Punk Portál - 2019. május 26.





 

2003. VII. 18-19. - Doborgaz (Dobrohošť - SK) - Punk Island


Írta: Pap Dávid
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. aug. 9. szombat - 11:34

07. 17.

Már a nulladik napon leutaztam, mert Budapestről ez volt a legkényelmesebb, ha semmiről nem akarok lemaradni. Egyedül mentem, átszállásokkal, gyaloglással, napszúrásgyanúval tarkítva. Aztán felszállt a buszra Kvetoslavovban vagy 30 ember, akik a fesztiválra tartottak, és nem Pozsony felé mentek, hanem az enyémhez hasonló kertek-alatt-sokkal-olcsóbb útvonalat választották, vagy éppen azért, mert szlovákiai lakosok. Egész jól indult az egész, csak csütörtök este elkezdtek gyülekezni a viharfelhők. Optimizmus, "Á, úgyse fog esni!", meg hasonlók. Hát mégis. Ráadaásul a szél is fújt kegyetlenül, így nagyon sokan bemenekültünk a sátor alá. Igazából csak az maradt kint, aki fedett helyet talált, felállította a sátrát, vagy akikben már olyan szinten dolgozott az alkohol, hogy elvesztették önjáró képességüket. Végül mindenki szabad ég alatt találta magát, mert egy igen erős széllökés felborította és összetörte a sátrat. Néhány könnyebb sérültje is volt az esetnek, plusz a hangcucc kezelőpultja beleesett a sárba, de szerencsére nem lett semmi baja.
A feszt helye egyébként úgy néz ki, hogy a falu szélén levő gáton túl, a Duna egyik mellékágának árterében van a terület. A gáton keresztülvezető út két szélére egy-egy karó volt letűzve, a kettő között pedig egy halálfejes Punk Island zászló volt kifeszítve, ami a nagy szél miatt a többi napokon az egyik karó tetejére volt felcsavarodva. Az ártérbe egy részben aszfaltozott, részben burkolatlan úton lehet bejutni. Az első ötven méter után volt egy kordonszerű kapu, itt lehetett megvenni a belépőt, illetve itt lehetett pénzt is váltani. Egy-két rendőrautó is felbukkant időnként ennél a kapunál, de nem volt nagy szükség rájuk, minden korrektül ment. Az út ezután nagy ívben jobbra fordul, baloldalt egy füves részen volt kialakítva a parkoló a kocsival érkezők részére, jobboldalt "BOXI"-budik (a TOI-TOI helyi megfelelője). Ezután az út kiegyenesedik, baloldalt egy focipálya, mellette a színpad, jobboldalt a bazársor, etető-itatóhelyek és egy épület a VIP részére. A pálya túloldalán letaposott bozótosban (kb. mintha egy 10 tonnás úthenger járt volna arra) voltak a sátorhelyek, részben fák között. A pálya mögötti részen pedig áthatolhatatlan susnyás.

07. 18.

Egész délelőtt változékony volt az időjárás, nem volt túl hideg (feltéve, hogy száraz ruha volt az embereken, mivel az eső egész éjszaka esett és szinte nem volt olyan sátor, ami be ne ázott volna (a miénk szerencsére elég jól bírta, csak egy helyen szivárgott be némi víz)). Reggel jött az első meglepi: nincs kaja. Amikor megkérdeztük, hogy mégis mikor lehet valami szilárd halmazállapotú élelmiszerhez jutni, sajnálattal közölték velünk, hogy majd akkor, amikor a többiek (értsd: eladók) felébrednek. Kb. fél óra múlva ez sikerült is. Reggeli: zsíros kenyér, lila hagymával 10,- Sk. Nem is drága, bár az iskolai büfében odahaza kb. 20 forinttal olcsóbb (a koronában kifejezett értéket 6-tal vagy 6,7-tel fejben megszorozva állandóan hasonlítgattam az árakat az otthoniakhoz, melyek részben alacsonyabbak, részben magasabbak voltak a magyar átlagnál). Visszatérve a zsíroskenyérre, kicsit sokalltam az árát az első harapás után. A rajta levő zsír ugyanis eléggé szemcsés volt (gondolom mindenki ismeri az érzést, én pl. régen az oviban egyenesen utáltam). Egy kenyér nem sok, de ilyenből éppen elég. Mit lehet (t)enni, kimentünk a faluba, ott van két bolt is, mindkettő ugynazokkal az árakkal dolgozik: kifli két korona, tej 17 korona 50 fillér. Ennyit a délelőttről, más nem nagyon történt. Dél körül kezdett az első zenekar, pontosan nem tudom, mert én akkor éppen a bolt melletti kocsma előtt iszogattam a jó hideg Zlatý Bažantot, melyet néha egy-egy esőcsepp hígított, és közben beszélgettem a szlovákiai magyarokkal a helyzetükről, amibe most nem szeretnék belemenni, mert nem érdemes. Nem túl jó a helyzetük és pont. Amikor visszamentem, az eső már elállt, és időnként a nap is kisütött. A koncertekről igazán nem is tudok mit írni. Voltak jók és kevésbé jók. Volt ott minden: punk-rock, ska, hc, oi!... Volt pár náci is, de nem volt balhé. Tiszta 80-as évek... Délután 4-től nagyon jó idő volt, bár a levegő kicsit befülledt. Este nagyon jó idő volt. Az Auróra elejéről sajnos lemaradtam, pedig nagyon vártam őket. A pogóba nem mentem be, mert rajtam volt a szemüveg és nem volt kire bízni. Azért a színpad elejére felkapaszkodtam a Robin Hood elején és le se másztam onnan a koncert végéig. Ahogy emlékszem, az alábbi számokat játszották (biztos volt más is, de arra nem emlékszem), nem sorrendben: '88 telén, Emlék, Robin Hood, Bella ciao, Egy kis anarchia, Ez a város, Kifacsart citrom, Ez történt, Tinibálvány. A LecsaPUNK-ról nem tudok írni, mert amikor kezdtek én már rég aludtam a sátorban.

07. 19.

Az előző nap történéseihez képest elég korán keltem, asszem olyan 8 óra körül. Boltozás, pénzváltás a bejáratnál, szünetmentes sörözés. Egész nap tűző napsütés, legalább 30 fok. Viszont volt egy nagyon jó dolog: a sportpálya öntözőberendezése, amit bekapcsoltak. Először kellemesen meleg víz jött belőle (két napon keresztül sütötte a csövet a nap), aztán jéghideg. Természetesen az elsők között ugráltunk a vízsugárba. Egyik alkalommal szerencsésen dobtam egy hátast a vizes füvön, pedig akkor még csak egy sör volt bennem (a tökrészeg gyerek meg lazán ugrált még benne perceken keresztül). A Barackca nagyon jó volt, csak nagyon keveset játszottak, még ráadás sem volt. Állítólag késés miatt kellett sietni. Hát nem tudom. Azért jó volt. Sokat beszélgettem sok emberrel, a koncertekre nem is nagyon figyeltem oda. Néha azért felkaptam a fejemet egy-egy ska vagy más pörgős számra, de aztán lankadt a figyelmem. A Speichelbroiss-ra emlékszem úgy-ahogy. Nagyon jó zenéjük van, nekem különösen tetszett. Ezerrel ment a pogó a számok alatt. A Konflikt volt a legnagyobb durranás, bár nem mentem oda, mert már hallottam őket élőben és különben is elég keményen ment a pogó. Kb. minden számukat a másfélszeresére gyorsítva játszották. Nem semmi volt. Ismét számomra idegen együttesek. Cool Head Clan-t végighallgattam, bár ne tettem volna! Nem szeretek együttest fikázni, de ők valahogy nem hiányoztak. Nem tudom, mi a jó abban, ha valakinek minden második szava "bazdmeg", "kurva", vagy "kibaszott". Biztos van, akinek ez tetszik, szerintem másképp is ki lehet fejezni azt, ha valami nem tetszik. Utánuk jött a Mensen nevű norvég együttes. Két srác meg két lány tagja van, az egyik fiú gitározik, a másik a basszer, az egyik csaj dobol, a másik gitározik és énekel. Itt-ott kicsit hasonlított a zenéjük a Millencolinra, de hát ezen nincs mit csodálkozni. Nekem nagyon bejött, amit csináltak, bár a gitáros gyerek úgy rohangált a színpadon, mint a mérgezett egér. Az énekes lányból nem sokat lehetett látni, mert egy bazinagy piros napellenző volt a fején, ami árnyékolta az arcát. Miért szégyelli...? Ők voltak az utolsók, elég sokat játszottak.

07. 20.

Ezen a napon találkoztunk először szervezési hibával. Ugyanis amíg három napig úgy-ahogy elég volt az egy darab busz, ami ingázott a falu és a komp között, most már nem. Hihetetlen tolongás fogadott a komp keszölcési (Duna-bal parti) állomásán, mindenki a buszt várta. Amikor megjött, teljesen olyan jelenet játszódott le, mint amilyen a japán metróban szokott: mindenki ugyanarra a buszra akart felszállni. Én a negyedik buszra tudtam csak felférni, de volt, aki csak a hatodikra, pedig ott volt az elsőnél is... Papíron elvileg 3-szor fordult volna az ablakos doboz, gyakorlatilag szerintem kb. 10-12-szer... Volt olyan is, aki gyalog vágott neki a kb. 6 kilométeres távnak, itt-ott láttuk őket az út szélén.

Összefoglalásképpen: szép volt, jó volt, jövőre is megyek. És egy jó tanács a szervezőknek (remélem olvassák a portált): jövőre ne egy busz ingázzon, hanem 2-3! Esetleg lehetne pénzért is, mert tudom (legalábbis valószínűsítem), hogy ez az ingyenbusz átka volt...