Szimbiózis
Egyszer épp az irigyszínű villamosra vártam,
azt hittem, hogy képzelődöm, s gyökeret vert lábam.
Angyal jött, és zsebében, mint túlélési esély,
ott lapult egy tízezres, a folyó havi segély.
Beesett arc, remegő kéz, ütött-kopott szárnyak,
fényeveszett glóriáján rozsdavörös árnyak.
Megkínáltam, hisz volt nálam vagy másfél kilo körte,
és elmondta, hogy mi volt az, mi ennyire megtörte.
Tíz évig jó állása volt egy kötéltáncos mellett,
a cirkuszi fizetésből nyaralni is tellett.
Őrangyal volt, hogy bizonyítsa, a habszárnyai között
olvasható security feliratra bökött.
Azt hitte, hogy munkájából nyugdíjig jól megél,
de köbeszólt a láthatatlan biztosítókötél.
Nincs állása, se lakása, romokban a lelke,
Mennyországban maradt csak egy koporsónyi telke.
Hiányától a cirkuszi közhangulat rémes,
depressziós lett a bohóc, Leó közveszélyes.
Megszántam, és befogadtam, szerződést is írtunk,
megittunk sok gyerekpezsgőt, nevettünk, majd sírtunk.
Nálam lakhat, és cserében engem őriz folyton,
hatékonyabb s értelmesebb, mint egy rendőrkordon.
Irigyel már a város, s a nagy varázsló, Óz is,
Szokatlan, de jól működik ez a szimbiózis.
Az a csávó irta aki a meztelencsigás szövegét is!nekem tetszik! | |
|
|
