Punk Portál - 2019. május 26.





 

2004. II. 13-14. Kultiplex, Balatonboglár


Írta: Dan&kaloz
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. feb. 15. vasárnap - 22:09

2004. II. 13. Kultiplex - PASO

Rohadt nagy hóesésben indultam neki az útnak, arra is gondoltam, hogy elmarad az egész. Ennek ellenére rengeteg ember volt már a helyszínen este 10-kor, amikor érkeztem, és a zenekar is teljes létszámban megjelent. Sőt, kiegészültek egy szaxofonos sráccal is. Szokás szerint nagyon későn volt kezdés, eddigre teljesen megtelt a terem. Elég beteg is voltam, így azt terveztem, hogy csak nyugodtan végignézem a koncertet. De persze nem bírtam, már az első számnál táncra "perdültem" a többiekkel együtt. A közönség nagy része nem a színtérről került ki. Úgy tűnik a PASO nagyon gyorsan nagyon népszerűvé vált. Mindig ez a kérdés, hogy miért zavar az engem, ha sokan szeretnek valamit. Azért, mert ez a mi zenénk, egy kis szubkultúráé, és engem zavar, amikor mindenféle emberek járnak le a bulikra, akik semmit nem tudnak az egészről, csak jönnek táncolni egyet. Igazából itt az volt a legzavaróbb, hogy sok idóta pogózni kezdett a nagy tömegben. Azért erre a zenére pogózni tényleg elég vicces. A régi számokat hallottam már elégszer, kicsit kezd unalmassá válni (ennek ellenére nagyon jók), szerencsére már készülnek az újak, amiket be is mutattak. Volt egy 2tone szám, most hallottam először, szuper! Az volt talán az est fénypontja. A szaxofonos srácnak egyelőre nem volt túl sok szerepe, néhány szólót azért lenyomott. Volt ráadás is, 3-4 szám, a koncert végén SkaPeti vette át a trombitát, és ő is fújt egy kicsit a régi szép idők emlékére. :)

Aztán Áfonya vette át a terepet, és rakta be sorra a lemezeket. Táncoltak az emberek, nekem nem volt épp táncos hangulatom, így a kertben néztem körül. Meg is találtam a "crew" asztalát, ahol egy darabig a baromkodásban vettem részt, majd egy holland lánnyal kezdtünk el csevegni, később két német gyerek is beszált. Fél 5 felé léptem hazafelé, Miro produkciójából sajnos semmit nem láttam.

Ja, a legújabb a Kultiban: nem lehet megállni a csajwc felé vezető lépcső előtt, mert egyből beszólnak a szekusok. Tehát ki kell állni az út közepére, úgy már minden OK.

2004. II. 14. Balatonboglár - 5. mézeskalács fesztivál

Alvás, aztán irány a Déli pályaudvar! Az előző nap megismert holland lányt sikerült elcsábítani a másnapi bulira, szóval vele, és a Semmi Komoly crew egy részével szálltunk fel a vonatra, miután vettünk néhány sört, 280(!) forintos egységáron. Legalább az odaúton még nem voltam részeg...

Késöbb pár punker csatlakozott hozzánk a vonaton, Bogláron leszállva már egy nagyobb társaság indult a helyszínre, így nem volt nehéz megtalálni a Lengyel-magyar barátság házát. Kb. negyed órát kellett sétálni, az út végén hegynek fel. Azért annyira nem volt fárasztó. Már az ajtóban kedves ismerősök fogadtak, a Derkovbois csapata, és persze a szervező Csirkepogó. A hely kellemes, egy közepes méretű terem székekkel, padokkal, büfével a háttérben, és persze egy színpaddal. Lecuccoltunka backstage-en, majd a pulthoz fáradtunk. A 200 forintos sörárnál kicsit kevesebbre számítottam, de a budapesti viszonyokhoz képest még ez is mindenképpen kellemesnek volt mondható. Persze nem fogtam vissza magam. Kihasználtam, hogy vonattal mentünk, és ihattam, amennyit csak akartam.

A közönség olyan volt, mint amire számítottam. Vidéken mindig más az egész. Mindenki összegyűlik, rockerek, punkok, Jim Morrisontól Sid Vicous-ig minden sztár megjelent a pólókon. Fiatalok, öregebbek, és szinte mindenki tök részeg. Tehát a hangulat megvolt.

Kis késéssel a fehérvári S.B.D. fedőnevű banda kezdett. Fiatal srácok sok elszántsággal, kicsit kevesebb zenei tudással nyomták az igazi kezdő-punkot. A mondanivalót nem sikerült leszűrnöm, mindenesetre jól érezték magukat, a közönségben több rajongó üvöltötte a szövegeket. Pogó is volt rendesen, Matyipotter 10(?) év körüli öccsét is megszörföztették.

A Derkovbois játszott másodikként, én már kellemesen éreztem magam. Tetszik, amit csinálnak, most jobban tudtam figyelni, mint a múltkor, amikor a nácik miatt idegeskedtem. A stílus oi-punk, a kevésbé bunkó fajtából. Saját számok, feldolgozások, jó hangulat.

Időközben megérkezett a Csók és könny csapata, és a Semmi Komoly maradék tagsága. Csókék koncertjén kevesebb volt a lelkes rajongó, ennek ellenére én nagyon élveztem szokás szerint Aberrálték produkcióját. Abbé egy hangosbemondót is szerzett a koncertre, ezzel konferálta be a számokat.

A sorrenddel már kicsit gondban vagyok, de szerintem a Csirkepogó következett, a hazai pálya természetesen megtette a hatását, rengetegen zúztak rá, király volt a hangulat. Más nagyon nem rémlik a koncertről, a számok ismerősek voltak a CD-ről, és boldogan daloltam a Green Day - Basket Case feldolgozást is.

A BTK zenekar profi. Sok tagja van, nagy pedálja volt a gitárosnak, csak nem igazán illettek a koncertfolyamba. Kb. Slágerrádió szinten nyomták a feldolgozásokat, Beatrice, KFT, meg ilyen szarok. Azért tomboltak erre is az emberek.

Sajnos a Semmi Komoly került a legvégére, mert a dobos a Másodosztállyal a Vörös Yukban is nyomta az este. A koncert jó volt, mint mindig. Kicsit megfogyatkozott a közönség, és elég kevés számot játszottak, de én nagyon élveztem. Ha józan lettem volna, akkor is tetszett volna a dolog szerintem.

A koncertek után a backstage-en rohadtunk, és néhányszor könnyesre röhögtem magam, azt hittem, megfulladok. Szóval nagyon kellemesen szórakoztunk. Állítólag részeg is voltam. A végén még a színpadon is aludtam egy kicsit.

A hazaút annyira nem volt izgalmas, Ádám a Semmi Komolyból molesztálta a kalauzt, majdnem rossz vonatra szálltunk, de aztán már csak aludtunk hazáig. Összességében király buli volt, érdemes utazni egy kicsit, mert teljesen más hangulatú helyekre juthat el az ember, mintha mindig a VY-ba menne le.

Majdnem kimaradt! Az este folyamán két új zenekarnévvel is megismerkedtünk, az egyik a Járóbeteg, ezt csomószor kántálták a zenekar tagjai, a másik igen fantáziadús név a Magömlés. :)


Most érkezett kaloz koncertbeszámolója a szombati napról:

Délután hárman mentünk vonattal: Furkó, Ócsi és én. Furkó barátunk alaposan betárazott boroskólából (kb. 6 litert mikszelt 3.75:2 arányban, ja és volt nála egy liter pályinka...), úgyhogy nem unatkoztunk. Mire leértünk Boglárra, már jól voltunk, kint meg sötét volt. A vonatról való leszállás enyhén érdekesre sikerült, ugyanis az urak nem a vonat peron felőli részén értek földet. A peronon aztán megláttunk vagy húsz punk arcot a másik kocsiról leszállni. Mint kiderült, Fehérváriak és akadt ismerős is, úgyhogy csatlakoztunk hozzájuk.
A helyre érve laza italozgatás, beszélgetés a Csirkepogó tagokkal (megismerhettük a második gitárosukat, a fórumra Siegel néven író srácot is) aztán a következő vonattal megjelent a pesti különítmény nagy része, Dan, Neszezoliék, egy holland csaj meg még páran. Szállingóztak befele a Csók és Könny tagok is szép lassan. Le se cuccoltunk, és Matyi (Csirkepogó gitár, ének) kisöccse aki kb. általánosba jár odajött és kért tőlem egy autogramot...

Kezdett az első zenekar, az SBD. Ők is fehérváriak voltak (a szórólap szerint "alba regia oi! punk") és ugyanazzal a vonattal jöttek mint mi. Oldpunkot nyomtak, és már a hangolgatásnál feltűnt, hogy a dobos srác használ duplázót (ami, ha jól tudom, advanced dobtudást követel meg) de pontosság szempontjából nincs a helyzet magaslatán. Arra emlékszem még, hogy a magyar számokon kívül volt angol nyelvű és német nyelvű is. Szemmel láthatólag leginkább a haverjaik buliztak rájuk.

Utánuk jött a Derkovbois, akikre már igencsak kíváncsiak voltunk. Végül azonban nem nagyon figyeltem rájuk, de amit láttam, nem fogott meg nagyon. Halál sablon, közönségénekeltető/táncoltató szövegek, a zene meg a szokásos streetpunk. Végül hajnalban az arczok berakatták a cd-jüket de arról majd a megfelelő időben. Időközben a női vécében megpróbáltam egy leányzót meggyőzni hogy neki bizony nagyon jó lenne, ha az Ex Costában dobolna.

Ezek után következett anyukám kedvenc zenei társulata, a Csók és Könny. A pestiekkel együtt mi is nekiálltunk zúzni a jól ismert számokra. Az Atya akasztott valahonnan egy megafont aztán nagy élvezetet jelentett számára, hogy rendőrösen eltorzított hangon hazaküldhetett mindenkit illetve Barangóhoz hasonlóan elszavalhatta a számok szövegének az első néhány sorát. Volt egy új szám is, asszem Orwell disznói volt a címe, de magát a számot sajna nem hallottam mert el voltam menve valamerre. Szal Csók és Könny király volt, mint mindig.

A Csókosok után következett a "ví ár veri gúd bolybend", mindenki kedvenc balatoni fiúzenekara, a Csirkepogó, akik csirkeművek-terrorszervezet álnéven szervezik a Mézeskalács fesztiválokat. Idáig csak úgy láttam őket, hogy egyedül Matyipotter gitározott, az új gityós Siegelre meg már kíváncsi voltam, mert úgy véltem, biztos jól jön egy Offspring-rajongó a zenekarba. Amikor a hangolásnál a 15-16 évesnek kinéző tarajkás-tornacipős srác elkezdte játszani az Offspring Vultures c. számának az elejét, akkor arra gondoltam, hogy egy szimpatikus fiatalemberrel állunk szemben :-). Végül egy pokolgéppulcsis sráccal együtt énekeltük a Vultures refénjét és próbára tettük Siegelt: a srác aszonta: Feelings, Siegel már játszotta is, aztán amikor én mondtam: Kids aren't alright, azt is mindjárt elkezdte küldeni de nem játszahatta sokáig, mert a többiek is befejezték a hangolászást, kezdődhetett a baromfipogó (voltak is taréjos kakasok rendesen :-)). Csirkepogóék eljátszották a saját számaikat és a Green Day-től a Basket Case-t, minderre hatalmas tombolás kerekedett. Szegény Doki (CSP. dob) beteg volt, ennek ellenére úgy dobolt, ahogy szokott. Ja sajna a beígért o'szkúl diavetítőjét otthonhagyta, úgyhogy a koncertek alatt ezúttal sajnos nem követhettük nyomon a zenészek feje felett/mögött mondjuk a Piroska és a farkas intrikus történéseit.

Csirkepogó után jött a BTK (Borlay Tibor Kedvelők ha jól tudom). Amikor pakolásztak már néztünk, hogy ezek nagyon profinak látszanak. Az egyik gityós előtt egy kottaállvány figyelt, a másik lába előtt pedig egy baszottnagy effekpedál, hozzákötve egy wah-wah pedál meg egy kisebb torzító. Volt szintis, meg énekes csaj is. Elkezdtek játszani, és tényleg az egész zenekar kurvára tudott zenélni, csak a nagy effektpedálos gityós akkora nagyképernyős fej volt, hogy nagyon. Mondjuk, tény ami való, volt mire nagyképűnek lennie. Ennek ellenére nem tudott nagyon lekötni ez sem, pláne mivel akadt más dolgom is: Furkó elvesztette a pénztárcáját, úgyhogy azt keresgéltük egy páran. Szerencsére valaki megtalálta, és leadta a bárpultnál. Benne volt minden, az összes pénz is szóval egy nagyon becsületes megtaláló volt, aki megtalálta. BTK alatt be akartunk menni a beksztédzsbe, ahol csirkepogóék engedélyével lecuccoltunk és ehhez meg kellett zavarni a nagyképernyős gityóst az Ő Szent Transzában.
Bent a beksztédzsben meg volt egy pici incidensük a nagy dagadt fasszopó-gecinyaló főnökkel, hogy már megint mit keresünk itt, meg én mit szólnék hozzá, ha állnék a színpadon és átmászkálnának rajta amikor egy számot játszunk. Mondtam, hogy semmit, engem nem zavar. Erre mondta, hogy rajtam látszik is, aztán kifelé menet Ócsi visszaszólt hogy faszfej. Szóval felbaszta az agyamat és elbaszta a kedvemet a gecije. Legközelebb ott játszunk, kiteszek egy táblát a színpad szélére, hogy "szabad az Á" aztán transzferforgalmat bonyolítunk ott. De persze csak a BTK alatt volt erre ilyen érzékeny, azoknak a faszát szopogatta intenzíven amúgyis.

Az est utolsó zenekara a Semmi Komoly volt. Már a beksztédzsben megfigyeltem, hogy Mezőnek egy szép fekete Ibanez basszerja lett, mióta legutóbb láttam őket. Volt egy csomó új szám, de a régieket is rég hallottam, úgyhogy alig ismertem fel őket. Mindenestre azért ott voltak a közönségkedvenc slágerek pl. Hősi halál :-). Rohadt energikusan játszottak és a számomra új dobos is jól küldte. Már az elején a hangolgatásnál néztem, hogy egy lábcint szerel fel a kísérő alá és a környéken lévő dobos egyéneket faggattam hogy mire jó két lábcin.

Mikor vége volt a Semmi komolynak is, Csirkepogóék pakolásztak, aztán Doki elbúcsúzott, a többiek maradtak. A SK-tagok és a haveri kör bent iszogatott és hepajkodott a beksztédzsben, ezalatt egy dobszék gumi nélkül bandzsadzsampingolt és összetört. Mi addig kint punnyadoztunk a szintén döglődő és józanodó Szaffi, Furkó, és Rák társaságában. Egy idő után ledöglöttünk a majdnem üres színpadra és kielemeztük a másodjára szóló Derkovbois lemezt. Például hogy a szövegek mennyire sablonok, hogy a dobos csak annyit tud hogy tika-tika, hogy egyedül a gitáros tud valamit és hogy egész jó gitárdallamok vannak benne, az ének meg semmi különös de legalább illik a zenéhez.
Egy idő után úgy három óra felé kijöttek az arczok a beksztédzsből és kint a színpadon folyt tovább a hepajkodás. Például Dan bealudt, és a seggéhez akkurátusan elhelyezett félig teli sörtároló edény felborult, amikor ébresztgették. Később rájöttünk, hogy kedvenc koncertbeszámolóink kedvenc szerzője a Matyi, Matyika, Mutyus névre is hallgat... /Bazmeg... :) - Dan/ Amikor a népek hajnali fél négykor követelték Furkó pálinkáját, kezdtem nézni. Ezek után a már azelőtt is vígan énekelgető punk arcok rágyújottak egy Böiler-nótára, úgyhogy Mezővel természetesen csatlakoztunk. A Főnök Úr ekkor valamit beszólt a vígan dalolászó Hírközlő Kábeles fehérvári srácnak, aki persze visszadumált neki, én meg két Böiler dalocska között szurkoltam neki.

Hazafelé a vonatutat szinte teljesen végigaludtuk és reggel a Déliben valahogy senki nem kért a pálinkából!! Asszem lesz ugyanitt Húsvét vasárnap Konflikt, Csirkepogó és még egy zenekar. Ott köll lenni :-)