Már nem tudttam kibírni, hogy ne szóljak ehhetz a dörmögő dömötör témához. Bármilyen vallás / hit (csakhogy ne keveredjünk terminológiai vitába :) ) annak a megfogalmazásaként létezik, hogy az ember hatalmán kívülálló dolgokat megszemélyesítse. A természetvallások, a maguk társadalmi környezetében annak a tükrei, hogy a természet különböző elemeit nem volt képes uralma alá vonni az ember. Ennek megfelelően az időjárás, a földrengés, a fák és bokrok mind-mind külön hatalomként létezett vele szemben. Ahogy a társadalom egyre jobban meghódította a priori természetet, úgy az ember környezetében olyan hatalmak léptek fel, amelyek már magából a társadalomból fakadtak, így láthatjuk a görögöknél a háború, a szerelem, a termékenység, a halál isteneit. Ahogy egyre centralizáltabbá válik a társadalom, úgy egyre inkább az egyén és társadalom szembenállásának képévé válik a vallás - társadalom, melynek teljességét már nem tudja átlátni az egyén. Ennek az elkülönülésnek pedig származéka a monoteizmus. Az izraelita vallás kialakulásának történetében láthatjuk ennek díszpéldányát. Mindenesetre a tudományok által való felszabadulás is felemás eredménnyel járhat csak. Míg azok az ismeretek, modellek, amit a minket körülvevő anyagi vikágról szerzünk, meglehetősen haszonelvű módon jön létre, addig a hozzárendelt polgári materializmus úgy tud vele számolni, mint megszilárdult valóság, és végső absztrakcióként az anyagot jelöli meg (a törekvés a szupergravitáció elvének kialakítására egy szép példa erre). Addig, amíg a társadalom irányítása megszilárdult a polgárság kezében, addig diadalmas módon az ember a világ uralom várományosaként volt értelmezve, de ahogy ez a polgári társadalom egyre inkább instabbillá vált, egyre hevesebb lett a munkásság ellenállása, a polgárság visszafordult a teológikus válaszokhoz, és Isten országához. A vulgármaterializmus és a vallásosság az ideológiák két nagy alapja, de mindekettőben közös, hogy egy absztakciót állít a világ működésének alapjául: ti. Istent, vagy a fizika elemi törvényeit, ill. magát az anyagot.
Az én olvasatomban mindkettő annak az elfogadásával egyenlő, hogy a természet és ember különválik, vagy csak mint feldolgozásra váró anyagot látok benne (merthogy kívülről szemlélem), vagy teljesen irányíthatatlan hatalmat, amely előtt le kell borulni. Itt a természet alatt a priori, és a társadalmit egyaránt értem. Bár imnotsayingitsnotsaying biztosan már unja: Az ideológia a társadalmi valóságról alkotott hamis tudat rendszere, bármilyen formáját is nézem. Ha a társadalmi valóságot megváltoztatni akarjuk, akkor ennek fontos része, hogy minden kívülállóságot a természet és egyén között megszüntessünk, és az embert, mint a természet szerves részét fogjuk fel. Nem statikus anyag az ember, hanem maga a cselekvés, ahogyan a természettel lefolytatja az anyagcseréjét. Ez nem pusztán fizikai, kémiai, biológiai funkció, de elsősorban társadalmi. Minden modellünk, ismeretünk a minket körbevevő valóságról annak a függvénye, hogy hogyan is állunk társadalmilag ehhez. Egy törzsi társadalom pl. nem tud a baktériumokról, de magát a betegségeket ismeri, és a megfelelő módon még gyógyítani is tudja. Mégis más képük van a valóságról mint pl. nekünk. Ez is materializmus (kevés lenne, ha szimplán ateistának nevezném magam), amely nem az anyag absztrakciójából indul ki.
"Isten halott - Nietzsche
Nietzsche halott - Isten" :D | |
|
|
