Punk Portál - 2019. augusztus 22.





 

2003. XI. 23. Gödöllő, Trafo - Strike Anywhere


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. nov. 26. szerda - 08:41

Enyhén szólva fárasztó volt ez a hétvége, zárásként a teljes kimerülés érdekében ellátogattunk Gödöllőre, hogy megnézzük a "no.1 USA punk band"-et.

Érkezésünkkor az óriási autó-rengeteg volt az első dolog, ami feltűnt, Barackca koncerten nem szokott ennyi lenni. :) Fent szinte tök üres volt a klub, indultunk is lefele, itt meg is találtuk az embereket.

A Satuday Night Fever bemutatkozó koncertjét sajnálatos módon lekéstük. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá! Szinte mindenki elismerően szólt róluk, legközelebb korábban érkezek.

A Taktikát viszont pont elcsíptük, előtte csak annyi időm volt, hogy megnézzem a merch pultot. 2500-ért voltak a CD-k, és bakelitek, a többi árat nem néztem. Az biztos, hogy most még jópár emberrel bővült a Strike Anywhere pólósok száma. Szerintem gáz olyan ruhát hordani, ami 15 másik emberen is van. Bármennyire is szeretem az adott bandát. Mindegy Szóval Taktika. Szuper! Igazi káosz-punk, tetszenek az ilyen dolgok. Persze már láttam párszor. Mondjuk otthon lehet, hogy nem hallgatnám, de élőben nagyon lendületes volt az egész. Az énekes felszólalt a HC bulikra is lejáró nácik ellen (lásd a Walls of Jericho fotókon feltűnő horogkeresztes tetkós kart...), miszerint addig ne kezdjen el játszani a zenekar, amíg ilyen emberek vannak a helyszínen. A közönségből érkezett a másik megoldás: "vagy verjük el őket!" :) Mozgás nem volt, kivéve két részeg, a közönségbe nem túlságosan illő gyereket. A koncert végére egy punkos feldolgozással is készültek, ami nagyon ismerős volt, de az életben rá nem jöttem volna, mi az. Aztán Mansiz segített. Egy Nirvana számról van szó. :)

A New Mexican Disaster Squad elkészült a hangolással, aztán akkorát ütött, mint a fene. Legalábbis szerintem. Nagyon jól szólt az egész, és a lendületes punk-rock nótákat szinte szünet nélkül zúzták el. Nem biztos, hogy túlságosan egyedi volt, amit alkottak, de nekem nagyon tetszett. Magyarul mondták be a számok után, hogy "köszönöm", és amúgy is elég jókedvűen játszottak, nem tűnt úgy, hogy zavarná őket, hogy mindenki egy helyben állva nézte meg a produkciót. Szerintem jó volt, és ha egy év múlva visszajönnek, már sokkal többen fogják ismerni a számaikat. Ha visszagondolunk, az Antimaniax első fellépésén is kb. 10 ember lézengett a Tabánban, most meg mi van a bulikon... Szerintem ezt a zenét érdemes megismerni. Úgyhogy vettem is egy CD-t (Strike Anywhere-je mindenkinek van, szóval inkább emellett döntöttem), az új albumot, az A-F recordsnál jött ki. A koncert végén egyébként magyarul köszöntek el. Viszlát!

A Strike Anywhere-rel bajban vagyok. Nagyon szeretem őket, de lassan kezdek rájönni, nem vagyok igazi fanatikus. Sokszor meghallgattam az albumot, ismerek elvileg minden számot, sok nagyon tetszik, számomra mégsem volt ez az év bulija, mint másoknak. Valószínűleg nagy szerepe volt annak is, hogy 4 nap alatt ez volt az 5. koncertem, és már elég fáradt voltam, sőt, eleinte a hangzással se voltam megelégedve. Szóval már mindenki izgatottan állt a színpad előtt, amikor a húrok közé csaptak. Azonnal beindult a tombolás, szerintem igazából erre nem számítottak. Az énekes csak vigyorgott, és persze ment a singalong, szóval mindenki szájába nyomatta a mikronfont. Meg is jegyezték, hogy ezek a magyarok tudnak bulizni. :) Azért jó érzés, amikor megdicsérnek minket. Talán a legmeglepőbb az volt, mennyien tudják a szövegeket. Én csak a refrénekkel voltam nagyjából tisztában. Ami kicsit zavaró volt talán, hogy mindenki az első 2 sorban nyomorgott, mögöttük meg nagy üresség alakult ki, kb. olyan volt, mint valami Tankcsapda koncert, ahol mindenki a sztárok közelében akar lenni. Arra viszont jó volt ez a sűrű embertömeg, hogy mindenki ugrálhasson rájuk. Persze meg is tették nagyon sokan, szinte mindig volt valaki a tömeg tetején. Szóval az igazi pogót, táncot hiányoltam kicsit. Számcímeket nem írok, nem biztos, hogy sokat tudnék sorolni. Mindenesetre elég sok sláger elhangzott, és az új albumot is rendesen bemutatták. Néhány számhoz pár mondatos kommentárt is hallhattunk, de nem igazán értettem, mit motyog a srác a mikrofonba. A két ráadásszámon volt a legnagyobb zúzás, igazán öröm volt látni, ahogy mindenki egyszerre üvölt, és egyszerre emelkednek a kezek a levegőbe. A legvégén beugrott (vagy beráncigálták?) az énekes is, felkapaszkodott az egyik gerendára, és onnan lógva üvöltötte az utolsó hangokat. Nagy élmény volt ez a koncert, ezt biztosan állíthatom.

A koncert után sikerült rávenni az egyik gitárost, hogy válaszoljon néhány interjúkérdésre. Sajnálatos módon a komoly kérdéseket kissé poénra vettük, de szerintem az interjúalany egyáltalán nem sajnálta a dolgot. Én mindenesetre jól szórakoztam, az ő nevében nem tudok nyilatkozni. Az alkotás a hamarosan induló Eightball.hu oldalon lesz olvasható.

Hazafele olyan köd volt, hogy kb. 10 méternyire lehetett látni, de azért sikerrel elértünk Budapestre.