Punk Portál - 2019. május 27.





 

2004. III. 1. A38 - Explosions In The Sky


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. már. 2. kedd - 11:37

Mansiz küldött pár mp3-at a buli előtt, hogy hallgassam meg, mert ez nagyon fantasztikus zene. Meghallgattam, tényleg nem rossz a cucc, gondoltam lenézek a buliba. 9-re volt írva a kezdés, remélve, hogy lekésem az előzenekart, fél10-kor érkeztem. Persze még semmi, csak az emberek gyűltek. A közönség teljesen más volt, mint a megszokott. Nem minősítek senkit, mert ők meg a punkokat röhögik ki. Mindenesetre sokkal több normálisan kinéző csaj volt.

Az Explosions merch standján 2 CD, 2 LP, és pár póló volt kirakva. A pólók igazi oldschool kinézetűek voltak, pár vonalból álló kis rajzocskák. 2500-ért. Az elsőként az Ezäknek zenekar érkezett, akik valójában a Heaven Street Seven, és Joy Division számokat játszottak. Soha életemben nem hallottam Joy Division-t, így nem tudtam áterezni a koncert nagyszerűségét, egyesek nagyon élvezték. Biztos profin nyomták. A hangzás tökéletes volt, egy kicsit talán túl hangos is, a lábdobba mindenem beremegett. Az énekes-gitáros meg a szintis néha helyet és hangszert cserélt, a koncert végén pedig búcsúszimfónia jelleggel egyesével hagyták el a színpadot. A koncert közben kimentem venni egy szódát, az A38-on tényleg 30 forint 1 deci! Durva. Tiszafüreden 5 forint volt, a Vörös Yukban 10, a Kultiban 20. 150 forintból (ennyi volt fél liter) máshol már egy sört lehet venni szinte. :)

Aztán megérkeztek a fotóról már ismert arcok, az Explosions In The Sky. Nem igazán tudom, mitől lesz valaki ilyen. Iszonyatosan visszafogott, érzelmes emberek, akik hasonló zenét játszanak. Az egyik srác a koncert előtt kb. 3 mondatot lehelt a mikrofonba, majd elkezdték az amúgy instrumentális produkciót. A kezdő számot pont ismertem, próbáltam elmerülni a zenében. Simán ki is röhöghettem volna az egészet, hogy mi ez a szar, de inkább tényleg igyekeztem átélni az egészet, és egész jól ment. Van valami ebben a zenében, ami jó. A stílus állítólag poszt-rock, ami kb. abból áll, hogy többnyire nagyon lassú, pár hangból álló cuccokat pengetnek, néha hozzácsapnak egy rakás effektet, és csukott szemmel élvezik az egészet, közben furán mozognak. A dobosnak a legtöbb részben nem volt túl sok szerepe, halkan dobolgatott valamit, kipárnázott dobverővel ütögette kicsit a cintányért, ilyesmi. Persze ez így nagyon unalmas lett volna, ezért voltak a számokban durva beindulások, amikor aztán pengettek, mint az őrült, a basszeros volt a legdurvább, nagyon beindult ilyenkor. Az egész koncert egy egybefüggő produkció volt szünet nélkül. Általában 10 perc körüliek a számok, de ezeket is egymásbafűzték effektezett gitárhangokkal. Néha a basszusgitáros hangszert cserélt, ilyenkor 3 gitáron ment a cucc. Amikor már eléggé sikerült volna elmerülnöm az érzelmek tengerében (hehe), akkor mindig jött egy halkabb rész, és kurvára zavart, hogy a háttérben nagyon sokan pofáztak, de egy bunkó paraszt a színpad előtt is csak ugatott végig. Minek jön az ilyen oda? Egyébként a koncert közben egyre inkább a színpad elé tömörültek az emberek, biztos volt valami vonzereje a zenekarnak. :) Eljátszottak néhány számot, aztán lerakták a gitárokat, és távoztak egy szó nélkül. Vastaps következett, füttyögés, elég sok időn keresztül, de nem jöttek vissza.

Mentem a ruhatárhoz, aztán gyorsan húztam haza.