Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2003. VIII. 25. - Vörös Yuk - Himsa


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. aug. 27. szerda - 01:55

Zsopa azt kérdezte, hogy ilyen bulikra miért nem küldök valaki mást magam helyett, aki ért ezekhez a zenékhez. Hát, leginkább azért, mert szeretek koncertekre járni, és kíváncsi vagyok olyan zenékre is, amit itthon soha nem hallgatnék meg. Érhetnek pozitív meglepetések. Tegnap értek is. :)

Korán értem a Vörös Yukba, azt hittem, még nem lesz ott senki, csomagoltam is egy köteg fanzine-t, hogy ne unatkozzak. De már nyitva volt a hely, sőt ismerősök is fogadtak.

Kicsit furán éreztem magam, mivel nem volt rajtam frissen vásárolt zenekaros póló, egy szál tetkó nem villant ki sehol, és még egy szaros tágító sem volt a fülemben. Nagyon más a közönség ilyenkor, mint egy ska/punk bulin...

Kb. pontosan, fél9 körül kezdett a Dark Clouds zenekar. Szerintem a stílus leginkább a főzenekarhoz hasonlított, sokkal inkább metál, mint bármi más. Látszott, hogy 10 éve nyomják, nagyon profi volt a produkció. Az énekes hangja illett ehhez a zenéhez, nagyon jól csinálta. A színpad előtt nagy kör volt, oda jött le a koncert közben többször. Nyomtak számokat a következő albumról, ami majd lesz valamikor. Nekem egy idő után eléggé unalmas lett ez a zene.

A Penalty Kick-et egyszer láttam már, most nagyon idegesített az egész. Az biztos, hogy ők is profik, de nekem ez a toughguy-hardcore nagyon nem tetszik. (Most lehet, hogy baromságot mondtam, de az ilyen kigyúrt, agyontetovált emberekből álló zenekar keménykedése nem jön be.) Pár szám után távoztam is.

A merch standot is átnéztem, Himsa cuccokból szép kínálat volt, kb. Hatebreed árszínvonallal. Volt limited edition picture disc is, az tetszett. Végül egy ingyenes fanzine-nel távoztam a pulttól. :) A koncertek között DJ Jogsi nyomta a metálabbnál metálabb slágereket. :)

Aztán érkezett az est meglepetése, az ausztrál Day of Contempt. Úgy tűnik, azért én is fejlődök, lassan kezdek megszeretni pár igazi metalcore zenekart, a DoC nagyon tetszett! Igazából nem tudom elmondani, miért. Teljesen szimpatikusak voltak a tagok, nem pózoltak, az énekes tök normálisan viselkedett. A zene meg ütött, szerintem jól is szólt nagyon. Közben gyűlt a közönség, többnyire a terem végében koncentrálódtak az emberek, mivel elől eléggé életveszélyes volt a helyzet. :) Ezen a koncerten csak 1-2 ember zúzott, de ők nagyon. Bemutattak néhány igazán szép karate mutatványt, volt karkörzés, és hasonlók. Csak azt nem értem, mi van, ha valakit csúnyán fejbekúrnak? Mert mondjuk egy sima punk pogóban ritkán lehet megsérülni, de egy ilyen mosh-ban szinte mindig folyik a vér. Jó ez? Mindegy, én a pit szélén állva élveztem a koncertet, tényleg nagyon jó volt. Persze ami jó, az mindig rövid, szerintem még fél órát sem játszottak. A visszatapsolás nem igazán ment, végül egy egyfős Blood Is Fire kórus hívta vissza a zenekart. :) Köszi! Szóval nyomtak még egyet, aztán vége is lett.

Valahogy sejtettem, hogy a Himsa nem fog ennyire tetszeni. A koncertek közben rohangált egy csávó kifestett szemekkel, kötött sapkában a helyszínen. (Volt vagy 35 fok lenn.) Na, mint kiderült, ő az énekes. A többi tag meg igazi metálos kinézetű fickó, hosszú hajjal. Nem gondoltam volna, hogy egyszer még ilyen bulin fogok álldogálni. Szépen megtelt a terem, de a koncert még nem kezdődött, a hangolás kicsit macerás volt. Szerintem nem ártana ilyen koncertekre olyan egy technikust is berakni, aki megérti, amit az énekes mond. McCheap-ék szenvedtek rendesen, mire beállították a kontrollokat. Ezután már csak a fényekkel volt baj, szegény gitárosok nem látták hangszerüket, ami ilyen stílusú zenénél nem árt. Metál volt ez, szerintem "-core" nem volt benne elég. Főleg a csipogós metálszólók idegesítettek. Meg az, hogy ha az énekes beleüvöltött a mikrofonba, a többi hangszer halkabb lett. Kb. olyan volt, mint amikor a műsorvezető dumál egy rádióműsorban, miközben szól alatta a zene. Nem tudom, hogy ez direkt volt-e. A számok között nyomtak különböző bejátszásokat, amiket gondolom a lemezekről lehetett volna ismerni, a közönség általában ezek alapján már kitalálta, melyik nóta következik. És persze zúztak is ezerrel. Itt már sokkal többen. A legőrültebbek az ausztrálok voltak, nagyon csúnyán nyomták a mosh-t. De persze a magyarok is bizonyítottak. Persze nem volt akkora a tánc, mint pl. a PTW-en, de ez ilyenkor szerintem veszélyesebb is, mert sok hely van nagyokat ütni. Volt circle pit, és az egyik szám előtt külön produkcióban lehetett részünk. Az énekes két térfélre osztotta a közönséget, aztán a szám közben lehetett irtani a túloldalt. Sokan tették is a dolgukat. :) Túl sokan a Himsa-t sem hívták vissza, de azért persze nyomtak ráadást. Végülis nem volt rossz koncert, de a zene nekem annyira nem tetszett. De kipipálhatom, hogy egy újabb legendát csíptem el élőben. Nekem úgy tűnt, hogy a zenekar sem volt tökéletesen megelégedve a bulival, talán a tavalyi jobban sikerült, nem tudom.

Amint vége volt, húztunk is haza.

(Képek nemsokára várhatók a thesixcuts.hu közreműködésével!)