltépték a jegyem, majd visszaadták. Felháborítónak tartom, hogy az óriási embertömegre itt csak két biztonsági jutott, hát meg is lett az eredménye. Jó lassú bejutás. Ez Európa?

Le is maradtunk a Horrorpopsról. Hát ezért fizettem?! Bent volt merchstand jó sok Offspring sztaffal. A lányok vettek is maguknak pár posztert. Természetesen én ilyen csacskaságokra továbbra sem költök. Ehelyett inkább bementem a terembe. Újfent elkérték a jegyem. A faszé nincs pecsét, vagy karszalag, mint a jólmenő helyeken általában?! Ez a kerek kialakítás, ami fogadott nem tetszett nagyon és kimenve ezt a nézetem a többiekkel is megosztottam. Visszamenetelnél újabb jegy felmutatása, majd a színpadról nézve balról előlről megkíséreltük a folyamatos középre jutást.

Kezdett a 3 Feet Smaller. Nagyszerű muzsikát nyomtak, amit az osztrákok szimpla ugrálással honoráltak. Tomával meg is mutattuk, hogy mi is az a mosh. Páran be is szálltak. (Lehet, magyarok voltak ők is.) Hála az égnek ekkor még nem voltak annyian, mint a nyű, szóval lehetett mozogni. Habár ilyen szempontból a későbbiek folyamán is nagyon rendesek voltak az arcok, mert egy otthoni véletlen orrbabaszás esetén akkora tockost kap a delikvens, mint egy ház, itt meg csak bocsi bocsi megy a buli. Szóval jó volt a zene, ugráltam is sokat. Tamás állítása szerint ki is józanodott. Hát én nem. Inkább csak kiszáradtam. A vége felé a nagy ugrálás közepette elhagytam a bal cipőmet. Mit ne mondjak, be is paráztam rendesen. El is kezdtünk mindenkit ráizzítani, hogy van a földön egy shue és segítsenek a keresésben. Az átállás alatt meg is lett hála a jó égnek. Öröm volt nézni a sok fejet ahogy a földön kutakodott. Mikor veszem fel, rátámaszkodok egy gyerek vállára. Kérdi "ár ju oké?" mondom "je." mondja a társának: "aszongya rendben van." ekkor én: "ne ár jú okézz, bazmeg én is magyar vagyok!" Mosoly mosolyt követett. Hát jó sok ungarische volt ez tagadhatatlan. Mint mondottam volt, nagyon kellemes dallamvilágot csaltak elő a hangszereikből a srácok. Én azt hittem németül énekeltek, Tamás szerint angolul.

Hihetetlen hosszú átállás következett, mely során megcsodálhattuk egy fiatalember sapkáját, amin annyi kitűző volt, hogy kis jóindualttal simán kenterbeverné a HuszárShop kollekcióját. Ez alatt találkoztam Zsuval. Azt hittem, már sosem lesz vége. Elegem is lett a dologból, úgyhogy bekiálltottam, hogy "Kezdjétek már bazmeg!" és láss csodát, abban a pillanatban kihunytak a fények, és el is kezdődött, aminek el kellett kezdődnie. Jó sok új szám mellett rengeteg régi nagy klasszikus is helyet kapott a zenei palettán a fogalmam sincs hány perces koncerten, amit annak ellenére, hogy többször ki kellett állnom az osztásból pihegés képpen (meglehet öreg vagyok már), elég kevésnek éreztem. Hát a bodysurfing komolyabb volt, mint az otthoni bulikon szokott. Egy gyereket én emeltem be. Fönt is maradt. Hihetetlen sokat ugráltam, pörögtem, izzadtam, mint a ló. Rengetegszer összefutottam a többiekkel. Tamás sem tétlenkedett, megugráltatta az embereket. Jó mulatság, férfimunka volt, ám a circle pit és a kicsi a rakás kimaradt. A hangosítás úgy tűnt, mintha a 3 Feet Smalleren jobb lett volna, bár az is lehet, hogy ekkorra már süket voltam.

A koncert végeztével kimentünk a teremből a liftekhez. Beszálltunk az egyikbe ám ez csak a -1-re vitt le, ott meg nem nyílt ki. Úgyhogy a 0.-on kiszálltunk, kimentünk az ajtón, hogy majd lemegyünk lépcsőn. Így kishíján kijutottunk az utcára. Lejjebb itt nem lehetett menni. Úgyhogy visszagyalogoltunk a 0.-ra, hogy majd bemegyünk az ajtón, ahol az imént kijöttünk, ám az istennek se nyílt ki. Ekkor föl az elsőre, de az is zárva volt. Látom, hogy jönnek ki a 0.-on. Föl hívtam magamra a figyelmet valahogy így: "Hé! Árgh! Ó! Ugh!" Úgy tűnt megértették a közös nyelvet, mivel megálltak és nyitva tartották nekünk az ajtót, amin könnyedén beslisszantunk. Gyorsan beálltunk egy sor legelejére a megfelelő lifthez, és mikor megjött, beszálltunk. A várakozás alatt szexuális fantáziálgatásba kezdtem egy lánnyal szintén a várakozók soraiból, aminek hangot is adtam, de vagy nem értette, vagy nem akarta. Meg is érkeztünk a garázsszintre, és indulás haza. Rögtön ahogy kiértünk a garázsból, egy csetepaténak lehettünk szemtenúi. Páran összeugrottak, de már ott is volt egy rendőr. Hazafelé Belga szólt. A határig ébren tartottam magam, majd helyet cseréltem Tomával, hogy ő figyelje Tamást. Eseménytelenül telt a további út, és 2 óra magasságába meg is érkeztünk.

Hogy ne érje szó a ház elejét bekapcsoltam gyorsan a tévét. A Private Goldon épp egy bűnronda nőt ujjaztak. Nekem ehhez nem volt sem erőm sem pediglen gusztusom, úgyhogy inkább álomra hajtottam a fejem. 6-kor keltem. Hányingerem volt, meg fejfájásom. Azt mondtam magamban, hogy ez így nem jó, úgyhogy aludtam 10-ig, mikoris az ébredésem már teljesen tiszta fejjel történt.

Sajnálom, hogy a kintlétem során nem kellett sittelnem, és ezáltal nem számolhatok be az osztrák angol WC-k sajátságairól. De sebaj! Majd legközelebb...

kaloz:

Az Offspring az a zene, amiről legelőször éreztem, hogy ez az én zeném, hogy végre találtam valami olyan zenét, ami igazán tetszik. Azóta folyamatosan igyekeztem valahogy eljutni koncertre. Ez most sikerült először, úgyhogy bocsássátok meg nekem, ha ez a beszámoló néha átmegy "buta 13 éves első sorban visítozó rajongócsajszika" stílusba.

Már mielőtt elindultunk, tudtam, hogy ez lesz életem nagy bulija. Adott volt hozzá egy darab jegy, egy darab autó és egy jó társaság is, mint kiderült. Szóval elindultam otthonról, hogy összeszedjem a Csirkepogó újdonsült gitárosát, Siegelt a Déliben, ezek után irány a Boráros, ahol, mint kiderült, nincs semmiféle L-betűvel kezdődő pláza, ahol a találka meg volt beszélve, úgyhogy átvillamozostunk oda. Rövid szervezkedés után tepertünk is a Császárváros felé.

Kb. négyre értünk a Gasometerhez, hát nem volt valami nagy tömeg, tekintve hogy hétkor volt kapunyitás, nyolckor kezdés. Négy és öt között fagyoskodtunk, illetve a soppingcenterből ki-be grasszáltunk, ugyanis találkoznunk kellett Oxyékkal, aztán sehol nem voltak, vagy csak mi nem láttuk őket.
A plázában ücsörögve kinéztünk a hátsó udvarra, hát ott állt három retek nagy busz és vagy két kamion minimum, biztosra vettük hogy ez az Offspringék szerény kis turnécumója :-). Szintén a koncert előtt összefutottunk egy anyukával, aki a két fiacskáját terelgette, az egyik olyan 15 éves, a másik kb. 8-10 éves lehetett. Anyuka mindenkit leszólított, hogy mikor lesz kapunyitás, mikor kezdődik a buli, mittomén. Szóval nagyon vadul szervezkedett. Később bejött ő is a fiacskáival és beállt az első sorba...

Végül sikerült összefutni Oxyékkal is, meg soksok fagyoskodás és motozás után bejutottunk.
Az est első zenekara a HorrorPops volt. Beálltunk középre a második sorba, és minnyár megfigyeltük, hogy egy érdekesen összefestett nagybőgő van lefektetve a középső mikrofon előtt. Mint kiderült, az az énekes-bőgpős csaj nagybőgője. Volt még két gityós, akik közül az egyik állat nagy pózer volt, és két táncikálós picsa, akik igen sűrűn mutatták hatalmas bulájukat a közönség felé, ami nekem nem nagyon hiányzott volna, talán a jóízlésűbb férfiközönségnek sem. Valami pszihóbilli-rókabilli-szerű zenét küldtek. Hát, szar volt. Ócsi megállapította, hogy a bőgős-énekes csaj hulla pontatlanul bőgőzik. /No comment - Dan/

Úgy döntöttünk, hogy maradunk elől, ezen az igen előnyös helyen a második előzenekar, a 3feetsmaller aztán Offspringék alatt is. A 3feetsmallert már ismertem, mert játszottak annó a VörösYuk nyitóbulin /Ez tévedés, a Vörös Yuk nyitón a 3 Feet Smaller helyett a Panica nevű banda játszott - Dan/, meg megvan a cédéjük is, habár a zene nem bűvöl el túlságosan. Mindenesetre HorrorPops után igazi felüdülést jelentett az osztrák srácok poppunkja, nameg jobban is illett a dolog az est stílusához. Az ő bulijuk alatt volt, hogy sikerült előreverekednünk magunkat az első sorba, ezt az előnyös pozíciót sikerült megtartani az Offspring utolsó hangjáig :-). Az előzenekarok általában keveset játszottak, és míg HorrorPopsot végigállta mindenki, 3FS alatt már küldték rendesen az osztrákok a denszelést.

Ezekután ideges várakozás következett mindenki részéről. Néhány vicceskedvű hullarészeg tapló osztrák csőpunk gyerek tologatta előre a tömeget, úgyhogy egy hang zene nem volt de már nyomódtam neki a korlátnak. Sebaj, tartottuk a pozíciót.
Hosszas szerelés után következett az, amire évek óta vártam. A The Offspring lépett a színpadra, persze nem egyszerre mindegyik tag. Majd' összefostam magam amikor szemplerről elindult a Neocon első néhány dobverése, aztán megjelent a dobok mögött Atom Willard és óriási mozdulatokkal folytatta. Ezután megjelent a színpad balszélén Greg K, a Mester, és beszállt a basszussal is. Őket követte Noodles, majd Dexter. Nem bírtam hinni a szememnek, egy Offspring bulin vagyok és az első sorban, középen, pontosan Dexterrel szemben figyelem az eseményeket. Totál paff voltam, de nemcsak ezért. Itt kezdődött el az igazi partyzás, toltak minket ide-oda, és vigyázni kellett, nehogy lefeszítsék a Ócsi kezét a korlátról mert akkor oda a fasza kis helyünk.
Anyuka néha odaszólt, hogy a nyolcéves fiacskáját ne nyomjuk össze, mi meg kurva idegesek lettünk, mert nem mi nyomtuk, minket is nyomtak, aztán meg nem valószínű, hogy túl sok koncertet láttak, akár a nagyobb gyerek is, mert ki az az őrült, aki a nyolcéves fiacskájával bemegy a legdurvább pogó legelejére, ahol kb. palacsintává lapítják szerencsétlen kissrácot? Amikor a gyerek nem bírta tovább, hátrébb tolódott aztán kiszedték őt a szekusok, akik amúgy totál jófejek voltak.

Neocon után The Noose, mint a lemezen, aztán All I want, tovább nem emlékszem, de szerintem Oxy úgyis beírja ide valahova a setlistet pontosan. Ami furcsa volt, hogy mindegyik élő felvételen, amit láttam/hallottam, számok között ment a kedélyes pofázás, Dexter beszélgetett a közönséggel meg Noodlesszal, itt azonban egyik szám ment a másik után, szinte egyáltalán nem dumáltak köztük, ez engem zavart kicsit. Azt mondják azért, hogy több szám beleférjen az időbe. Mindenesetre ez tuti nem azt jelentette, hogy nem élvezik, mert Dexter kb. folyamatosan vigyorgott valamerre, Noodles szokásához híven rázta a fejét, Greg meg lengette a basszert előre-hátra, Atom Willard pedig a dobok kalinpált, mint az állat. Mindannyian kurva természetesen viselkedtek, és ennyi eladott lemez és siker meg énnemtudommi után a pózerségnek a jeleit sem mutatták, a gagyi kis előzenekaruk, a HorrorPops ötször pózerebb volt.
Atom nagyon atomul dobolt :-). Kurva nagy mozdulatokkal, hatalmas beleéléssel és óriási energiával ütötte a bőröket, baszott jó volt nézni, ahogy játszott. A lábcinje alján voltak ilyen kis csörgős lófaszok, ettől valami gyönyürű hangzása volt neki, pedig én nem szoktam az ilyesmit figyelni.
Najó, de minek nem volt gyönyörű hangzása? Akkor lepődnék meg ha valami nem úgy szólna ahogy kell neki. Mondjuk ott elől az énekből nem sokkal többet hallottam, mint amennyit a közönség énekelt, de az a mi helyünk miatt volt, azt hallottuk ami az erősítőkből jön.

Az összes szám nagyon ott volt, és ami meglepett már amikor az út során mondta az #ultimate-offspringes Máté, aki a kocsit szervezte, hogy játsszák a What happened to you-t, a Smash szkás számát. Amikor elnyomták, relatíve kicsi partyzás ment rá, és kevesen énekelték a szöveget. Igen nagyot ütött, de helyette/előtte/utána simán játszhattak volna mást a Smashről, vagy az Ignitionről, vagy a The Offspringről. Ja a két utóbbi lemezről semmit az égvilágon nem játszottak, ez elszomorított. Az újak is kurvajók, de mondjuk egy Session, vagy egy Dirty Magic, vagy egy Jennifer, vagy egy Beheaded vagy valami nagyon lebüntetett volna mindenkit sztem.
Korábban mindig a Bad habittel kezdtek, most az a buli közepe felé volt. Elsötétült a színpad és csak Greg Mester basszerjának a nyakán a világító piros pöttyök látszódtak, kurrrvanagy volt. A szám közepén már vártam, hogy Dexter a közönség fölé tartja a mikrofont aztán hagyja hogy a legendás "Stupid dumbshit goddamn motherfucker"-t mi énekeljük, de nem... Minek ahhoz mikrofon :-).
Az összes "slágerszámot" eljátszották, kivéve - ezen meg is lepődtem - az Original Prankstert a Consipracy-ról. Erről a lemezről csak a Want you badet, ha jól emléxem.
Az Americana-ról jóó sok számot játszottak: Pretty fly (na azt nem hagynák ki...), Kids, Americana, és amin meglepődtem (nemtom mér), a Why don't you get a job-ot.
A Kids aren't alright igen kalandosra sikerült: Noodles valami mást játszott a végén (van aki szerint elbaszta :-)), és hátul a kis cucca mögött Chris "X-13" Higginsnek levernie a mikrofonját. Meg egy másik szám alatt is valami viccesre sikerült, mert ráütött az egyik koponyára ami fel volt szerelve neki és jónéhány másodpercig nézett maga elé megkövülten.
Pár számmal a vége előtt csináltak egy ál-levonulást, egy technikus baszakodott Dexter mikrofonjával és az állványával, nameg a pilácsot se köpték fel, úgyhogy tudtuk, messze nincs vége a bulinak. Na meg, a Self esteemet még nem játszották, a tömeg követelte is. A hülye osztrákok meg németül üvöltötték, hogy cúúgáábe :-). Amikor tényleg vége lett a bulinak, kimentünk kiinni a csapot, és kinyújtóztatni begörcsölt lábainkat.

Egy kis kavarás meg egymás keresgélése után sikerült megtalálni a kocsi négyötödét, Siegel kivételével, úgyhogy megállapodtunk, hogy Mátéék elmennek a kocsihoz átöltözni, mi meg addig megkeressük Oxyékat mert Siegel kolléga biztos velük van. Ezután következett a buli talán legkalandosabb része.
Kitaláltuk, hogy biztos hátul a buszoknál vannak, úgyhogy a parkolóházban való rövid kóválygás után körülnéztem, de ismerős sehol nem volt, úgyhogy visszamentem az útra, ahol Ócsi várt, és pont akkor értek vissza Mátéék. Négyen odamentünk a buszokhoz, ahol Siegel pont kifelé jött és mondta, hogy egyedül Oxyt engedték be, ő "pörög" Dexterrel meg Noodlesszal, még a többi dedbiccest sem engedték be, akkor minket sem fognak. Végül visszaküldtük, hogy nézze meg, még mindig nem lehet-e bemenni senkinek. Míg az információra vártunk, a zenekari köcsögnek kinevezett arc beszállt a buszba, ám az ajtót nyitva hagyta és kiszállt rajta egy magas, vékony csávó.
Aki mellesleg Greg K volt. Össze is fostam magam, pláne amikor odakiáltottak neki a srácok, hogy "Hey, Greg!". Merthogy akartam neki adni egy Ex Costa cédét mert az egy offspringrajongó zenekar és én basszerozom benne. Szal a kezébe nyomtam a cédét és hablatyoltam valamit angolul de hulla ideges voltam, úgyhogy szerintem egy kukkot nem értett belőle. Azért jólesne, ha kiderülne, hogy meghallgatta. Nem mondhatom el magamról, hogy beszélgettem Greggel, mert amilyen beszédes, inkább én beszéltem (azaz próbáltam beszélni) hozzá. Mindenesetre meg voltam illetődve rendesen.

Ezután Greg visszaszállt a buszba, a kamionoknál meg megjelent Siegel, meg egy pasas, akiben felismertük "Oxy szőke haverját" (ehhe :-)), mindannyian odatepertünk, aztán fényképezkedés. Amin mindenki nagyot nézett, hogy még Dexter köszönte meg nekünk, hogy fényképezkedtünk. Ez teljesen hazavágott mindannyiunkat. Nem nagyon tértünk magunkhoz, amikor megjelent Oxy és "az a szemüveges haverja" (ehhe :-)). Szal Noodlesszal is fényképezkedés, befosás, hitetlenkedés. Kurva fáradtak lehettek, mégis folyamatosan mosolyogtak és nemcsak a fénykép kedvéért, nem küldtek el minket a halál faszára, mint egy hasonlóan "nagy" ám kevésbé jófej zenekar tagjai tették volna, mi ez ha nem tömény jófejség?
Utána elbúcsúztunk Noodlestól meg a közben előkerülő Higginstől is, Oxytól is és beültünk az autóba.

Volt három óránk hogy felfogjuk, mi történt tegnap este...