Punk Portál - 2019. május 23.





 

2003.06.26-29 Wanted fesztivál - Mezőtúr


Írta: Pornstar
Feltöltötte: pornstar
Ekkor: 2003. júl. 2. szerda - 23:31

Pornstar:

A 2003-as Wanted Fesztivált ismét Mezőtúron rendezték meg a tavalyi Kecskeméti helyszín helyett, az immár fesztiválrendezésre is alkalmas Városi Strand, volt kertészet és a víztorony által határolt területen.
Csütörtök reggel 10 óra felé indultam a fesztiválra a Nem Mind-1 zenekar társaságában. Fél kettő környékén értünk le Mezőtúrra, néhány rövid pisiszünettel megszakítva utunkat. Az információs anyagban azt írták, hogy mindenhol plakátok, táblák fogják segíteni a tájékozódást. Csisz & PornstarEgy fekete spralyvel fújt Wanted fesztivál feliratú textilzászlót sikerült kiakasztani az egyik családi ház oldalára. Némi kérdezősködés után el is értük célunkat. Rövid adminisztációs elintézendők után megkaptuk jegyeinket és elirányítottak minket a fesztivál másik bejáratához, ahol a kacskaringós tereppályán áthaladva épp az aktuális színpad elé sikerült beparkolnunk. Ezt némi szervezési hibának véltem felfedezni, de hiába, nem működhet soha tökéletesen a gépezet. Hamarosan kezdődött a Pepsi Music Gardenben a tehetségkutató kilenc zenekarral (eredetileg tíz, de a Wake up! nem jelent meg). Mindegyik bandának 20 perce volt arra, hogy a négytagú szakmailag elismert zsűrinek bemutathassa tudását. Ők, pedig minden paramétert - zenei tudás, hangzás, gördülékenység, dalszöveg - figyelembe véve hozták meg rendkívül nehéz döntésüket. A versenyt és a Gibson Les Paul JimBeam gitárt az a POT zenekar nyerte meg amelynek két énekese egy másik szintén ”amatőr” zenekarban a a FreshFabrik-ban is játszik. Ezzel teljes mértékben nem értettem egyet, nem szabadott volna, hogy hagyják indulni őket, mert így gyakorlatilag semmi tétje nem volt a tehetségek kutatásának.
A Nem Mind-1 koncerjét figyeltem csak végig, elég jók voltak, de sajnos nem nyertek díjat. Nem Mind-1Hét számot volt idejük eljátszani - Pesti romantika, Pörög velünk, Csont nélkül, Szakítsd le, Nem lehet poén, Öntudatra ébredtél, Van aki… - több nem fért bele az időbe. A hangzás jó volt, csak a gitár szólt kicsit furcsán, ennek aztán meg is lett az eredménye…
A verseny után sátorhelyet kerestünk, majd a strand felé vettünk utunkat. Elméletileg két medence volt a stand területén - egy hideg és egy termálvizes. Néhány fejes és pár hossz úszása után a meleg vízben áztattuk magunkat és pihentük ki a nap eddigi fáradalmait. A St. Hubertus kalandpark mellett és még két helyen ingyen italkóstolóval várták az érdeklődőket. Egy nap egy helyen elméletileg csak egyszer kaphatott inni az ember kb. 3 centi italt. Szerencsére sikerült a lányoktól ennél jóval többet kialkudnunk.
Fél öt környéken kezdett a Viva nagyszínpadon a Kalapács. Röhögve hallgattuk végig a jó öreg magyar heavy metál banda számait, kicsit kinőttünk már belőle, meg sosem állt közel hozzánk ez a stílus. "Jegyezd meg jól amíg a föld kerek, mindig lesznek rockerek."
Szemlélődve járkálunk a fesztivál területén, feltérképeztünk mindent. Öt különböző színpad volt, melyek teljesen eltértek egymástól.
Érdeklődve vártam a Junkies fellépését. Az utolsó albumuk sem sikerült valami remekül, kíváncsi voltam, hogy élőben mire képesek. Hát gyanúm beigazolódott. Élőben is olyan rossz, mint lemezen és sajnos a régi számokat sem avval a beleéléssel, hangulattal játsszák, mint anno. A Globe Party sátor felé vettük utunkat, ahol a Zanzibár zenekar műsorát csíptük el. A sátorról csak annyit, hogy ez tipikusan a house/trance egyéb zenék mulatóhelye éjjel. A felszereltség sem olyan, mint a többi színpadnál. Szőnyeg van, kedves és rendkívül csinos hostess lányok, gyors kiszolgálás (nem vernek át és nem adnak mást, mint amit kérsz), ingyen fényképezkedés, hamutartók, asztalok és kényelmes ülőhelyek. Amikor ezt végiggondoltam, nem is volt túl sok kedvem visszamenni a poros kisszínpadokhoz. A szokásos magas színvonalat nyújtották, eddig minden fellépésük tetszett és most sem volt ez másképp. Az óriási tömeg rajongva éltette őket. Mindkét lemezükről eljátszották a slágereket, kellemes hangulatot varázsolva a közönség közé. A háttérben a kivetítőn a koncert torzított mását a sátor másik végében is lehetett látni.
A Colorstar és a Ganxsta Zolee és a Kartel programját megcserélték a nagyszínpadon, így a finomnak mondható krisna kaja - tarhonyás lecsó - elfogyasztása közben borzongva hallgattuk az unalmasnak mondható koncertet. Inkább nézelődtünk, járkáltunk, fényképeket készítettünk, ismerősöket keresgéltünk és aktívan fogyasztottuk a jéghideg sörünket.
Mom’s Favourite21:00-tól a Pepsi Music Garden színpadán a Mom’s Favourite. ”Anyuci kedvenceit” most láttam először élőben, de asszem ez az élmény meggyőzött arról, hogy többet ez nem is szeretném, ha megismétlődne. Próbáltam előítéletek nélkül hozzáállni a zenéhez, de egyszerűen nem voltam rá képes. A média és a pénz ezt képes tenni az egyszerű emberekkel, sztárt faragtak belőlük. Más underground zenekarok vért izzadva dolgoznak meg a sikerért és nekik ehhez csak a kisujjukat kellett nyújtaniuk. A koncertet új számokkal kezdték, sőt majdnem csak azokat játszottak végig. Az előző lemezükről három számot nyomtak el csak, a Napsütés-t az Életutak-at és a nagy slágert az Egyszerű Történet-et.
Ganxsta Zolee-nak köszönhetően sikerült lemaradunk a várva várt Blood is Fire koncert elejét. Ganxsta Zolee és a KartelAz előbbinél maradva, a teljes Kartel képviseltette magát a színpadon, sőt még az újonnan felfedezett BillyZone-éket is lehívták. A közönség tombolt, nagyon sokan nézték meg őket, köszönhetően a későbbi kezdésnek - ekkorra már besötétedett - és az élő zenei alapoknak. Való világ, O. J. Bond, Döglégy for prezident, stb. pörögtek egymás után a slágerek. Bevallom, nekem is rendkívül tetszett. Amint már említettem nem értünk oda a Zenész klub színpadhoz, ahol már a Blood is Fire nagyban nyomta az agresszív metal hardcore-ját. A késésünk némileg elszomorított, a zene azonban mindenért kárpótolt. Blood Is FireRendkívül tetszett mind az előadásmód, mint az egész összkép. Hamarosan letölthető lesz a lemezük mp3-ban innen a Punkportálról. Sajnos a koncertnek már 11:05-kor vége kellett, hogy legyen, mert következett a Hatóságilag Tilos. McCheap-ék ismét rendesen megmozgatták a közönséget, táncban nem volt hiány. A zenekart már elég régen láttam, utoljára talán még a Simon'sban. Akkor még csak egy gitárral nyomták a punkot. A másik gitáros srácnak gyakorlatilag felesleges volt leutaznia, mert abból, amit játszott semmit nem lehetett hallani az ég egyadta világon. Egy számban véltem csak felfedezni a dupla gitár előnyét a Menj innen te veréb című nótában. Dalaikat többnyire az utolsó Valahol albumról játszották, Milyen érzés bűnözőnek lenni?, A rendszer fontos része, Újra eltelt 4 év, Valahol… - persze a régi közönségkedvencek sem maradtak ki. Hatóságilag TilosÉrdekes módon a Kapuvári buzibárnak itt nem volt akkora sikere, mint máskor szokott lenni. Mindenki tanácstalanul hátrált a színpadtól és nem tudott magával mit kezdeni. Ekkor végre kicsit megmozgattam magam. Játszották a Bad Religion - American Jesus című számát, ami rendkívül tetszett. Azért a NOFX - Kill All The White Man-ja sem jött volna rosszul. Befejezésképp a Julcsát dalt játszották el, amit csak nagyon ritkán szoktak. Végre most végig hallhattam, nem úgy, mint a NemArt záróbulin. Néhányszor kijárkáltunk sétálni pár kört, többnyire sörért. Közben belepillantottam a Kispál és a Borz produkciójába, ami a nagyszínpadon volt. Ezután ismét csak járkáltunk, iszogattunk az éjszakában, miközben dokumentum filmet forgattunk a fesztiválról az utunkba kerülő ”sztárok” kommentárjával. Beszélgettünk Elvissel, Ganxsta Zolee-val, Steve-vel és az Animal Cannibals két tagjával. Nagyon nagy arcok ezek az emberek, halálra röhögtük magunkat, néha már könnyeztem is. Éjszaka 3 körül már végleg elnyomott az álom a jéghideg mikrobuszban.
A fesztiválról szinte csak pozitív dolgokat tudok elmondani, rendkívül jó hangulat uralkodott végig, normális emberekkel, nem volt tömeg, az árak többé - kevésbé megfizethetőek voltak. Bulizni igazán csak úgy tudtam, hogy elvonatkoztattam attól, hogy milyen zenét is szeretek valójában. Minden koncerten jól lehet érezni magad, ha úgy állsz hozzá. Éjszaka kivilágították a fesztivál területén lévő víztornyot, amely rendkívül sok színben pompázott. Utoljára még 2000-ben voltam Mezőtúron, akkor még a laktanya területén volt a fesztivál. Azóta szerencsére borzasztóan sokat fejlődött minden. Pénteken egyéb okok miatt délután haza kellett jönnöm, de mivel a Bridge to Solace elmaradt, nem is voltam annyira rosszkedvű, bár Fallen Into Ashes-t és a The Idoru-t is meg akartam nézni.

Paca, a pénteki napról:

Egyébként viccet félretéve nagyon tetszett a mezőtúri fesztivál, iszonyatosan jó volt végig a hangulat. A koncertünkről nem írok (Blood Is Fire), a színpadról nagyon jónak tűnt a bulink, de nyugodtan rácáfolhattok. Pénteken a Fallen’ tetszett, talán most a legjobban, bár a gitárokra lehetett volna még adni hangerőt, az összes többi utánuk következő zenekar jobban szólt. Another Way-ék kompromisszummentes oldschool hc-ja nekem nagyon bejön, de most szeritem kicsit kapkodósra sikerült a buli. Idoru nem jött be, nekem nagyon hiányoznak belőle az üvöltések. Az Ignite ugrott be nekem róluk, nemtom más mit mond erre (most láttam őket először). A Deadbeats sem az én stílusom. Télleg rányomta a bélyegét a bulikra a Tankcsapda koncert a nagy színpadon, ez elég szomorú... Ettől én még nagyon jól éreztem magam. :-)

és megint én:

Szombat reggel irány megint Mezőtúr :-). Most már sajnos vonattal mentünk, így teljesen más volt a hangulat. Dél körül érkeztünk meg az állomásra és a fesztivál busszal közelítettük meg a helyszínt. Mellékesen, 76 forint volt a jegy, igazán lehetett volna ingyenes. Hosszabb pihenő után a lelki segély szolgálat felé vettünk utunkat (vagy valami hasonló volt a neve), mert finom teát és kekszet adtak. Újra fürödni mentünk, de már erőnk nem volt úszkálni ezért ismét a termálvíz nyert. Találkoztunk jó néhány haverral, ismerőssel, jól eldumálgattunk. A délutáni krisna ebédosztást megvárva, letelepedtünk a fűre kajálni. Hirtelen elérkezett a 16:15 és a Viva nagyszínpadon kezdett a Neck Sprain. Nagyon jól szóltak, meg is lepődtem, mert az első napon elég pocsék volt a hangzás párszor még itt is. Pár éve még az egyik kedvenc magyar zenekaromnak számítottak, az Overgain album megjelenése idején. Azóta 3 tagúra fogyatkozott a zenekar az Ektomorf régi gitárosa, Janó Misi most a hardamik ember. Furcsa módon mindhárman ugyanúgy néznek ki, rendesen meghíztak. Második számként a kedvencemet játszották, a Say! című dalt. „Your body’s resting, relaxing, ActionBut a nerve is stretching in you…” volt is rá beindulás rendesen. Az utánuk következő Actionról már nem tudok ilyen jókat mondani. Igaz ugyan, hogy elővették a régi számaikat is (rájöttek, hogy a Terror lemeztől hatalmas bukta volt mind) de még ígysem voltak túl meggyőzőek. Az Összeomlás számai viszont nagyon bejöttek, fennhangon ordítottam a szövegeket. A hangzás pocsék volt, a Neck Sprain mintha nem is itt játszott volna. Blind MyselfKözönség azért volt bőven, hasunkat fogva nevettünk a seggig érő hajú, punx not dead polós embereken, akik a fejüket rázták, miközben Szasza ”rappelt”. Többnyire azért a Fehér és a zöld albumról játszották az új nótákat, néhol visszakanyarodva a tipikus korai rockzenéhez, nem erőltetve a sampleres gépzenét. 18 óra környékén bementem a Civil Udvar sátorba Simon Gergely beszélgetését meghallgatni a légszennyezettség és egészség témakörében, ami nagyon érdekes volt, bár csak pár percig tudtam maradni. Visszatérve a nagyszínpadhoz, fél hét körül kezdett a Blind Myself. A múltkori Sportszigetes koncertjük valahogy nem igazán tetszett, most sokkal jobbak voltak. Mivel már nagyon sokszor láttam őket és a legutóbbi album számai nem nyerték el teljes mértékben a tetszésemet, megvártuk a Kain-t és átmentünk Sugarloaf-ra a Globe Pary sátorba. SugarloafKicsit megdöbbenten álltunk a színpad előtt, érdekes volt a zenekar az új énekesnővel. A kb. húsz év körüli szőke tarajba fesült hajú leányzó elég jól nézett ki, a közönség nagyrésze szerintem kizárólag miatta jött. A zene a mai magyar zene tv definíciója szerint ska, de ez olyan, mint amikor az Actionra a hardcore jelzőt aggatták - nevetséges. Feldolgozásképp játszották a No Doubt-tól az Just a girl-t. Az egész olyan volt kicsit, mint a Save Ferris, csak műanyag előadásmódban. A hangulat nem volt rossz, a végére sok ember összegyűlt. A FreshFabrik műsora roppant unalmas és pocsék volt, nem is volt idegünk negyed óránál tovább nézni. Érdekes volt, hogy mikor előre mentem fényképezni, mindenki háborgott, hogy milyen piszok rossz zenét játszanak a régiebbiekhez képest. Mondjuk leginkább az előadásmódra lehettek kiakadva ők is. Két énekessel borzasztóan harmatgyenge a banda, fel kellene oszlaniuk. HybridÁtmentünk a Pepsi Music Gardenbe ahol ekkor a Hybrid játszotta nu-metalt. Érdekes módon tetszett a zenéjük, bár lehetséges, hogy csak a FF idegesített fel annyira. Tipikus Korn, Deftones hatások (nyúlások) látványos előadásmód. Az Anima Sound System-re egyikőnk sem volt kíváncsi, inkább sörözgettünk, járkáltunk, dumáltunk, elvoltunk. Ekkorra már rengetegen voltak a nagyszínpad előtt, mindenki várta már a Sepulturát. Az Anima koncert 22:30 kor végetért már, jóval korábban a megadott időpontnál, viszont a brazilok csak fél 12 környékén kezdték el a műsort. Közel egy órás pakolászást, szarakodást, hangolást voltunk kénytelenek végigvárni , ami roppant unalmas volt, Igor közel fél órán keresztül ütötte a dobokat (monoton). Következett a Sepultura! Kb. másfél órát játszhattak, a hangzás jó volt, csak a hangerővel volt némi gond. Borzasztóan halk volt a buli! SepulturaFényképezni próbáltam, az első két szám alatt lehetett volna a színpad alól, de ezt a zenekar megtagadta. Ekkor elöntött az ideg kissé… Derrick hangja nagyon jó, de az igazság az, hogy meg sem közelíti Max Cavalera-ét Hiába, ez a Sepu már nem az a Sepu ami régen volt. Leginkább csak a Chaos AD és a Roots bloody roots albumot ismerem tőlük, nem vagyok nagy fan. Játszottak egy csomó ismert dalt a Refuse/resist-et, Territory-t és még sok ismert dalt. Külön csemegeként szolgált a rajongók számára egy régi szám az Arise. Zárásként a Roots Bloody Roots-al búcsúztak a lelkes közönségtől. A közönség hirtelen megindult az India színpad felé, ahol épp kezdett a Depresszió. A banda nagyon örült neki, hogy a rajongók be sem fértek a sátorba, de ez véleményem szerint csak annak volt betudható, hogy más koncert ezen kívül már nem volt. Pár percig néztük, de nem fogott meg a zene, csak kíváncsiságképp jó volt látni, így továbbsétáltunk. Némi malátaszörp és hamburger elfogyasztása eltettük magunkat másnapra.
Reggel ébredtünk már fél 8 körül a forró sátorba, csomagoltunk és otthagytuk az addigra már szinte teljesen üres fesztivál területét. Dél körül érkeztünk haza Pesre halál fáradtan.
Összefoglalva: Nagyon jó buli volt, kiválóan éreztem magam ahogy elnéztem az embereket mások is, egyedüli negatívumként a sok port hozhatnám fel, amitől este alig lehetett levegőt kapni. Mivel idén új helyen volt a fesztivál, jövőre már biztos sokkal jobb lesz.

Robit:

Egyedül érkeztem meg a fesztiválra, egy hosszú és unalmas vonatúton. Még a Keleti pu.-n vettem magamnak WAN2 magazint, tehát annyira nem unatkoztam (igaz ez kapásból 600 Ft-ba került).
A fesztivál területét könnyen megtaláltam, kb. 10 percnyi sétára volt a vonatállomástól, meglepően közel a lakott területekhez. A hely ideális volt nagyságában, bár utolsó nap már alig fértek el a sátrak.
A bejárathoz legközelebb lévő sátorból a Zanzibár hallatszott ki. Nem álltam meg, haladtam tovább a nagyszínpad felé, ahol éppen Ganxsta Zolee és csapata a Kartel nyomta a hülye szövegekkel teli zenéjét. Itt sem álltam meg, hogy sokáig nézzem a produkciót, bár pár pillanatig elnéztem a hatalmas fénytechnikát (hiába „szakmai” ártalom). Már a vonaton eldöntöttem, hogy időm nagy részét a Zenészklubban fogom tölteni, szóval utam egyből ide vezetett.
Megérkezésemkor éppen a Mind the Gap játszott. Gyorsan felmértem a helyzetet. Hangzás pocsék, erőtlen, fények csak pár darab, a zenekart éppen, hogy látni. Kb. a koncertjük felére érkezhettem meg, mert mire sikerült helyet találnom cuccaimnak, már az utolsó számot konferálta az énekes srác. Blood Is FireA Blood Is Fire zenekart személyesen is ismerem, így rosszat nem mondhatok róluk, de erre nincs is szükség. Aránylag sok ember előtt léptek fel, és jó volt a hangulat. Néhány ember mozgott is, bár nagy aprításra ne gondoljatok. Nekem azért kiütötték a sört a kezemből a táncoló arcok… Néha átnéztem az Indiasátorba ahol az Árnyak nyomta a darkos rock zenéjét. 1 hónapja láttam tőlük egy klippet valamelyik tv-n, de a koncertjük annyira nem tetszett. Mondjuk sokat nem is néztem őket. A sör gyorsan fogyott korsómból, és mikor a Hatóságilag Tilos kezdett, már nekem is elég jó volt a hangulatom, mely utána elég sokáig megmaradt… Hatóságilag Tilos A HT-t most láttam elösször 2 gitárral és szerintem így sokkal jobb. A közönség is mozgott, énekelt, ezáltal jó hangulatot teremtve. Benji szerintem most sokat hibázott, és McCheap is elrontotta pár helyen a szöveget, de a jó hangulat feledtette mindezt. Életemben először kaptam cigit egy punktól a koncert alatt, meg is lepődtem rendesen. A HT után úgy emlékszem már nem láttam más zenekart. Hajnalig, egyeseknek másnap este 8-ig tartó bulizás vette kezdetét, mely rendesen rányomta bélyegét a második napra.
Napközben a strandon áztattuk magunkat. Volt hidegvízes úszómedence, és melegvizű termál is. Nagyon jó volt a melegvízben dögleni, és nem csinálni semmit egész nap. Este fél 7 felé több mint 24 óra nem alvás után megnéztem a Subscribe-ot a Pepsi színpadon. Bulijuk a szokásos volt. Jól nyomták, hangzás oké, fasza, körök a kézfejen, stb. Utolsó számuk után a csendben meghallottam a ”fekete-kék, fekete-kék” refrént a távolból és rögtön a Nagyszínpad felé vettem az utam. Igen, a Black-Out nyomta ezerrel. Nagyon jól szóltak, és látszott, hogy ők is élvezik a zenélést annak ellenére, hogy kevesen nézték őket. Nagy élmény volt hallani a Spirált, az egyik kedvenc számomat.
Black-Out után elhatároztam, hogy ”ledőlök egy fél órára”, mert már nagyon fáradt voltam. Na ebből a félórából 10, ismétlem tíz óra lett.
Neck SprainUtolsó nap reggel 6 órakor frissen, kipihenve ébredtem haverom sátrában. Gyorsan el is indultam a zuhanyzó felé és nagyon rossz volt látni a sok fáradt, részeg, porban alvó, a sörpadon artikulálatlanul üvöltő embert. Tényleg nagyon kiábrándító volt a látvány, de szerintem én is így nézhettem ki előző reggel (a porban fetrengést kivéve!!!). A délelőtt az előzőhöz hasonlóan telt. Délután 3 körül kezdődött újra a bulizás. 4 körül megérkeztek, Petiokosék, Slekiék. A Nagyszínpadon csak belenéztem a Neck Sprain-be. Itt is jó volt a hangzás, pedig egy gitárral nyomták. Aztán haverok, buli, majd Action alatt, Blind Myself előtt strandolás megint. Blind Myself jó volt. FreshFabrikItt láttam először az új gitárost, aki a Newbornban játszott, most pedig a The Idoru-ban gitározik a Blind mellett. Nemsokat láttam belőle, de amit láttam az király volt. Színpadon és színpad előtt egyaránt ment a zúzás. A következő nagyszínpados fellépő a FreshFabrik volt. Bevallom régen nagyon szerettem a koncertjeiket, mert tök jó lehetett nyomulni a brutál számokra, de ez a koncert számomra nem erről szólt. Erőtlen volt az egész. Animát nem néztük meg, inkább a Lb27 koncertjét részesítettük előnyben. Hát jó volt igaz nem az én világom, de azért ellépegettünk rá. Itt már tök kész voltam :D.
Sepultura átszerelés elég hosszú volt, legalább is nekem annak tűnt:D. A koncertjük olyan volt amilyet vártam. SepulturaHiányzott nekem ez a Max Cavalera, de főleg a régi számok szólóinál, ahol Derrick (igen az ”új” énekes) nem játszotta a ritmusgitár témákat. Azért énekeltük a számokat. A fények kibaszott állatok voltak! A hangzásról ezt már nem lehet elmondani, néha halk volt, néha tök jó. Mindegy így is lehetett élvezni a bulit. Az utolsó zenekar amit megnéztem az a Depresszió volt. Igaz ennek is csak az utolsó részét, de vicces volt nézni a színpad mögül, hogy mennyire tudják a szövegeket a rajongók, és hogy az énekes tényleg mindent belead (még a nagyoktól ellesett mozgást, kifejezéseket is). Ennyi örömtől sugárzó arcot már rég láttam koncerten. Ment is a pogó rendesen, a nagy melegben én is ahogy tudtam ittam az ásványvizeket a zenekari öltözőből. Aztán kaptam egy fülest, hogy első vonat fél 5 körül indul. Csomagoltam, és mentem is, mert korán haza akartam érni. Hazafelé útitársam Sleki volt, és végre rendesen viselkedett részegen is :D.

További fotók: