Punk Portál - 2019. augusztus 26.





 

2003. XI. 7-8-9. Vörös Yuk + XI. 8. Szentes


Írta: Dan&Tree
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. nov. 10. hétfõ - 14:23

Az egész hétvégét a Vörös Yukban töltöttem, de így utólag egyáltalán nem biztos, hogy megérte. Egyesével akartam beszámolókat írni, de elég rövidke lett volna, szóval most egy gyors összefoglaló következik. Valószínűleg velem van a baj, szóval biztos király bulik voltak, csak nekem nem tetszik semmi.

Péntek: Raskabilly feszt

Lipi egy jó hangulatú rakkendroll-reggae partit szervezett nekünk, de nem igazán jött össze a dolog. Nem tudni, hol maradtak az emberek, de elég kihalt volt a buli. Szerintem 50-60 embernél nem voltak többen. A Testi egyenleget azt hittem, nem ismerem, de pár szám után rájöttem, hogy mégis. Asszem a Fix TV-ben szerepeltek, mint "ska" zenekar. Hááát, már akkor elég ellenszenves volt, hogy kiöregedett rockerek próbálkoznak az aktuális divathullámba beilleszkedve valami szórakoztató tingli-tanglit produkálni. Aztán a Tilosban is megtaláltuk a CD-t, beraktuk, nem voltunk vele megelégedve. Élőben végülis nem volt annyira rossz, páran táncoltak is rá, de számomra a ska teljesen más műfaj...

Most lehet, hogy én vagyok a béna, és nem tűnt fel, de szerintem a V8 nem játszott. Legalábbis én nem láttam őket, szóval a rockabilly részét a bulinak nem élvezhettem.

A Tigrisnek viszont örültem, miattuk érkeztem igazából. Jó volt, de semmi extra. Nagyon profi a banda, jó hangulatú koncertet nyomtak, csak már láttam mostanában kb. ugyanezt párszor. Egy új számmal azért előrukkoltak, elég érdekes volt. Plusz egy régi demós átdolgozását is meghallgathattuk. Kicsit táncoltam, kicsit hallgattam csukott szemmel (ez most a mániám, így sokkal jobban oda lehet figyelni a zenére), aztán vége is lett.

Az estét DJ Áfonya, mint Rasztaműhely Sound System zárta, igazi jamaikai (gondolom) alap reggae zenékkel. Kisszámú lelkes közönség táncolt rá, én leginkább a csocsó "teremben" üldögéltem, aztán hazahúztam.

Szombat:

Szombaton nem akartam lemenni, de hát nem lehetett ellenállni a hívásnak, így aztán lenéztem. Két zenekar szerepelt, a Steal This System System of a Down tribute koncertet adott, jó 2 órában. Elég sok slágert ismertem innen-onnan, viszonylag profin adták elő, az énekes srácnak elég jó hangja van. Meg szépen ki is öltözött, mint egy komplett idióta. Most nem részletezem, elég érdekes volt a ruházata.

Az After All zenekar Faith No More tribute-ja állítólag nagyon szuper volt, de mivel az eredetit soha nem hallgattam, és a zenéjük semmit nem jelent számomra, nem tudtam élvezni ezt a koncertet sem.

Vasárnap:

Ez az este volt számomra a komplett katasztrófa. Gondolom sokaknak ez volt élete koncertje, ők inkább ezt el se olvassák, semmi érdekeset nem fognak ebben a pár sorban találni. Nem sok metalcore zenekart hallgatok meg, de az Undying a kedvencek közé tartozik, amióta először meghallgattam. Annyira durva az egész, olyan lendülete van, hogy az csak na. :) Amikor megtudtam, hogy végre élőben is láthatom őket (az előző koncertekről lemaradtam), nagyon megörültem, szóval vártam ezt az estét már vagy két hónapja. Erre előző este jön a hír, hogy lehet, hogy elmarad a buli, mert az egyik gitáros kórházba került vakbél problémákkal. Ekkor még élt bennem a remény, hogy lenyomják nélküle a bulit. Aztán jött a hír, hogy a sofőr is megbetegedett, szóval ebből se lesz semmi. Kurvára örültem...

Nem baj, a Bridge To Solace miatt még mindenképp lementem a Vörös Yukba, a többi fellépő lemezeit hallgatva nem voltam túlságosan elragadtatva.

Az Undying helyett ugrott be a Velvet Stab. Már láttam őket néhányszor, most igyekeztem jobban figyelni a zenére. Az első szám után beszakadt a pergő, szóval kis szünettel kezdtek, de aztán megoldották a problémát. Nagyon metálos ez a zene is, elég komplex, hosszú számokkal. Az ének elég hullámzó, a dallamos témáktól a durva üvöltésig. Főleg a nemrég megjelent 5 számos lemezről játszottak, nekem tetszett a dolog. Második gitárost keresnek, szóval tessék jelentkezni, és még jobbá tenni ezt a zenekart!

A Blood Is Fire következett. A demót jópárszor meghallgattam, koncerteket is rendszeresen látogattam mostanában, szóval őket is megszerettem. Mondjuk a régi számokból csak egy hangzott el, a múlt héten felvett 3 számos anyagról viszont 4 is. :) Lehet, hogy valamit elszámoltam, vagy rosszul értettem? Mindenesetre jó volt, kemény volt, sajnos a dallamos részeket a dallamos-énekes gitáros srác rekedtsége miatt mellőzték. Mindenesetre, kb. ők voltak az este fénypontja számomra. (Tudom, gáz.)

És akkor megint elfogott az izgalom, hogy végre megnézhetem a Bridge To Solace-t teljes felállásban, normális hangzással, mekkora buli lesz! Az első hangolásnál totál szarul szólt az egész, de azért ezt sikerült gyorsan orvosolni, szóval ezzel nem volt gáz. Azzal viszont már sokkal inkább, hogy túlságosan jól ismerem már a lemezt, és nagyon feltűntek a pontatlanságok, hibák. Totál összevissza játszottak, sajnos megint nem azt hallottam, amire vártam. Zoli hangja megint gyengén szólt, mintha nem a mikrofonba énekelne, vagy nem tudom. Kihagyott sorokat, meg valahogy az egész nem stimmelt. Ennek ellenére még így is nagyon jó koncert lett volna, ha Zoli nem távozik 3 szám után szó nélkül a színpadról. Fellegi úr tréfálkozása, és azon kijelentése, miszerint a kevés idő miatt nem játszanak többet, enyhén szólva nem dobott fel... (Ja, és persze tuti, hogy nem az idővel volt a baj...)

Innentől kezdve kb. egy Hátsó szándék, vagy egy NOFX kellett volna, hogy kicsit is élvezni tudjam a koncertet.

Helycsere történt, a Nine helyett a Walls of Jericho jelent meg a színpadon. Ezt leginkább arról lehetett észrevenni, hogy egy agyonvarrt énekescsajszi jött ki előre. Egy megjegyzés: miért kell az amerikai metalcore zenekarokban mindig nagy randa dagadt kopasz embereknek játszani? :) Nagyon kemény volt, nagyon durva, dugig megtelt a terem, az emberek irtották egymást, énekelték a szövegeket, de mégis végig az az érzésem volt, hogy az Undying ennél ezerszer jobb. A kiscsaj fel alá ugrándozott, teli torokból üvöltött, nem volt rossz látvány. Többször mondta, hogy gyertek fel a színpadra, ugráljatok, nyírjatok ki minket, leszarjuk. Ez jó duma, meg szimpatikus lenne, de egy kissé erőltetettnek tűnt a dolog. Mintha ez ilyen kötelező szöveg lenne, főleg akkor tűnt fel a dolog, amikor a Hope Conspiracy énekese kb. szóról szóra ugyanezt adta elő. "Gyertek fel, öljetek meg, köpjetek le, leszarjuk." Ez milyen béna már? Nem tűnt úgy, hogy kicsit is érdekelné őket a közönség. Kb. 3 szót intézett hozzánk a csajszi, amiben bemondta a számok címét. A koncert végén a visszataps után pedig valami ilyesmit mondott: "Thank you very much, this is fucking amazing!" Ez egyszerűen kibaszott csodálatos, hogy visszatapsoltok minket!! Húha. Ez aztán nagyon őszinte kijelentés lehetett. Na mindegy, jó volt zeneileg, meg hangulatilag.

Kb. itt akartam hazaindulni, de végül inkább maradtam. A Nine-t viszont kihagytam, egyáltalán nem izgatott a lassabb metál zenéjük.

A The Hope Conspiracy volt az est főzenekara, ennek megfelelően indultak be a népek. Nem tisztán metalcore a dolog, kicsit változatosabb. Néhány számra emlékeztem, ezek eléggé tetszettek. Igazából azt élveztem, ahogy az idióta mosh-oló emberek teljes erőből ütik egymást. Annyira jó volt nézni. Úgy kell nekik! Rájöttem, hogy a legnevetségesebb mozgások egyike, amikor a jobb kezed előre tartod, és közben a ballal jobbra-balra kalimpálsz. Vicces. Tomboltak az emberek, volt circle-pit is, meg persze body-surf, stage dive, meg minden, ami kell. Legközelebb majd megpróbálok kicsit pozitívabb életszemlélettel ilyen koncertre látogatni...

Most pedig egy beszámoló következzen az előző esti szentesi buliról Tree-től:


2003. 11. 08. Szentes, Mátyás söröző: Mana, Resources, Bridge to solace, Walls of Jericho

Kimentem a buszmegállóba a fél 7-kor induló buszhoz, amire alig fértem fel. 1 óra múlva már Szentesen is voltam. Megkérdeztem pár embert, és végülis odataláltam a sörözőhöz. Nem kell nagy helyet elképzelni, sztem kb. 4x6 méteres volt a "koncertterem", aminek egyik oldala a kocsmarészt alkotja a pulttal. 8 óra körül nem voltak túl sokan, pár helyi arc csocsózott. Ezután kezdtek szállingózni az emberek, és végre láttam ismerős arcot.:) Zenekarok sehol, cucc nuku.
Befizettem a 400 (!!) Ft-os beugrót.:) kb. 9 körül befutott két kisbusz, és kiderült, hogy az Undying nem jött el. Cuccok még mindig sehol, de a közönség csak gyűlt és gyűlt, nagy megelégedésemre. Pár szófoszlányt meghallva átfutott rajtam a jeges rémület, miszerint nem lesz énekcucc. Szereztek valahonnan, de az szar volt végig.
10 után kezdett a helyi banda, a Mana. Az első 10 másodpercben beindult darálóban egy sebesült máris akadt (vérző orr). Na, ez zúzós lesz - gondoltam. Hát az is volt, ezerrel.:) Gyors, jó zenék, az énekből semmit nem lehetett hallani, a basszgitáros srác pedig mikrofon nélkül vokálordított.(ezt viszont lehetett hallani:). Háromnegyed órát játszottak. Életem első hc koncertjének első bandája kellemes meglepetést okozott, a közönség mozgott sokszor, volt body surfing is.
Az átszerelés után következett a Resources, akiket már láttam kb. 1 éve, de akkor még távol állt tőlem zenéjük. Most ők is jót zúztak, a dobos gyorsasága pedig figyelemreméltó volt. Ének még mindig semmi, a cigifüst pedig maradt a teremben. Játszottak pár feldolgozást is, ezeket mindenki ismerte, csak én nem.:) Ezekre jó nagy mozgás is volt, mikrofonbaéneklés, meg minden, hangulat nagyon jó volt!!
Éjfél körül jött a Bridge to Solace, - az egyetlen banda, akiket ismertem. Mivel az ő zenéjük dallamosabb, mint az előzőek, szerintem nagyobb szerepe lett volna az éneknek, de semmit nem lehetett hallani belőle, pedig az énekes mindent beleadott. Az albumukról játszottak számokat, az első pár után a basszerősítő megadta magát. Mindenki jól megijedt, de valami kábellel részlegesen megoldották a problémát. Azért részlegesen, mert később is problémák voltak még vele. Elég keveset játszottak, kb. fél órát. Itt az egyik gitárost figyelgettem, nemgyengén küldte.
Utánuk jött az amerikai Walls of Jericho, akikről abszolút semmit nem tudtam ezelőtt. Így tehát meglepett az is, hogy az énekes nőnemű. A zenekar 5 tagú, és kb. a fele teli volt tetkókkal.:) (igen, a lány is, de jól állt neki). Amikor végre elkezdték, én teljesen kész voltam. Végig a dobost figyeltem, mert az valami elképesztően brutális volt. Hihetetlen, mit csinált a dobbal: zúzós részek között pofákat vágott, mutogatott a dobverőkkel, szóval kurvajól csinálta!!! A csaj próbálta túlénekelni a hangszereket, de ez a saját, magukkal hozott (nagyon jól szóló) cuccok miatt nem sikerült neki. Mozgás itt is volt, talán a legdurvább. A végén a dobos szerelte szét a cuccost, de a közönség visszarakatta vele a cineket, és még lenyomtak egy ráadás számot. Nem csodálom, ha elfáradt a srác, nagyon durván nyomta végig. Mindenképp beszerzek tőlük valami hanganyagot, kíváncsi vagyok az énekre is.
Koncert után kissé megfagyva bár, de hazajutottam, és 6 körül már aludtam is. Rájöttem, hogy egyedül nagyon szar a koncert előtti és utáni időszak, szóval legközelebb ilyet nem csinálok. (úgyis fogok, mert nem hagyok ki még egy ilyen bulit:))