Punk Portál - 2019. május 23.





 

2003. IX. 23. Vörös Yuk - Metalcore VS. Streetpunk


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. szept. 24. szerda - 11:10

Az első két zenekart egyéb elfoglaltságaim miatt lekéstem. A Masqim Xul állítólag nagyon gyenge volt, durva metált nyomtak. Bölert pont lekéstem, épp pakoltak el, amikor leértem a Yukba.

A zenekarok felváltva játszottak a kis- és nagyteremben, a következő, Beyond The Sixth Seal nevű a kisterembe került. A hangzás szörnyű volt, mintha egy kis dobozból szólt volna az egész. Azt hittem, a terem hibája, de aztán kiderült, hogy nem. (A másik amerikai szólt, mint állat.) A koncert két részből állt. A szerintem nem túl fantáziadús, de elég jó dallamos metalcore számokból, és a köztük előadott rohadt vicces konferálásokból. Dumáltak mindenféléről, budapesti sétájukról, egy amerikai haverjuk pisálási szokásairól, előadtak egy idióta kis dalt arról, hogy az énekes pofára esett az utcán, meg hasonlók. Az egyik első beszólás ez volt: "We all have beards." És tényleg, mindegyik szakállas volt. :) A számok közben néha a gitáros és a dobos pacsizott egyet, a kiállásoknál. Ez is nagyon viccesnek hatott. Szóval leginkább röhögtünk, a számokra meg bólogattunk.

A Berenice Beach Olaszországból érkezett, a lemezüket nagyjából meghallgattam, de már az sem tetszett. A színpadi megjelenés sem volt túl szimpatikus. Teljes punk díszben álltak ki a színpadra, szép tarajkával, dekorált gitárral, bőrdzseki feliratokkal, minden, ami kell. Már a kinézetből sejthető volt a Rancid koppintás, de a zenéből méginkább ez jött le. Aztán többen is mondták, hogy nekik is a Rancid ugrott be egyből. Szóval kópiazenekar, ráadásul elég szar zenével.

Aztán jött a meglepetés, az est fénypontja, a The Red Chord. Húú, nagyon nagy élmény volt. xBencex azt mondta, hogy az énekes egy őrült állítólag. Szóval a kezdés után főleg rá koncentráltam. Tényleg jól nyomta, a sivítástól a hörgésig mindenféle hangokat eresztett ki magából. De kb. fél perc után a dobosra kezdtem el figyelni, mint mindenki más. Egyszerűen hihetetlen volt, amit a gyerek csinált. Mindenki tátott szájjal bámult. Egy az, hogy a számonként kb. 30 fajta dobtéma került elő, de úgy nyomta, hogy az nem igaz. A géppuska hozzá képest nulla. A Szargyerek például dobgéppel játssza (játszotta?) a nagyon durván gyors dobtémákat, ez a gyerek csuklóból nyomta egy dobverővel, a másikkal közben verte a cineket. Plusz mindehhez duplázó, és a gitárosok nagyon profi játéka. A Beyond The Sixth Seal idióta énekese itt hirtelen egy nagyon komoly nagyon profi gitárossá alakult át. Volt még egy tag az előző zenekarból, asszem a másik gitáros. Szóval nagyon király volt az egész, tök összevissza, elborult számok nagyon profi zenészekkel. A végén tapsvihar fogadta a zenekart, amit addig nem hagyott abba a közönség, amíg nem nyomtak egy ráadást. Nem akartak, mert kevés volt az idő, de aztán játszottak még egyet, ez se volt gyengébb, mint a többi. A dobos a végén elhajította a dobverőket, és vége.

Ez után a Heros & Zeros már nem tudott meghatni. Szokásos streetpunkot nyomtak, az első sorban a Berenice Beach tagjai partiztak. Különlegesség a trombita volt, amit viszonylag ritkán hallhattunk, meg a nagyon miniszoknyás basszgitáros csaj. A zene nem volt rossz, de semmi extra, a számok közti szövegeket viszont nagyon gáznak találtam. Ilyenek, hogy "harcoljunk a WTO ellen, fuck police, fuck, fuck, fuck", meg munkásosztály, meg futball, meg ilyenek. Szóval szokásos sablon street témák. Béna. Inkább átsétáltam a Red Chord merch standjához, ahol az árlista szerint 4000Ft-ért szoptak le, és volt egy extra cucc is, amire rákérdeztem, abban már szarásról is volt szó, nem értettem teljesen a pozíciót. Ennek már az árát sem írták ki. Viszont megkértek, hogy fordítsak le pár képregényt a délután vásárolt Morbid magazinból. :) Miután ezt megtettem, rájöttek, hogy nem is olyan vicces ez az újság.

A koncertek után húztam is haza. Már mindjárt fél3, úgyhogy lefekszem.