Provokáció: ha pl. az a provokáció, hogy Dániában rajzolnak valami karikatúrát, vagy a pápa mond valamit, ami hőbörgést vált ki, akkor azt jogosnak tartom. A bombázás nem provokáció, hanem háborús konfliktus.
A kizsákmányolás nem egyértelmű. Ki zsákmányol ki kit? Hogyan?
Nem védelmezem vallási fundamentalizmussal a tudományt, mivel szerintem ez pont hogy nem hit kérdése. Ilyeneket pont azok állítanak, akik úgy érzik, hogy a tudomány által alkalmazott racionalizmus elsodorja az ő kis hitvilágukat, és ezzel próbálják a tudományt legalább egy rangra emelni a hittel. Ezek az emberek nem igazán tájékozottak a tudomány világában, így nem igazán tudják, mi ellen érvelnek.
A hit és a tudomány között az az alapvető különbség, hogy míg az előbbi homályos eredetű, utóbbi megismételhető, ellenőrizhető, az eredményekből bárki vonhat le bármilyen logikus következtetést. A hit soha nem ellenőrizhető.
A szubjektivitás, és az objektivitás szerintem egy másik téma. Ilyenkor a humán tudományokat szokták szembeállítani a reáltudományokkal. Természetesen mindkettő tudomány (ellenőrizhető, nem hit kérdése). Mindkettőnél fontos, hogy a megfigyelés objektív legyen, és minél kevésbé szubjektív. Viszont a humán tudományoknál fontosak az emberi szempontok, a dolggokat az emberen át vizsgálják. A reáltudományokban igyekszenek kihagyni az embert, a megfigyeléseket úgy próbálják végrehajtani, hogy minél inkább kihagyják belőle az emberi tényezőt, és hogy az eredmény is eléggé egyértelmű legyen. Az eredményekből való következtetés pedig lehet vita témája, ha nem egyértelmű, vagy lehet kiegészíteni további megfigyelésekkel. A felhasználás persze lehet emberközpontú, sőt, sokszor emberi igények alakítják a tudomány egyes területeit is, viszont felhasználni is csak stabil, objektív eredményeket lehet.
Egyébként aki tudománnyal foglalkozik, az általában el tudja különíteni, hogy mi az ami még csak sejtés, és mik azok, amik tények. A sejtést mindaddig nem hiszi el senki, amíg nincs rá bizonyíték. Addig lehet elmélet, vagy alternatíva. |
