Fear Itself (2008)
The Sacrifice: ami a Masters of Horror-ból maradt, akár így is kezdhetném, de nem fogom, mivel a MoH nem igazán volt hű a nevéhez. Azt gondolom, hogy ezzel a koncepcióval Mick Garris kicsit levette a nyomást a szériáról, és jobb is ez így. Egy kellemes és hangulatos vámpírtörténettel nyit a sorozat, ami ugyan hemzseg a logikai buktatóktól, de mégis jó időtöltés. Abszolút nézhető, kedvelhető darab. 10/7
Spooked: a név (Brad Anderson – Session 9, Gépész) megint emelte az elvárásaimat, így annak rendje és módja szerint csalódtam. Eric Roberts pocsék, mint úgy általában, és azt javasolnám Anderson-nak, hogy szabaduljon meg a Dosztojevszkij regényektől, hagyja már ezt a lelkiismeret témát! A bénázó színészek mellett az epizód még rendkívül unalmas is. Kihagyható. 10/4
Family Man: Ronny Yu (Freddy vs. Jason) rendezésében egy újabb kihagyható darab látott napvilágot. A halál közeli állapotban bekövetkezett testcserés támadás eléggé szakállas darab már, ezt úgy próbálták fokozni, hogy további túlzásokba estek. Mi lenne, ha egy tökéletes családapa cserélne szerepet egy családokat kiírtó sorozatgyilkossal? Nos egy banálisan unalmas epizód, ócska színészekkel megspékelve. Talán most kellene abbahagynom a szériát. Felejtős. 10/6
In Sickness and in Health: gondoltam John Landis majd jól megmutatja hogyan kell egy izgalmas, ugyanakkor mókás epizódot összehozni. Nem, nem tette meg. Kezdem azt hinni, hogy az alapanyagban van a hiba, így a rendezők eleve kudarcra vannak ítélve. Unalmas rész, idegesítő & hiteltelen karakterekkel. A végső csattanó ugyan nem rossz, de összességében ez kevés. Illik a sorba. 10/5
Eater: a Stuart Gordon rendezte epizód egészen hangulatosra sikeredett, bár a vége elég nagy ökörség lett. Carpenter egyik ötletét felhasználva a helyszín egy rendőrörs, ahova egy sorozatgyilkos kannibál érkezik éjszakára. A pár fős személyzet nem igazán tudja felvenni a harcot a sötét erőket használó őrülttel szemben. OK. 10/7
New Year’s Day: a fűrészes Darren Lynn Bousman egy egészen jó apokaliptikus, zombis részt hozott össze. A költségvetés azért rányomta a bélyegét a végeredményre, de Briana Evigan (Sorority Row) jelenléte jobb kedvre derített. Talán ez a rész bírt az egyik legjobb forgatókönyvvel, bár ez inkább a többi epizód kritikája. Tetszett. 10/7
Community: Mary Harron, az Amerikai Pszichó rendezőnője, vezényelte le ezt a közepes thrillert, túl sok izgalmat nem tartogatva a nézők számra. Egy fiatal pár új házba költözne, barátaik tanácsára bepróbálkoznak egy zárt közösséghez bejutni, ami sikerül is. Ezután viszont jönnek az apróbetűs részek. Unalmas. 10/5
Skin and Bones: egy indián mítosz köré épül az epizód, egy gazdag farmer testét megszállja egy Wendigo démon. Doug Jones (Hellboy, Pan’s Labyrinth) egész ijesztően hozza a figurát, de az egész sorozat során jelenlévő bénázások most sem maradnak el. Ettől függetlenül ez egy emlékezetesebb rész. OK. 10/7
Something with Bite: csak idő kérdése volt, hogy mikor jön a farkasemberes epizód és íme itt van. A meglepetés csak annyi, hogy ez a rész tetszett. Egy pillanatra sem próbál meg komoly lenni, és talán pont emiatt jött be a dolog. A túlsúlyos afro-amerikai állatorvos találkozása a vegetáriánus farkasemberekkel. Komolytalan. 10/7
Chance: hűha, de rossz is volt ez! A sztori pedig alapvetően nem is lenne trágya, de a körítés, különösen a bamba és irritáló főszereplő egész egyszerűen büntető. A Road Kill-t jegyző John Dahl sem áll a helyzet magaslatán, de szerintem nem a direktorok felelnek a széria színvonaláért. Szar. 10/4
The Spirit Box: egy kellemesebb epizód, ami után nem sajnáltam azt a háromnegyed órát az életemből, amit a megnézésével töltöttem. Rob Schmidt (Wrong Turn) Anna Kendrick (Twilight, Up In The Air) főszereplésével egy középiskolás szellemtörténetet vezényelt le, a végeredmény pedig egy nézhető rész. 10/6
Echoes: kezdjük azzal, hogy ez a rendező (direkt nem írom le a nevét) követte el minden idők legrosszabb újrafilmjére joggal pályázó A Köd dirigálást. Ahhoz képest ez még egész nézhető volt, bár ez az újraélem a múltat téma inkább egy természetfölötti thriller, mintsem horror. Nyugodt szívvel ezt sem ajánlanám senkinek. 10/5
The Circle: a végére maradt talán az egyik legjobb sztori, bár természetesen a végére ezt is eltolták. A történet misztikus vonalát nagyon eltalálták, a színészek hozzák az átlagot, és ha szavaznom kellene, akkor talán ez lenne a legjobb epizód a szériában. 10/8
Összességében remekül tetten érhető a költségvetés csökkentése a Masters Of Horror-hoz képest és minden szempontból gyengébb, mint elődje. Talán 3-4 részt tudnék mondani, amit nem éreztem elvesztegetett időnek, de bárcsak inkább filmeket néztem volna! | |
|
|
