Punk Portál - 2019. május 25.





 

2003. VI. 4. - Iron Maiden


Írta: Titan
Feltöltötte: Titan
Ekkor: 2003. jún. 9. hétfõ - 12:18

Hosszú várakozás előzte meg az Iron Maiden koncertet, és ez 4 értelemben is igaz volt. Először is várni kellett arra, hogy megkapjam a fizetést, megvegyem a jegyet, aztán arra, hogy eljöjjön végre a nagy nap (2003. június 4-e), majd arra, hogy bejussunk, és végül hogy színpadra lépjenek. De nagyon előreszaladtam.

Első lépésként ugyebár elmentem jegyet venni, ott már meglepetés ért, mert mire megkaptam a fizetést amiből meg akartam venni a jegyeket, elfogyott a kétnapi bérlet, így külön kellett megvennem a két napra a jegyet, természetesen így egy kicsit drágább volt, meg kétszer kellett miatta fordulnom.

Amikor elindultam háromnegyed 4-kor a koncertre, azt hittem, hogy le fogom késni az első fellépőt, de nem így lett. Elmentem a Keletihez, ott már feltűnő volt a rockerek megnövekedett aránya. Felszálltam a 7esre és mentem egy megállót.
Olyan negyed 5 előtt értem a kapu elé, és a beígért 4 órai kapunyitás ellenére a kapuk még mindig zárva voltak, és egy nagy tömeg volt előtte. Leültem, megkezdődött a várakozás.
Fél 5-kor nyílt a kapu, elkezdték beengedni a népet. Mivel a kapuk áteresztő képessége gyenge volt, negyed órába került, mire odaértem, ez is csak úgy, hogy direkt már előre beálltam a sorba. Motozás, jegytépés, majd mehettünk be. Odabenn további várakozás elé néztünk, mivel a kapukon ugyan beengedtek, de a felszerelést ahogy elnéztem, még pakolták. Vettem egy sört, aztán még egyet, közben elkezdődött bent az erősítők beállítása. „One, two, one, two, check, check, test…”. Ez jó sokáig. Valaki azt mondta unalmában, hogy olyan mintha azt kérdezné, hogy „van tű? van tű?” :)
Amikor végre kinyitották a küzdőteret, megint kérték a már érvényesített jegyet, majd beengedtek minket, mi pedig futottunk befelé. Még egy kis várakozás, beállás és végül fellépett a színpadra az első zenekar a

Demonlord
Ez a magyar heavy metal banda még viszonylag újnak mondható, csak pár éves, azonban nagyon hamar belopta magát a rockerek szívébe, mivel jó gyors és változatos zenét játszanak angol szöveggel, de úgy, hogy ennek ellenére is sokan megtanulták.
Az első dal gyakorlatilag még a beállás része volt, de mivel már eleve csúszott 1 órát a betervezett kezdéshez képest, szerintem már inkább hagyták. Lepörgették a legjobb számaikat, végigénekeltük velük az összeset. Nem vitték túlzásba, elég keveset játszottak. Megintcsak betudható a csúszásnak.
Kis várakozás, újabb sör vételezése, majd vissza. A következő fellépő zenekar a

Wisdom
Őket eddig nem ismertem, de azt kell mondjam, ezután szívesen fogom hallgatni őket, mert nagyon tetszett. Pörgős metál, eléggé erős Hammerfall érzéssel. El is játszottak tőlük egy dalt.
Velük is együtt énekeltek sokan, ment a headbang, jó volt a hangulat, én inkább nem annyira vetettem be magam, nem akartam kiönteni a sört. :)
A Wisdom valamivel hosszabb előadást tartott, mint Demonlord, de lehet, hogy csak nekem tűnt így, ekkor már nem nagyon figyeltem az órát, hogy mennyit mutat, inkább csak élveztem a zenét.
A végén megint kimentem, újabb sör vételezése, kicsit körbenéztem, iszogattam, majd visszamentem. Mire visszaértem már javában játszott a

Stray
Amikor bementem, azt hittem nem vesztettem sokat, eléggé könnyed rockzene volt ez. Aztán rájöttem, hogy tévedtem. Nagyon is jók voltak, főleg az énekes-gitáros, aki amikor épp nem énekelt nagyon szép hangzásokat hozott elő a hangszeréből olyan virtuóz módon, mintha a gitár a teste része lenne.
Vicces volt, amikor úgy csinált, mintha be akarná vágni a közönségbe a gitárt, és még közben is játszott. Aztán kicsit pihent egyet szám közben. A szám ment tovább, ő viszont hagyta csengeni a gitárt, és lerakta az egyik láda tetejére, és csak a pedállal változtatott a hangzáson, így is meglepően jó összhangban a többiekkel.

Azt kell mondjam, hogy bár a jegy nem volt olcsó, már alapból elég jó zenéket hallottunk az előbb felsorolt zenekaroktól, a hangulat emelkedett volt, bár a hangzáson lehetett volna még javítani, ugyanis a lábdob olyan erős volt, hogy gyakorlatilag a duplázásoknál kissé elnyomta a többit. Persze nem túl zavaró módon, de azért észrevehető volt, ugyanakkor a hangerőre is tehettek volna még szerintem. Persze lehet hogy a hangfalak közelében lévők mást mondanának. :)
Szóval a hangulat alapból emelkedett volt, azonban erre még rátettek egy lapáttal, ugyanis végül további félórás várakozás után végre színpadra lépett a főzenekar, az est fénypontja, az

Iron Maiden
Nos, szerintem aki ismeri, annak nem kell ecsetelni, hogy milyen zenét játszanak, aki meg nem ismeri, az gyorsan hallgassa meg, mert ez olyan, amit szavakkal nem olyan könnyű leírni, mint pl. beindítani a hifit.
Természetesen az első dal az immár klasszikus Number Of The Beast volt, ezt előre is jelezte a háttérben felállított 3 db hatos lámpákból kirakva. Ezek mindig felvillantak, amikor a refrénhez értek.
Az egész koncert alatt a háttér mindig változott, általában Eddy-t lehetett látni különböző helyzetekben, mindig az adott számhoz csatlakozva. A különleges élmény – ami már nem annyira lepett meg – az volt, hogy egy kb. 3 méteres Eddy egyszercsak megjelent a színpadon, és végigsétált, miközben a zenekar tovább játszott.
Elnyomták a legjobb számaikat, a szokásos koncertezőseket, valamint egy pluszt az új albumukról. Nagyon jó volt, érződött benne az Iron Maiden-feeling, mégis tudtak újat adni.
Mozgás elég sok volt, általában amolyan metálos pogó megtűzdelve némi headbangeléssel és ugrálással. A végére már inkább az utóbbi kettő volt a jellemző.
Bruce Dickinson megint hozta a formáját, ugyanis egész koncert alatt mindenhova felmászott, futkározott, adta a show-t, és persze énekeltette a közönséget. Fáradhatatlanul énekelt és beszélt, sokszor megszólítva Budapestet. A közönség pedig válaszolt, vele énekelt, vagy aládúdolta a gitárjátékot, mint pl. a Fear Of The Dark esetében, amely tisztára mintha csak a Best Of The Beast koncertfelvétele lett volna hangról hangra, ami mondjuk természetes, ha vesszük, hogy gyakorlatilag mindenki kívülről ismerte, és igen sokan pont arról az albumról.

Összesítve: A fellépők nagyon jó bulit csináltak, a közönség tombolt, a szervezők viszont nem voltak a helyzet magaslatán, gondolom legközelebb jobban felkészülnek, ha egy ekkora zenekart szerveznek be. Azért köszönöm nekik, mert nélkülük nem lehetett volna meg ez a koncert, és így nem bulizhattam volna egy hatalmasat a kedvenceimmel.

Zárómondatként pedig csak egyvalamit tudok idézni: „Up the Irons!