interjú: underground magazin...
Az After The Storm EP után végre egy teljes album, egy két hetes Japán turné és a hamarosan a Kultiplexben megvalósuló lemezbemutató koncert kapcsán ültem le pár sör társaságában Szalkai Tibivel beszélgetni, a The Idoru gitárosával.
Azt hiszem mindenkit leginkább a Japán események érdekelnek. Minek köszönhető egyáltalán, hogy egy ilyen távoli földrészre ellátogathattatok?
Elsősorban annak, hogy a hajdani EP-nk is és az új anyag a Brand New Way, Brand New Situation is a tokiói székhelyű Alliance Trax-nél jött ki, másrészt annak, hogy nagy nehezen össze tudtunk gyűjteni annyi lóvét, hogy egy ilyen hihetetlenül drága országban legyen értelme koncerteket adnunk.
Milyen volt az út? Merre mentetek és mik voltak a legnagyobb élmények az utazással kapcsolatban?
A turné maga szeptember 18-27-ig tartott, de már 16-án útra keltünk, hogy időben odaérjünk. Az orosz Aeroflottal mentünk, melynek egyenes következménye, hogy a moszkvai „Seremetyevo” volt az átszállás helye. A reptérről csak annyit, hogy négy órát várakoztunk csúnya emberek és goromba ügyintézők társaságában. Aztán Moszkvában felszállt egy csomó japán arc a gépre, majd ordibálás, haverkodás az „idegenekkel” és olyan tipikus magyar virtus jellemezte a több órás repülőutat. Tokióban kicsit para volt a 200 merchtrikó miatt, de semmi gáz nem lett belőle, és már vártak minket a helyi arcok. Dajki Takeda a kiadó tulajdonosa volt végig az „idegenvezetőnk” és ő segített minket abban, hogy ilyen sokáig kinntartózkodhassunk e távoli országban.
Hol laktatok, hisz úgy tudom nem egy olcsó mulatság Japánban szállást találni?
Egy FC Five nevezetű banda volt szinte minden állomáson a vendégzenekar – a japán Roadrunnerrel vannak szerződésben -, és a csapat egyik gitárosánál kaptunk szállást. A tatami-kon való alvás és az elhúzható papírajtós megoldások tisztára olyanok voltak mint a filmekben. Nagyszerű élmény volt.
A turné alatt végig itt laktatok?
Nem, természetesen amikor messzebbre mentünk akkor valamilyen helyi szállodában aludtunk, de ha a környéken játszottunk akkor mindig ide jöttünk „haza”.
Milyenek voltak a távoli koncertek?
A szállodák mind hagyományos japán szállások voltak. Mindenhol volt Ofuro (tradicionális fürdő). Hatalmas volt! Kis tusolás a medence szélén, aztán mindenki beül a meleg vízbe és megy a beszélgetés órákon át. Képzeld el mekkora volt mikor öt zenekarból mindenki ül a vízben és nyomja a témákat. A kajálás is extra élményekkel szolgált. Leültünk a földre kis asztalokhoz, és mindenki maga süthette meg a fémlapokon a különféle húsokat és egyéb „ki tudja” milyen érdekességeket.
Összesen hány koncertetek volt?
Nyolc koncert volt – kettő kivételével mind az FC Five társaságában – ebből kettő Ibarakiban, de lementünk egészen Kyotoig is az egyik alkalommal. Tokióban három koncertet adtunk amiből az utolsóról majdnem lemaradtam. Totál eltévedtem a városban nulla lóvé és kontaktok nélkül. Végül kezdésre éppen, hogy visszaértem, de cserébe életünk legjobb koncertjét küldtük le aznap a fiataloknak. Kyotoban pedig elmentünk egy tipikus városnézés féleségre, megnéztünk pár templomot meg egyéb nevezetességeket, egyébként a többi helyen nem sok lehetőségünk adódott ilyesmire. Ami hatalmas volt, az a tour book. Minden lépése a turnénak pontosan ki volt dolgozva, szinte percről-percre be volt osztva, hogy mikor mit kell csinálnunk. Először, mikor olvastuk hogy délután 3-kor van soundcheck akkor csak röhögtünk a dolgon. De délután háromkor ott kellett lenni, ők pedig halál jól beállították a cuccot és este a koncerten minden úgy szólt, mint a kisangyal.
Tényleg, a technikai feltételek gondolom kicsit jobbak voltak, mint idehaza?
A legkisebb szórakozóhelyen is olyan felszerelés volt, mint itthon egy jobb stúdióban. Hihetetlen profizmus sugárzott a helyi arcokból, mindent tökéletesen belőttek. Úgy szólt a koncert mintha a CD-ről sugározták volna.
Mivel utaztatok?
Dajki biztosított számunkra egy kisebb méretű buszt, ami azért lényeges, mert egyáltalán nem fértünk el benne. Lehet, hogy japánokra volt tervezve, de ha mi beültünk nyolcan akkor nagyjából egy konzerv heringre hasonlíthattunk. Viszont full extrás volt a verda, fedélzeti számítógép, hihetetlen navigációs cucc…stb. Először nem tudtuk hol a műszerfal, aztán csak bámultunk. Előre kirajzolta, hogy merre kéne mennünk, hol van dugó miegymás. Fantasztikus volt.
Mi a véleményetek a kinti arcokról? És egyáltalán Japán maga hogy tetszett?
Minden csillog, villog. Tiszta csicsa és giccs az egész ország, rengeteg az ember és minden kapható amit csak el tudsz képzelni. Tokió a világ legjobb városa, hatalmas boltokkal, hihetetlen mennyiségű fiatallal és telis-tele élettel. A csajok nagyon szépek és igényesek, mindenki tisztelettudó és kedves. Az furcsa volt, hogy nem nagyon beszélnek angolul. Még az együttesek tagjai sem, pedig angolul énekeltek. Mindenkinek ugyan olyan volt a sérója, félhosszú, barna, egyenes és mindenki rendkívül érdeklődő. Eleinte nagyon félénkek de ha megtöröd a csendet és kezdeményezel, akkor bele tudnak lendülni. Ami még érdekes volt, hogy az agressziónak jelét sem láttuk. Talán, egy olyan eset volt amikor egy srác már kicsit túlzásba vitte, de akkor is egyből ott voltak a helyiek és már vitték is kifelé a gyereket a helyről. Rendszeresek voltak a hosszas dedikálások, plusz az elmaradhatatlan fényképezkedések. Ebből egyébként jó néhány megtekinthető a honlapon. www.theidoru.com Vették a pólókat is, több mint a fele elfogyott.
Ti mennyire éreztétek át az idegen kultúra hatását és ez mennyire hatott ki a koncertjeitekre?
Azt kell mondjam, hogy végig 150%-on teljesítettünk. Sokkal jobban felengedhettünk, mint idehaza, nem volt fikázás, sokkal jobban kommunikáltunk a közönséggel, mint amihez Európában hozzászoktunk. Senkit nem érdekel, hogy kin milyen ruha van, nincs negatív megnyilvánulás mindenki pozitívan áll hozzá a dolgokhoz és ez nagyon jó hatással volt a produkcióinkra is. Szerintem nagyon mély nyomot hagytunk az ottaniakban, mondom ezt az eladások és az élmények ismeretében.
Milyenek voltak a japán bandák?
Gyilkosan jól küldték. Olyan HC feelinget mint ott, még sose láttam. Itthon csak akkor van ez az érzésem ha a legnagyobb nevek adnak koncertet, de ott a legkisebb bandákat is olyan lelkesedéssel és érzelemmel fogadták a rajongók, hogy az eszméletlen. Volt egy gyerek Kyotoban aki Hold X True-s pólóban jött le a koncertünkre és ismerte még a Falcongatet is. Elég hihetetlennek tűnt, de még ilyen távol hazánktól is ismerik a magyar underground zenét és mi is méltán mondhatjuk, hogy megalapoztuk a magyarok jó hírnevét. A korongunk a legnagyobb zeneboltban, ami létezik a világon, ott volt a polcon az Iggy Pop és az Ignite között. Fantasztikus élmény volt.
Erről jut eszembe, itthon hol lehet hozzájutni az anyaghoz?
Mivel még nincs európai kiadónk – bár többekkel tárgyalási viszonyban vagyunk – nincs teljesen megoldva az értékesítés. A Media Markt üzletekben illetve a Nemartban, a Hammer boltban a Móriczon és a Punkportal boltban vannak CD-k és persze a koncerteken is hozzá lehet jutni az anyaghoz.
Egy kicsit hazai vizekre evezve. Mi a véleményed a The Idoru itthoni fogadtatásáról, vagy hallottál-e az „Idoru-divat” megnyilvánulásokról?
Ehhez kicsit vissza kell kalandoznunk az időben. Az első The Idoru koncert a gödöllői trafóban volt új énekessel, mellette a Bridge To Solace még nem mutatott fel semmit, és nyilván mindenki várta a Newborn folytatását. Amit pedig a közönség kapott, az sem zeneileg, sem énekileg nem hasonlított a Newbornra. Az előzetes elvárások miatt, tehát mindenki kicsit csalódottan vette tudomásul a helyzetet és elfordultak a bandától. Aztán beindult a BTS, és ők sokkal inkább tarthatók Newborn folytatásnak, mint mi, hisz ott a szöveg és a zenei témák is nagyban hasonlítanak a régi zenénkre. Ők egyből befogadásra találtak. Aztán kijött az EP-nk mely egy egyedi és új irányt célzott meg, mely se nem HC se nem metal de még punk sem. Egy teljesen új zenei irányvonal melyet teljes mértékben a sajátunknak érzünk. Nagyon nehezen fogadta be a közönség, mert nem tudták mihez csatolni. Ugyanakkor voltak olyanok akik láttak benne fantáziát és hitelt adtak a dolognak, mint például Daiki. Az elején a koncertrutin hiánya miatt sem volt még tökéletes a megszólalás, de idővel javult az előadásmód és a Kultiplexben adtunk egy olyan koncertet amely meghozta számunkra az áttörést. Megmutattuk mit tudunk és utána egyre inkább felfigyelt ránk a hallgatóság. A nyáron az összes jelentős rendezvényen ott voltunk – Mezőtúr, Wanted fesztivál… - még a Szigeten is felléptünk ráadásul egyes helyeken olyan színpadokra sikerült bejutnunk ahova eddig HC zenekar még nem tudott beférkőzni.
Ezek szerint a ti zenétek hardcore?
Nem! Rock banda vagyunk de a múltunk miatt mindenki hardcore zenekarként kezel minket. Ezt természetesen abszolút nem bánjuk, hisz nagyon sokat köszönhetünk a hardcorenak és még mindig – ki tudja meddig – a „hc rendszer” segíti pályafutásunkat. Azt hiszem akármilyen zenét is játszunk, ezekkel a nyári koncertekkel bebiztosítottuk magunkat a jövőbeni nyári fesztiválokra.
Beszéljünk még egy kicsit az új anyagról? Borító, koncertek…?
Eredetileg úgy volt, hogy a Converge énekese fogja elkészíteni a borítót, de azt akartuk, hogy az egész anyag csakis a mienk legyen. Mindent magunk akartunk megcsinálni ami a koronggal kapcsolatos, így végül András készítette el borítót, a Parkplatzban készült el a teljes anyag és a masterolástól kezdve – mely a bakery-ben történt - a studiómunkákig minden a mi érdemünk (is). Méltán mondhatjuk magunkénak a Brand New Way-t, hisz elkészültének minden mozzanatából kivettük részünket.
Milyen visszajelzések érkeztek az eddigi anyagaitokkal kapcsolatban?
Az új lemezt ugye még nem nagyon ismerheti az európai közönség, de az After The Stormmal nyomtunk pár külföldi fellépést is. A Goodlife Fest-en és a Fluff-on is ott voltunk, turnéztunk négy napot a BTS-sel és csak pozitív visszajelzések érkeztek. Sőt már a következő album dalaiból is sok kész van. Japánban valószínűleg egy komolyabb kiadó fogja terjeszteni, Európában meg egyelőre a mostani korong terjesztésén vagyunk. Az a legnagyobb problémánk, hogy nagyon félnek a kiadók az egyediségtől és ezért nehezebb és hosszabb lesz az út az elfogadásunkig.
Jövő? Esetleges újabb tagcsere?
Szeptember elején jött ki a korong, melynek hazai bemutatókoncertje november 26-án lesz a Kultiplexben. Egy tél végi turné tervei is kibontakozóban vannak, de erről egyelőre nem akarok többet elárulni. A dobos cseréről csak annyit, hogy az új dobos 120%-osan beváltotta a hozzá fűzött reményeinket, Fellegi Ádám kiválásával végre teljesen szétválasztódott a BTS és a The Idoru, mindenki külön utakon próbálkozhat. Nagyon fontosnak érezzük ezt a cserét, hisz, így most sokkal jobban együtt tudunk dolgozni, de nehogy félreértés essen Ádámmal is minden rendben van, nincsenek köztünk ellentétek.
Esetleg valami fontosat el akarsz még mondani a rajongóknak?
Akit érdekel a The Idoru az feltétlenül látogassa meg a honlapunkat www.theidoru.com és ne feledkezzetek meg a november 26-ai koncertről. Ott találkozunk! köszi
| |
|
|
