A költözés utáni poszt-traumatikus sokkot kiheverve megpróbálom behozni a lemaradásomat a horrorok terén, íme néhány újabb rövid kritika:
Daybreakers – A Vámpírok Kora (2009): egy újabb vámpírok köré épített utópisztikus mozi, amihez igen komoly főszereplőgárdát sikerült összekapni. Az impozáns casting viszont nem sokat jelentett, valamiért én sokkal jobbra számítottam. Túl kevés volt benne az akció, legtöbbször unatkozva bámultam csak ki a fejemből. Ettől függetlenül nézhető darab, de maximum egyszer fogyasztásra alkalmas. 10/6
Devil (2010): Shyamalan filmjeire a XXI. század elején érdemes volt felkapnunk a fejünket, mára azonban inkább a fordíts hátat és fuss jelző lehetne a legtalálóbb az indiai származású író/rendező alkotásaira. Szerencsére a kivétel erősíti a szabályt, mivel a Devil a banális alapsztori (akár egy Odaát epizód is lehetne) ellenére egy remek film. Kifejezetten jó ötlet volt, hogy a rendezést másra bízta, és a Quarantine-t is remekül levezénylő John Erick Dowdle itt szintén megállta a helyét. Várjuk a Night Chronicles következő epizódját! 10/9
Resident Evil – Afterlife (2010): Alice megpróbáltatásai tovább folytatódnak, ezúttal 3D-ben. Imádtam az első 3 epizódot Pléjsztésönre, azóta is kijátszom az aktuális részeket, de az igazi varázs már elmúlt. A nosztalgikus élmények miatt valahogy egyik filmre sem tudtam annyira haragudni, mint a magyar cím kitalálóira. Korrekten viszi tovább a történetet a film, Anderson is újra a fedélzeten, szóval nem csalódtam. Pont olyan akció mozi horror elemekkel, amilyenre számítani lehetett. Azért egy IMAX-vetítésre benéztem volna. 10/7
Fűrész 3D (2010): az utolsó Fűrész 3D-ben, hát akarhat a horror-rajongó ennél többet? Elméletben nem, gyakorlatban bizony igen. Lelkesen kiálltam a sorozat mellett eddig, de sajnos az “utolsó” akkord gyengére sikeredett. Vagy lehet, hogy én vártam túl sokat? A 3D abszolút felesleges volt, még annyit sem tett hozzá a filmhez, mint a Resident Evil esetében. A sztori relatíve okosan van megírva, de a szereplők hihetetlen bénázásai, és némelyik jelenet banalitása lehúzza az egészet. Kár a zárásért, de azt továbbra is tartom, hogy ez a legjobb horror-franchise, ami ennyi részt megélt. 10/5
The Tortured (2010): most épp a bosszúállós-kínzós filmek a divatosak, íme egy amerikai változat. A fiatal házaspár tökéletes életét tökreteszi egy szadista sorozatgyilkos, aki végez a gyermekükkel. A bíróság ítélete nem éppen az, amire számítottak, így a saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást. Korrekt sztori közepes megvalósításban, egynek elmegy kategória. 10/6
Phobia (2008): a thaiföldi horror-antológia második részét hamarabb sikerült abszolválnom, így lelkesen vetettem bele magam az első részbe is. Sajnos a folytatás jóval erősebb volt, de azért nem volt ez elvesztegetett 2 óra. 4 db 25 perc körüli történetről van szó, gyakorlatilag mindegyik egy szellemtörténet. Van viccesebb darab is, van ami kicsit belecsíp a fekete mágiába, de a lényeg változatlan. 10/6 | |
|
|
