Punk Portál - 2019. május 23.





 

2003. VII. 26. - Wigwam - Leguan


Írta: locust
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. aug. 10. vasárnap - 19:03

Szombat este nem volt kedvem otthon maradni, és elindultam bulizni egyedül. Gondoltam, hogy összefutok valakivel a Regében, mialatt megiszok egy sört, de nem. Így egy kicsit beleunva az egyedül iszogatásba elindultam a Wigwam felé. A villamoson azon tanakodtam, vajon miért voltam olyan rég eme csodálatos mulatóhelyen. 9-kor olyan 10-12 fő lézengett kint a klubhelyiség előtt. Ettől megijedtem, és gyorsan leszólítottam egy emo rőzsés srácot. Ő nc volt, a Leguan dobosa, megnyugtatott, hogy még csak most indul az egész banzáj. Azután eszembe jutott, miért nem. Ugyanis amikor megindultunk befelé, elkezdtek ordibálni a biztonsági őrök, hogy hova hova, nc-ék kivágták magukat, hogy ők játszanak, én meg a kis senki maradtam kint. Mialatt kint egyedül üldögéltem, és elemeztem magamban ezt az újfajta kapitalista szemléletet, megjelentek az igazi rokker arcok. Ráadásul motoron. Mialatt rajtuk derültem, el is felejtettem a biztonságiakon bosszankodni. Tök komolyan pózoltak a srácok a simsonjaik mellett, egymásnak szakértettek, aztán leláncolták a motorokat és vártak arra, hogy bemehessenek. Igazából nem simsonokkal jöttek, ez csak az én rosszmájúságom, volt egy 600ccm-es naked bike, azt elég menőnek találtam. A citromsárga krosszmotor viszont csak nevetségessé tette gazdáját, aki nyakig bőrbe öltözött. Na ott tartottam, hogy egyedül üldögéltem, le is mondtam az estéről, de megjött a felmentő sereg Sandy és Pornstar személyében. Előttük villogtam helyismeretemmel, azaz átvágtunk a wigwam mögötti villamos-garázs-telepen, a vasúti síneken, és hopsz megérkeztünk egy kultikus kocsmába, a Pista nénibe. Miután lecsúszott egy kis sör, rohantunk vissza, hiszen kezdődik a koncert. Persze nem kezdődött, viszont az egy négyzetméterre eső szararcok száma megnövekedett. Sehogynemálló haj, hedbengás poló, fekete gatya. Ezt nem tudtam elviselni, ezért a sört folyamatosan öntöttem le a torkomon.

Tehetségkutató fesztiválnak volt meghirdetve a rendezvény, azt hittem vén okosjánoskáderek fogják az észt osztani, de nem csalódtam a helyben, ugyanis a közönségből választottak zsűritagokat (ezt most nincs erőm kifejteni, a lényeges az, hogy rettenetes volt). Végre elkezdődött a Leguán, nc felkészített, hogy mit várjunk, hogy eleje punkos lesz aztán meg rokkos. Valahogy ez nekem nem jött le. Zeneileg hibátlan produkció volt, gyönyörűen szóltak a gitárok, a dobot is sikerült jól kihangosítani, szépen szóltak a ride és crash cinek. A témákat is jól nyomták, de mégis üresek voltak ezek a számok, mintha nem lenne mögöttük határozott koncepció. A végén elnyomták a féknyomortól a diginagrévet, az tetszett. Akkor visszagondolva a korábbi számaikra, azok is ilyen jellegűek, ilyen hangzásúak. Ezután a közönség még kétszer visszatapsolta a srácokat, akik az uhrin benedek-i hagyományokat folytatva, elnyomtak két olyan számot, amit már játszottak. Ebből az egyiket úgy konferálta fel az énekes-basszusgitáros, hogy a sláger dal. Ez a szám is tetszett, a gitáros vokálmunkája tökéletes volt.

A másik tehetséges zenekar, a The Moon következett, Londonsdale vagy milyen pulcsiban nyomultak a gitárosok, mindegyik tök kopasz, gondoltam akár ígéretes zene is lehet. Viszont megláttam az énekest. Úgy nézett ki, mint egy elbaszott arc a depesmodklubból. Nagyon művészkedő mozgással fűszerezte a Him(pfujj!) és depes (szintén) ízű giccses számaikat. Ekkor ráeszméltem, hiába innék meg még 5 sört, akkor se tudnék akklimatizálódni ezen a helyen, úgyhogy elmenekültem haza.