Punk Portál - 2019. augusztus 19.





 

2003. VI. 11. - Kultiplex - Boy Sets Fire, Atreyu, Closet Monster


Írta: Dan + Pornstar
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. jún. 18. szerda - 10:03

Dan:

Két napja volt a buli, de csak most jutottam ide, hogy írjak róla. Szóval nem biztos, hogy mindenre emlékezni fogok, azért ami eszembe jut, azt leírom.

Hétre volt hirdetve a kezdés, fél kilenc körül még a ház előtt álldogáltak az emberek. Bent is jó sokan voltak, a kerthelység szinte dugig. Megnéztem a merch cuccokat, elég korrekt árak voltak, 2-3000 Ft-ért lehetett CD-ket, pólókat venni. A piaárak a megszokattak, de szerencsére megtaláltam a nap slágerét, a 100 Ft-os szóda citrommal és jéggel kombinációt, szükség is volt rá a rohadt meleg miatt.

DeadbeatsJó nagy csúszással, de kezdett a Deadbeats. Hmm, láttam mostanában párszor. :) Új színpadot építettek (nem a zenekar), kicsit magasabb, alá pont beférnek a táskák (ruhatár nem volt). A No Peace-szel kezdtek, jó volt, szólt is szerintem elég korrektül. Egy gyerek nagyon tombolt rá, de úgy tűnt, van benne valami (a gyerekben), mert amúgy nem is ismerte a számokat. Pár percig néztem a koncertet, majd a nagy hőségre hivatkozva távoztam. KRSA produkcióját a végén az ajtóból hallgattam.

A másik magyar fellépő a Falcongate volt. Nagyon régen nem láttam őket (nem járok Alvin koncertekre mostanában :). A vörös yukas bulijuk a múltkor elmaradt, ezért most elnézést is kértek. Egy régebbi kazijuk van meg, amikor még HC-t játszottak. (Tárgyi tudásomat erősítendő most megkerestem a címét is: Long Way To Go.) Szóval az tetszett, de ez az új nyávogós poppos cucc nagyon nem jön be. Ezért most biztos utálni fognak páran (egy-két rajongó nagyon tombolt a koncerten, sokan énekelték az angol szövegeket). Végig a Little Red Riding Hood című slágert vártam, de persze nem volt. Amúgy játszottak még kiadatlan számokat is, amik majd egyszer megjelennek.

Closet MonsterKoncertek között ittam a szódákat. A Closet Monstert mindenki arról ismeri, hogy a tagjai játszottak a Sum 41-ben, meg kísérték Avril Lavigne kisasszonyt. Mozart megérdeklődte, igaz a dolog. Kb. két hónapja van meg a CD-jük, de csak egy számig jutottam, szóval nem ismertem szinte semmit a hallottakból. Négyen voltak (asszem), elég fiatal gyerekek, rasztahaj, mezítláb, ilyesmik. Tombolás szinte semmi, néhányan énekelték a szövegeket, ezen meg is lepődtek, meg örültek neki. Állandóan ezzel jönnek a zenekarok, hogy nem gondolták volna, hogy ilyen messze otthonról ismeri a zenéjüket valaki. Mindenki azt hiszi, hogy Magyarország már a világ vége. De azért a legtöbben elégedetten távoznak szerintem, a szerdai fellépőkkel is így lehetett, elég lelkes volt a közönség. Na, szóval jól nyomták, nekem tetszett. Eléggé politikus zenekar, nyomtak kisebb propagandát, természetesen fuck Bush, stb. Uncsi.

Már vártam a Boy Sets Fire-t, amikor kiderült, hogy elfeledkeztem az Atreyu-ról. A Sixcuts oldal szavazása alapján őket várta a legtöbb ember. Kemény karatéra számítottam, ami volt is, de nem túl nagy. Mondjuk persze nincs akkora rajongótáboruk, mint a PTW-nek. A stílus leginkább metalcore, de nem értek hozzá. Üvöltött a csávó, meg hörgött, meg ilyenek. Unalmas volt eléggé.

BoySetsFireVégül Boy Sets Fire. Bécs után végre egy normális klubbulin is megnézhettük őket. A fórumos viták lezárásaképpen kijelentem, hogy az énekes (most keressem ki a nevét, hogy látszódjon a tárgyi tudás?) mozgásával nekem semmi bajom nem volt. Igazából nem is erre figyeltem, hanem a zenére, ami nagyon király volt. Előre rögzített bejátszással kezdtek, (néhány szám intrójaként is hallhattunk ilyesmiket) bedugták a gitárokat, aztán elkezdtek játszani. Azt hittem, egyből beindul a zúzás, de szinte semmi nem történt. Aztán persze mozogtak az emberek, de keményebb mosh csak néhány durvább HC számra volt. Nagyjából nyomták azokat, amiket Bécsben, plusz néhány egyebet. Írjak számcímeket? Inkább nem, még a végén hibáznék, aztán örökre leírom magam. De szinte mind ismerős volt, pedig nem vagyok otthon az egész diszkográfiában. Így asszem kijelenthetem, hogy sok volt az új szám. Kb. 50 perces volt a koncert. Sokkal hosszabbnak tűnt, szerintem a meleg miatt, már vártam a végét, pedig tényleg élveztem a bulit, de már teljesen átizzadtam, és el is fáradtam kicsit a zúzásban. Koncert után néhányan fotóztatták magukat az énekessel, és autogramot kértek. Nevetséges. Ez a hardcore, mi? Heheh.

Próbáltam megszáradni kicsit a ház előtt, de mivel nem ment, elindultam haza.

Pornstar:

A meghirdetett kezdéssel ellentétben 7 óra környékén értem a Kultiplex elé, ahol meglehetősen kevesen várakoztak. Hirtelen azt gondoltam, talán már megy valami és le is késtem a buli elejéről, de szerencsére ez nem igazolódott be. A kapunyitás később lesz szöveggel elhajtottak, addig elmentünk sétálgatni a Ráday utcába. Nyolc óra tájékán keveredtünk vissza a Kultiplexbe, meglepő módon a kerthelyiségben nem volt semmi hely. Csodálkoztam is, de miután végignéztem az embereken, rájöttem, ma valami Tilos Rádió party lehet. A koncertterembe beérkezve teljesen új, az eddiginél kicsit magasabb színpad fogadott, ami alá ruhatár híján, tökéletesen be lehetett pakolni a táskákat.

A este első fellépője a budapesti Deadbeats volt. Lendületes ska-punkjukkal elég gyakran találkozhat bárki, aki kedveli a minőségi külföldi zenekarokat, ugyanis ők minden nevesebb, híres banda előtt fellépnek. A kegyetlen meleg ellenére a szokásukhoz híven magas színvonalat nyújtottak. Dalaikat az új albumról játszották (ismét) és mint általában, most is a PRE-conceptionnal zárták az előadást. Viszonylag jó hangzás, ismert számok, nem túl nagy közönség, fogós dallamok.

A Falcongate nagyon megváltozott, mint zeneileg, mint a tagokat illetően mióta utoljára (már nem is emlékszem), láttam őket. FalcongateA gyulai srácok rövid átszerelést követően léptek a deszkákra. A Confessions Through Phone című lemez szerintem a zenekar toronymagasan legjobban sikerült lemeze, mondjuk attól függ, hogy szereti-e az ember ezt a dallamosabb emo/punkot. Játszották a saját kedvencüket a See Me Through-ot a klippszámot mellyel ”nagy sikereket értek el” a fülbemászó dallamú Suffering I Adore-t és még jópár számot. Ádámék elnézést kértek a közönség azon részétől akik a múltkori koncertre hiába mentek el (becsípődött a nyakában egy ideg). Előkerült egy Minor Threat feldolgozást is, ami nagyot ütött. Az új album még elég távol van, kb. karácsony környékén jelenik meg, ha minden igaz, de máris két dalt mutattak be ízelítőként. Nagyon tetszettek, ezek is az előző lemez hangulatát, dallamvilágát viszik tovább.

Következett az est első külföldi fellépője, az ex-Sum 41 és Avril Lavigne Band tagokat soraiban tudó kanadai Closet Monster. A kanadai banda véleményem szerint közel sem hasonlított a Propagandhi-ra zeneileg, bár a szövegeket nem ismerem. Ettől függetlenül sokan a tavaly hazánkban járt Fat Wreck-es banda pólójában voltak. A Kill The Radio Star lemezt hallgatva a Cry for a better world című szám kapcsán leginkább a 41esek neve jutott eszembe. Számos dalt nyomtak el, engem valahogy mégsem fogott meg a zenéjük. A két gitáros és a basszeros srác majdnem ugyanúgy nézett ki, mindannyian rasták voltak. Az énekest nem lehetett teljesen kivenni kicsoda, ugyanis mindhárman végigüvöltötték a koncertet. Néhány dal ismerősen csengett fel, mint a Corporate media death squad és a zárónótaként eljátszott The anti-racist sing-a-long. A zenekar számomra könnyen felejhető volt, így alig vártam a folytatást.

A Victory Records egyik göngyszeme következett, az Atreyu. "A sikító metal-hardcore és a fülbemászó összeroppanások egy érzelmes árammal feltöltött összeolvadása” – így jellemezhető a stílusuk.Atreyu A dél-kaliforniai bandával szemben nagyok voltak az elvárásaim, ugyanis a Suicide Notes And Butterfly Kisses a tavalyi év egyik legjobb albuma a stílusban. A „felváltott” ének kicsit furcsa volt, főleg hogy Alex Varkatzas és a dobos egyszerre adták ki magukból a hangokat. Míg Brandon az éneklősebb részeket adta elő, Alex az üvöltős, ordítósakat. Az igazi hangulat az Ain't Love Grand című nótánál indult be, itt már megkezdődött az aprítás. :) Az egyik gitáros tarajjal nyomta, érdekes volt. Mindannyian ki voltak varrva rendesen, kurva jó tetkóik voltak, főleg a basszer hasán a keresztbe tett csontok tetszettek a paktóval. Volt igazi pózolás a gitárokkal, marha látványos volt. A számok valahogy nem tűntek olyan rövidnek, mint a lemezen, de nekem rendkívül tetszett mind.

Elérkezett az est fénypontja, következett a Delaware-beli Boy Sets Fire! Sajnos a bécsi Deconstuction tour-ra nem sikerült kijutnom, gondolom ott azért merőben más lehetett. Mondjuk a klubbulik mindig sokkal hangulatosabbak. A zenekar még szókimondóbb, politikusabb lett, mint amilyen valaha is volt. Az új korong a Wind-Up Recordsnál jelent meg, mivel a banda ki akarja mondani a véleményét a mainstream világban is, nem csak az undergroundban. Visszatérve a koncerthez… furcsa módon semmi hangolás nem volt, ha jól hallottam, ez még korábban megtörtént. A Tomorrow Come Today nyitószámával, a Eviction Article-lel kezdték a bulit. Elég sokat játszottak az új lemezről, Nathan-nek, az énekesnek sikerült annyira beindulnia a Handful Of Redemption (kedvenc számom) alatt, hogy beesett a dobok közé. Ekkorra már senki sem foglalkozott a kellemesen egy szaunát is lealázó hőséggel, ment az éneklés és a mozgás ezerrel, persze nem úgy, mint a PTW-en, itt élve maradt az ember viszonylag elöl is. Utolsó számként a Rookie-t játszották, amire aztán újra beindult a nép. Sajnos ezután már lementek a színpadról és vissza sem jöttek. Színvonalas és nagyon jó koncertet láthattunk ismét a Kultiplexben.


További fotók: