Délután fél ötkor a kezdőcsapat a szárszói (József Attila, RIP!) Csirkepogó nevű punkbanda volt, három őrült arccal, a nullánál valamivel nagyobb zenei tudással, de iszonyú jó hangulattal (lelkes rajongótáboruk volt jelen!!!), Rózsaszín Pitbullhoz hasonló színvonalú zenével (ám annyira Csirkepogóék nem voltak hamisak!), ám azokénál milliószor humorosabb és jobb szövegekkel. Tisztán sütött belőlük az ifjúi lelkesedés, a baromkodásban érzett öröm, s ez rendkívüli erővel ragadt át még az igényes zenét kedvelő közönségre is, a szövegek és a színpadi őrültködés jóvoltából. A koncert közben egy zacskó cukorkával "dobták meg" az első sorban ugráló közönséget :o), majd a koncert végezetéül egy amúgy is törött WC csésze további aprítása következett, az énekes-gitáros-dalaszövegíró Matyi következő kijelentésével: " Most megkérem az első sorban állókat, hogy húzódjanak félre, mert a punk koncerteken szokásos törés-zúzás következik!" - s ezzel a WC-csészét beledobta a színpadot a közönségtől elválasztó árokba... Nem tudom leírni azt a röhögést, amit ez kiváltott mindenkiből!!! Koncert után pár szóra megállítottam a csapat bőgősét, Petit, aki egész jól nyomult, ahhoz képest, hogy másfél éve látott először bőgőt. Véleménye szerint az életörömük titka Matyi, aki egy nagyon humoros srác, ő hozza a jókedvet a csapatba. Peti egyébként pár nótában éneklelt is (nem volt rossz!), többek közt a Heti Hetes sztárrá kinőtt Hernádi Judit-féle "Sohase mondd"-ot is, kissé átértékelve zeneileg, ám punk módon felfogva meglepően korrekt előadásmóddal! Nekem nagyon tetszettek, remek hangulatot csináltak humorukkal, őszinteségükkel!
Gyebnár Mónika (www.rockgyemantok.hu) meg ,még ez! | |
|
|
