Punk Portál - 2019. augusztus 23.





 

2003. V. 02. - Vörös Yuk - Reggae, Ska, Hardcore!


Írta: Dan
Feltöltötte: Dan
Ekkor: 2003. máj. 8. csütörtök - 12:51

Már nagyon régóta vártam május 2-t. És tényleg akkora buli volt, amilyenre számítottam. Nagyon király volt az egész a szokásosnál kicsit kisebb nézőközönség ellenére.

8 körül érkeztem, mert az első zenekar fél9-re volt kiírva. Pár ismerős várt az ajtóban, bent teljes pangás. A Tigris éppen pakolászott ki, nemsokára megérkeztek az olaszok is. Este 10-ig nem történt semmi, söröztünk, és vártunk.

Elvileg a két olasz hardcore zenekar kezdett volna, ezért eléggé meglepődtünk, amikor a színpadon a 10 tagú Tigrist pillantottuk meg. Elég sokat hangoltak, de megérte, elég jól szólt minden. A szokásos intrót nyomták be, aztán a Kettőt szívok-kal kezdtek. Utána sorban jöttek a slágerek, elég sokan táncoltak. Aki tudta, énekelte a szövegeket is. Voltak új számok a nemsokára megjelenő új albumról, és a régieket is felturbózták. Külön élmény volt a ragga-s srác produkciója. Volt egy kamerás, aki az egyik szám végén (talán a Joanna-n) beállt pogózni. Kíváncsi lennék, mit lehet látni a felvételen. :)

A koncertek közben szétnéztem a merch standokon, amit a hátsó terem elejébe raktak. A külföldi zenekarok nagyon sok CD-t, felvarrót, bakelitet, pólót hoztak. Asszem a portugálok árultak Dawncore felvarrót is. :) Kiszemeltem egy nagyon király Dead Kennedys pólót, aminek nem tudtam ellenállni. A Csizmáskandúr koncertet 1 szám után unalmasnak találtam, inkább elmentem megvenni kiszemelt áldozatot. Mostantól nem lehet baszogatni, hogy mindig ugyanabban a fakult DK pólóban vagyok, majd felváltva hordom a kettőt. :) A Ska suli-ra visszamentem, táncoltam kicsit. Most olyan hangulatban voltam, hogy lesznek sokkal izgisebb dolgok is, mint a Csizmás, szóval nem izgatott. Nagyon keveset játszottak a nagy csúszás miatt.

Az Albert Fish portugál streetpunk zenekar, megkaptam a CD-jüket a koncert előtt, néhányszor meghallgattam, de nem tetszett túlságosan. Élőben mégis nagyon jó volt. Általában, ha az ember ismeri a zenét, akkor sokkal jobban lehet élvezni. A közönségből néhány magyar kiabálta a refréneket, meg persze a zenekarral érkezett emberek. Volt Oi-ozás, persze ilyen zenekarnál kell. :) A szinte kötelező If The Kids Are United is elhangzott, és a legtöbb saját számot is ismertem, jó kis koncert volt. Az utolsó számra be is mentem zúzni. A legszimpatikusabb az volt, hogy a tagok nagyon közvetlenek voltak, az énekes végigtáncolta velünk a Fidel Castro koncertet, egy másik taggal is találkoztam később. Persze nem velem, hanem a szép magyar lányokkal voltak elfoglalva.

Kimentünk levegőzni kicsit, a közönség felét kint találtuk a bejárat előtt. :)

A Fidel Castro volt talán a legjobb zenekar az este. Megszólalás szinte pontosan olyan volt, mint a CD-n. A Tigris leverte őket eggyel, csak 9 taggal vonultak színpadra. Azért a női énekhang sokat dobott a produkción. Ja, ha valaki nem tudná, cseh ska zenekarról van szó reggae elemekkel. Végig táncoltunk, aki tudta énekelte a szövegeket. Az angol nyelvűekkel nem volt sok baj, de a többit nem sikerült 100%-osan visszaadnunk. :) Ők is játszottak néhány számomra ismereten számot, de a nagyja a CD-ről volt. Ahogy írtam, a portugálok, és néhány olasz HC gyerek is táncolt. (Nagyon jól nyomták, egy újfajta skankelési technikát tanulhattunk tőlük, a lényege, hogy teljesen le kell hajolni, és úgy nyomni.). Egyre melegebb lett, de azért végigtáncoltuk az egészet. A végén szépen megtapsoltuk őket.

A végére maradt a két olasz hardcore zenekar, a Mumbajumba és a Naswuah. Nem csak a nevük hasonló, a zenéjük is. Kemény volt, zúztak. Már hajnal 2-3 körül járt az idő, a közönség megfogyatkozott. Főleg a zenekart kísérő emberek nyomták, de persze néhány magyar is beszállt a táncba. Nyomtunk kicsi a rakást, sikerült újra szétcsesznem a hétfőn megsebesített bal térdem. A legnagyobb élmény mégis az volt, hogy ide-oda mászkáltam a koncertterem és a hátsó reggae terem között. Ha meguntam az egyiket, mentem át a másikba. Hátul Dj. Áfonya nyomatta a reggae alapot, amire lelkes Mc-k (asszem így hívják az ilyet) raggáztak, rappeltek, nyomták, amit tudtak. A versenyzők között volt a Tigris ragga-embere (Kopi), Lipi, KRSA a Deadbeats-ből, egy srác a ska.hu oldalról, és a feledhetetlen tökrészeg Mező!!! Mindenki jól nyomta, de a legnagyobb élmény persze Mező volt, nem is nagyon akarta átadni a mikrofont a többieknek. Nagyon jó volt, a kb. 10 tagú közönség nem tudom, mennyire élvezte, én nagyon. Amikor meguntam, akkor meg átsétáltam zúzni a HC-re.

Addig maradtam, amíg fel nem szólítottak távozásra. Az első buszokkal egész jól lehetett közlekedni, kb. 6-ra itthon is voltam.