Punk Portál - 2019. május 26.





 

2003. VI. 13-14. - 'Éljen a háború!'-ellenes fesztivál


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. jún. 20. péntek - 10:59

1. nap

A tegnapi estének a várakozásoknak megfelelően betett a Sportsziget. 8-kor lett volna kezdés, ekkor még csak pár zenekartag csellengett a zárt kapuk előtt. Fél 9 körül nyitották az ajtót, és szépen lassan összegyűlt a kb. 30 fős közönség + a zenekarok. Szóval barátias volt a hangulat eléggé.

A Csirkepogó elejét nem láttam sajnos, de amin benn voltam, az eléggé tetszett. Nekem a Smafu jutott eszembe, 2-3 évvel ezelőttről. 3 elég fiatal gyerek viszonylag profin játszott a hangszerein, hepi-punk stílusban (ezt most találtam ki). A szövegekre nem nagyon tudtam figyelni, úgy tűnt, hogy a mondanivaló nem az erősségük, de lehet, hogy tévedek. Egyébként tényleg jó volt, játszottak Green Day feldolgozást is, szerintem a szöveggel nem volt teljesen tisztában az előadó. Azt mondták, 2 hét múlva vesznek fel pár számot. Kíváncsi vagyok rá! Ja, és reklámozták a PunkPortált is, ezért külön kösz. :)

A Közönség elleni izgatás nevű produkció már sokkal kevésbé tetszett, az elég összevissza (nem jó értelemben) zenéhez rikácsoló ének csatlakozott. Csak egy kicsit hallgattam belőle, aztán otthagytam. Állítólag volt 1-2 normálisan összerakott számuk, azok nem voltak rosszak. Azt hallottam még, amikor az énekes a drogok használatáról beszélt, véleménye szerint mindenki azt használjon, amit akar. Hát, ezzel egyetértek, asszem.

Mi inkább a Tom&Jerry-t választottuk, az előtérben a dupla TV-n ment, leraktuk elé a fotelokat, és nagyon jól szórakoztunk. Főleg, amikor a koncert után már ska zene szólt a hangfalakból. Elég jó dolog Fidel Castro-t hallgatni és rajzfilmet nézni. Tök régen nem láttam már ezeket.

A Katétert nem szeretem, ezt már többször leírtam. Azért illedelmességből megnéztem pár számot. Sajnos nekem nem jön be ez a totál egyszerű szöveg + nagyon egyszerű zene, amikben én semmi ötletet nem találok. Akinek tetszett, az meghallgatta.

Kint üldögéltünk a padokon, amíg el nem kezdődött a Malacka és a TAhO. A háttérből rögzítették a koncertet kamerával, talán az új album bonus-trackjén már láthatjuk is? Tamás a múlt heti Atom & His Package koncibeszámolómból szedte az ötletet, hogy most idegen nyelveken fog beszélni a számok tartalmáról. Eleinte angolul, majd olaszul, oroszul (?), és németül magyarázott. Hirtelen kisebb közönség is összegyűlt, néhány fiatal punker izomból pogózott a lightos alter-ska számokra, a true Malacka rajongó csajok félénken táncoltak a durvulás mellett, mi meg páran próbáltuk poénra venni az egészet. (Hmm, figyelitek, már én is angolul dumálok. :) Az est fénypontja egy seggrészeg fiatal gyerek volt, aki ekkor épp a koncertteremben mászkált fel-alá, aztán kint aludt a földön meg a lépcsőn. Na, szóval jó volt a Malacka, elvileg most ska műsort játszottak, a végén elnyomták a szokásos Polemic feldolgozást is. Lemezen nem nagyon hallgatnám, de koncerten mindig jól szórakozom. Mondjuk az gáz, hogy még mindig csak a refrének szövegét tudom, pedig már sokszor láttam őket.

Aztán jött az este fénypontja, amiért igazából mentünk, a Kókler. Eleinte hárman néztük, de aztán megérkezett a teljes közönség, és egész jó tánc alakult ki. Sok számot eljátszottak a nagylemezről, és két albumon nem szereplőt is hallhattunk, az egyik a Mekk Mester ska verziója, a másik már nem emlékszem, mi volt, de talán egy régi Bocicsoki szám. A koncert végére hagytak egy nagyon király feldolgozás blokkot. Madness, 4 Skins, Sublime-Bad Fish (!!), Rancid-Time Bomb. Mintha az eredetiket hallottam volna! Nagyon élveztem az egész koncertet az elejétől a végéig, mint mindig. Arra is rájöttem, miért unalmas a zenekarról készült múltkori koncertvideó. Mert végig tök fapofával játszanak, egyhelyben állva. Nem is értem, hogy lehet ilyen király zenét ilyen kedvtelenül játszani. Na jó, ez Krisztiánra, az énekes-trombitásra annyira nem vonatkozik. Az utolsó számban majdnem sikerült a közönségbe is beráncigálni.

A koncert után közvetlenül igen népszerű ska slágerek következtek az előtérben (RBF, Ska-P), szóval aki még nem izzadt át teljesen, az folytathatta a skankelést. Végül színpadra lépett az este "büntetés-zenekara", a Társadalmi elnyomás. Sokan ki voltak borulva, hogy ilyen szart még soha nem láttak, de azért szerintem többen érezték azt, amit én. Ez a punk-rock, basszus! Egy totál amatőr zenekar fiatal gyerekekből nulla zenei tudással, és mégis ott áll a színpadon, és nyomja a saját zenéjét. Ha mást nem, legalább megmosolyogja az ember. Na jó, én sem bírtam sokáig, de azért a CPg Hosszúhajú gyerekek feldolgozást meghallgattam, egész jól sikerült, az eredeti sem egy komplex zene. Szóval szerintem ez jó, hogy bárki játszhat. Csak ne legyen sablonos, meg béna. Mondjuk a szövegeket nem lehetett érteni, biztos anarchiáról, meg káoszról szólt, de majd kinövik, esetleg még zenélni is megtanulnak!

Ennyi, húztunk hazafele. Na jó, azt még elárulom, hogy az éjszaka közepén loptunk egy nagy köteg lufit, király volt. :)

-------

2. nap

Fúú, ilyen szar bulin már rég nem voltam! Igazság szerint csak az amerikai fellépő miatt mentem, ha már ilyen messziről jöttek, gondoltam, megnézem őket. Igyekeztem kb. egy órával később érkezni, mint előző nap, hátha már lesz valami. Persze semmi, de legalább a kapu nyitva volt már. Közönség szinte semmi, kb. 10-15 ember nézte végig az előzenekarokat, az amerikaiakra még érkezett pár HC-s ember, így szerintem 30-an is lettünk. A fellépőkről igen röviden fogok nyilatkozni:

P.I.G. elmaradt sajnos. :) A Belfegoi nevű zenekar kezdett, amiből az utolsó oi-oi-okra értünk vissza, mert elmentünk hamburgert enni. Komolyan ez a kajálás volt az este fénypontja. Ja, állítólag nem maradtunk le semmiről, csak pár oi üvöltésről.

A fesztivált a Körzeti megbízott szervezte, ők következtek. Hagyományos punk-rockot játszottak, nem volt rossz, de annyira nem is hatott meg. Zenei tudás volt valamennyi, tetszettek Abdul basszusszólamai, meg ahogy ugrált a színpadon. :) Nyomtak pár feldolgozást, pl. Partisans-t, de nekem csak a Peter & The Test Tube Babies Elvis Is Dead című slágere volt ismerős, jól is nyomták, csak a végén nem kellett volna eljátszani duplasebességgel újra az egészet. Szóval ők még egész jók voltak.

A gödöllői (?) zenekart utoljára 98 körül láttam a Patkánylyukban, nem is emlékeztem semmire belőlük. Érdekesnek ígérkezett a produkció, az énekes valami elcseszett szintetizátort használt, amire egy wah-wah pedál is volt kötve, ebből nagyon torz sípolásokat csalt elő. A zene egyszerű volt, az énekes elég bunkón (jó értelemben) adta elő a számokat. Először aszittem, tetszik, de aztán rájöttem, hogy nem. Kicsit a 80-as évek hangulatára hasonlított az egész. Biztos ezért élvezte annyira Bucó a koncertet. Kb. ő volt az egyetlen, mondjuk szerintem 10-nél többen nem is voltak a teremben.

Gondoltam majd az igényes hardcore zene kicsit feldob. Nem tudom, láttam-e már a Leave No Man Behind-ot, de legközelebb nem fogok sietni, ha ők játszanak. A stílus talán metalcore, de lehet, hogy tévedek. Zúztak a villámgitáron, az énekes pedig artikulátlanul üvöltött. Unalmas volt nagyon, ott is hagytam ezt is.

Eleinte tartották a kezdési időket, de az USA banda, az Off Minor vagy egy óra késéssel, fél 2 körül kezdett. Szegények, asszem ide se jönnek többet. Nagyon kevesen nézték, és fogyatkoztunk is rendesen. Nem is csoda, mi is otthagytuk a közepén. Hárman voltak, a gitáros és a dobos "énekelt". Előbbi totál idegbajosan nézett ki, és soha nem talált bele a mikrofonba, általában mellé üvöltött, így semmit nem lehetett hallani a 2 szavas mondanivalóból. Gondolom igazi világmegváltó dolgokat fogalmazhattak meg ezekben az igen hosszú opuszokban. Szóval elég szar volt. Azon gondolkoztam koncert közben, hogy ha a magyar zenekaroknak lenne annyi pénzük, mint ezeknek, akkor mehetnének az USA-ba turnézni, és azért szerintem nagyobb sikerük lenne, mint ennek az elég gyenge produkciónak.

A Shitpump nevű förmedvényt (egyszer már láttam) szerencsére már nem vártuk meg. Sajnos még rajzfilm se volt az előtérben, szóval többnyire unottan üldögéltem a csöveken, meg kint a kövön. Remek buli volt...