Punk Portál - 2019. május 27.





 

2004. II. 7. Kultiplex - The Real McKenzies


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2004. feb. 8. vasárnap - 16:14

Érkezésemkor épp az egész McKenzies fotózkodott a bejárat előtt, egy rendőrautó állt az út másik oldalán, és egy nagy rakat punk lézengett a környéken. Bent a Kultiban még alig találtam ismerőst, főleg fiatal kölykök gyülekeztek. Már így is elég sokan voltunk, a terembe még nem lehetett bemenni. Inkább kimentem cseverészni a ház elé. Kiderült, hogy a zsaruk valami más ügy miatt voltak kinn. Egy kamerás gyerek jött ki videót készíteni a helyi arcokról. Nem voltunk elég viccesek neki, mivel szín józanul álldogáltunk. Aztán lefilmezhetett egy pöcsét lengető punkgyereket, de ezt sem találta elég mókásnak. Azt hiszem, nem lesz a zenekar következő DVD-jén filmrészlet a koncert előtti hangulatról. A bejáratnál nagy volt a tumultus, de azért be lehetett jutni. Punk körökben szokatlan, UV-s pecsétet nyomtak a kezemre, majd a terem felé vettem az irányt. Meglepő módon a Kollega és Káder már rég nyomta a bulit, azt hittem sokkal nagyobb csúszás lesz. Így csak az utolsó 2-3 számot hallottam. Jobb volt, mint amire számítottam, de azért nem estem hanyatt a zenéjüktől. Legközelebb majd megnézem az egész produkciót. Pár rajongó csápolt a terem jobb oldalán, és elég sok punk gyerek azonnal beállt pogózni, zúztak keményen. :)

A merch standnál nagy volt a kínálat, hoztak egy rakat pólót, és két albumot lehetett CD-n és bakeliten megvásárolni. A pult mögött végig a zenekar tagjai álltak, ez nekem nagyon szimpatikus, hogy nem egy külön embert állítottak oda. A pólók 2000, a CD 2500 forint volt. Be is fektettem az új albumra, de a srác (az énekes) nem tudott visszaadni. Erre aszondja, ad egy dedikált plakátot a hiányzó 500-as helyett. Hát, nem voltam túl boldog, de megnyugtatott, hogy ez pár év múlva még sokat fog érni. :) Majd eladom az eBay-en, vagy valami. (Thanx For a Good Show, irta rá a buli előtt...) Miközben alkudoztunk, mellettünk fiatal srácok épp pólót próbáltak lopni. Gratulálok, ez Magyarország! Az énekes először kicsit mérges lett, majd barátságosan kezet fogott minden gyerekkel, és átrendezte az asztalokat, hogy nehezebb legyen nyúlni a cuccot. Egyébként végig barátságosak voltak a zenekartagok (váltották egymást a pult mögött), mindenkivel leálltak beszélgetni, stb. Mint ahogy ezt már a múltkori nemartos bulin is tették.

A the deadbeats produkciójából sem sokat láttam. Az új dobos meglepő módon Fellegi Ádám, ez kb. a 15. zenekara. Semmi különös nem volt a koncerten, úgy nyomták, ahogy szokták, talán az átvezető dumákból volt több, én nem találtam különösebben viccesnek a közönség énekeltetését, meg ilyen hülyeségeket.

A Fürgerókalábak érkezett a színpadra, jó rég nem láttam őket. Úgy döntöttem, hogy ma jól fogom érezni magam, és nem foglalkozom semmivel, így aztán boldogan énekeltem "fiatalkorom slágereit". Pont jó arányban szerepeltek régi és új számok, tombolt a közönség, én is beálltam pogózni természetesen. A body surf már nem ment, egyből lepottyantam, nem tartottak meg az emberek. Az első sorban fiatal lányok fényképezték a zenekart mobiltelefonnal. Volt is látnivaló, Blamázs újabb érdekességgel készült a közönségnek. Egy speciális alsóneműt vett fel a buli kedvéért: egy férfi-tangát, elől elefánt formában kialakítva. Szuperül nézett ki benne. :) A koncert során megkapták a magukét az ex-Smafu tagok, sőt, a PunkPortálnak is kedveskedtek egy számmal. Igazán meghatott. Most, hogy már a metálabb zenékben is kezdek elmerülni, tudtam értékelni a metálos számok alatt a duplázó hangját. Hát igen, ilyet nem tud a dobgép.

Az egész bulin meghatározó volt az igazi punk feeling, sok volt a fiatal gyerek, akik igyekeztek megfelelni a punk kinézet követelményeinek. :) A koncertek közben a teremben a földön üldögéltek, és nyugodtan hallgatták a keverős srác kedvenc trance (vagy valami hasonló) slágereit. Azért lehetett volna készülni valami a stílushoz közelebb álló átvezető zenével, pl. egy kis ska-val, swinggel.

A Hatóságilag Tilos! koncertjére már mindenki beindult, szinte dugig volt a terem, rengetegen pogóztak, pár részeg idióta folyamatosan szörfölt a tömegen, egyesek meg jó szokásukhoz híven kissé átértelmezték a pogót a verjünk-mindenkit-ahogy-tudunk táncra. De mindegy, vannak, akik nem bírják felfogni, hogy ez nem erről szól. A színpad közelében nem lehetett úgy megállni, hogy ne lökjenek fel, vagy rúgjanak pofán, így inkább én is beálltam a táncolók közé. 3-4 új dal is elhangzott az új lemezről, amit hamarosan felvesznek, néhány angol nyelvűt is írtak. Sajnos a nagy kavalkádban nem tudtam rendesen odafigyelni ezekre, de első hallásra egész jók. A régieken mindenki üvöltötte a szövegeket természetesen. Minden remekül szólt egyébként az egész buli alatt, a Kultiban mindig király a hangzás. A sok zenekarra való tekintettel elég rövid volt a koncert, most is a Valahol-lal zártak, ezen a számon mindig meghatódom egy kicsit.

Elég nehézkes volt a mozgás a Kultiban, annyi ember gyűlt össze. Kicsit körbejártam, és mire visszaértem a terembe, már szinte dugig volt. A buli előtt asztalokat raktak a színpad elé, amit eleinte hülyeségnek tartottam, de később azért látszott, hogy tényleg nem ártott, mert csak folyamatosan hullottak volna az emberek a színpadra. A szemfülesebbek egyébként simán bejutottak ingyen a bulira, mivel kb. a HT közepétől már senki nem nézte a jegyeket. Szóval a terem teljesen tele, a színpadon a zenekar hangolgatott egy darabig. Szerencsére a Kultiban még a szellőzés is meg van oldva, így nem fulladtunk meg egymás izzadtságában. Azért így is kellemesen meleg volt végig a teremben, megizzadt mindenki rendesen. A The Real McKenzies-t kétszer láttam korábban, a Nemartban egy nagyon jó hangulatú bulit nyomtak 2002-ben, de sokkal kevesebben voltak, mint most, 2003-ban a bécsi Deconstrucion Tour-on játszottak. Össze nem lehet hasonlítani egy klubbulit az ilyen szabadtéri koncertekkel! Az időközben megjelent Oot and Aboot albumot rengetegszer meghallgattam, nagyon jó lemez. Szóval a zenekar a színpadon, belecsapnak a húrokba, megszólal a duda, és beindul a tombolás. Eleinte mozdulni is alig lehetett, annyian voltunk, de azért a koncert végére kicsit ritkult a tömeg. A McKenzies szerintem igazi koncertbanda. Tök részeg volt persze az egész zenekar, nagyon jó hangulatban nyomták végig az egész bulit. Eleinte az új album számait játszották, majd egyéb slágerekre tértek át, amiket kevésbé ismertem. Nem volt egy pillanatnyi holtidő sem, folyamatosan tartották a kapcsolatot a közönséggel. Az énekes srác dumált, poénkodott, húrszakadáskor a dudás nyomta, amikor a dudás gyerek szenvedett valamin, akkor a dobos produkálta magát. És persze folyamatosan itták a söröket, a közönség is kapott belőle rendesen, öntötték, köpték mindenkire. Az egyik szám közben hallom, hogy az énekesnek elmegy a hangja. Épp kicsit hátrébb álltam, így csak a kommentárokból hallottam, hogy szegénykém összehányta a színpadot. :) Semmi probléma, fél perc múlva már folytatták is a bulit, nyomta magába a következő sört. Több számuk eredeti népdal feldolgozás, ezek mellett a koncert végén több dalt előadtak zenekari kíséret nélkül, az egész banda felsorakozott, és énekelt. Sajnos nagyon kevés magyar ismerte a számokat, a szövegeket is csak alig 1-2 ember énekelte. Egyszer elmennék egy olyan koncertre, ahol az egész tömeg együtt üvölt a zenekarral. Király lehet. :) Ami még zavaró volt, hogy nagyon sokan nem is értették, miről beszél az énekes srác, így nem igazán tudtak reagálni a beszólásokra. A visszatapsolás is elég vérszegényre sikeredett, de ebből is csak poént csinált a zenekar. Elég hosszú volt a koncert, de egyáltalán nem volt unalmas, végig nagyon jól éreztem magam. A sokadik visszatapsolás után már nem jöttek vissza, hanem egy újabb trance sláger következett, és a fáradt tömeg elkezdett kiáramlani a teremből.

Nagyon nagy buli volt, sajnálhatja, aki kihagyta. Rég volt már izomlázam koncert után...