Idezek par infot es egy leirast a filmrol. (A leiras amugy hazugsag ugy, ahogy van! Ez a film teljesen igenyes, nagyszeruen kidolgozott, egesz profi ALKOTAS!)
"Bad Taste, színes, új-zélandi film
Szereplők: Craig Smith, Mike Minett, Pete O'Herne, Terry Potter, Dean Lawrie, Doug Wren, Peter Jackson
Írta: Peter Jackson
Rendezte: Peter Jackson
Gyártó: New Zealand Film Commission
Játékidő: 91 perc
--------
Peter Jackson (szul. 1961)
22 évesen fogott bele egy mozi készítési kalandba, amely megváltoztatta az életét. A Bad Taste tipikus low-budget alkotás volt, szereplői helybeliek és barátai voltak. Jackson volt az egyszemélyes stáb: ő volt a rendező, az operatőr, a vágó, több szerepet is eljátszott (például a hős Derek-et). A forgatás és a filmkészítés négy évig tartott, egy használt 250 dolláros kamerával. Egyik barátja a filmiparban dolgozott, így sikerült elérniük, hogy a mozit elvihesse Cannes-ba. Az alkotás hamarosan nagy siker és igazi kultuszfilm lett, köszönhetően bizarr humorának, a különleges effektusoknak, és az amatörizmusból származó némi realizmusnak.
A Bad Taste sikere után megnyílt számára az út a hírnév és szerencse felé. Feladta a munkáját – ő volt a kisvárosi fényképészbolt tulajdonosa –, és végleg befutott a profizmussal készített Hullajó (1992) révén.
----------
Amikor a tavalyi Oscar-gálán Akiva Goldsman átvette aranyszobrocskáját az Egy csodálatos elme forgatókönyvéért, a filmrajongók népes táborából többen felháborodtak. Nem is annyira az abban a filmben nyújtott munkáját kifogásolták, hanem azt, hogy szerintük nem érdemel Oscart az az ember, aki a rosszemlékű Batman és Robin forgatókönyvéért is felelős. Nos, amennyiben igaz ez az elv, hogy egy-egy Oscar-díjnál vagy jelölésnél az alkotónak nem csak az aktuális munkáját, hanem teljes filmográfiáját kell figyelembe venni, úgy a Gyűrűk ura-filmekért agyonajnározott Peter Jacksontól nem csak hogy vissza kell vonni az összes jelölését, hanem egyenesen el kell tiltani a filmezéstől! Az ok? Két szó: Bad Taste!
Itt egyvalamibe nem lehet belekötni: a címválasztásba. A Bad Taste (fordítható rossz ízlésnek vagy ízlésficamnak) a filmtörténet talán legőszintébb címe. Az olyan jelenetek, mint egy bárány rakétával történő megsemmisítése, egy földönkívüli hányásának csoportos, jóízű elfogyasztása, vagy egy éles farúdra felszúródott, leszakadt kéz beékelődése a kéz volt tulajdonosának fejébe még az enyhébbek közé tartoznak. A durvábbakat, amelyekben belek, agyvelő és láncfűrész is szerepelnek, inkább a Kedves Olvasó fantáziájára bízom (a rendező nem így tette). De nem is ezek a naturalista, olcsó mészárlósdik a legundorítóbbak benne, hanem az, hogy Jackson néhány jelenetbe becsempészte a Beatles-tagok életnagyságú papírfiguráit. Ezt a nagyszerű együttest bármilyen szintű kapcsolatba hozni egy pohárnyi turha értelmi szintjével versengő filmmel valóságos szentségtörés.
A történet alapjában véve nem lenne olyan rossz, ki lehetett volna hozni belőle egy jó kis inváziós filmet, mint a Galaktikus támadás. Új-Zéland Kaihoro nevű városát ellepik az emberevő földönkívüliek, akik az emberhússal mint újfajta ínyencséggel szeretnének kereskedni az univerzumban. Az Astro Investigation Defense Service (rendkívül ízléses egy elnevezés, pláne ha a négy kezdőbetűből vett rövidítést nézzük!) szervezet négy tagjának kell megölnie az idegeneket és megmentenie az emberiséget...
Rendezői munkáról nem beszélhetünk; ezt a filmet nem tehetség, hanem a sok gusztustalan jelenet hasonlósága tartja össze. Színészi játékról meg pláne nem: Jackson és néhány haverja jót ökörködnek a kamera előtt. Ők szemmel láthatóan jól szórakoznak, a néző már kevésbé. Látványra és komoly speciális effektusokra ne is számítsunk, ez egy amatőrfilm. Még a földönkívüliek is emberformájúak a film nagy részében, megkülönböztető jelük rendkívül kreatív módon a kék farmering... A film vége felé nagyítóval felfedezhető néhány szórakoztató pillanat: amikor egy Rambo-frizurás szereplő atlétatrikóra vetkőzve, nehézfegyverzettel irtja az ellent Sylvester Stallone módjára, az értékelhetően ironikus.
De a többi!? A horror legfontosabb alapszabálya, hogy mindig izgalmasabb, amit nem látunk. A feszültségkeltés legszánalmasabb módja, amikor valaki ezzel a szabállyal ellentétben minden véres részletet direkt, öncélúan mutatni akar. Ettől a néző nem izgulni, hanem okádni fog. Ha ez volt a Bad Taste célkitűzése, szívből gratulálhatok Peter Jacksonnak!
Azt nem fogadom el kifogás gyanánt, hogy a Bad Taste elsőfilm, és hogy minimális költségvetéssel készült. Spielbergtől a Párbaj, Rodrigueztől az El Mariachi, Tarantinotól a Kutyaszorítóban és Emmerichtől A Noé bárkája-elv is elsőfilmek, ezekre is alig volt pénz, mégis mindegyik igényes, rendezőjük oroszlánkörmeinek megmutatására tökéletesen alkalmas darab. Viszont a Bad Taste-nek kb. annyi köze van az igényességhez, mint Michael Dudikoffnak az A-kategóriához.
Állítólag a Bad Taste akkor élvezhető, ha vígjátékként fogjuk fel. Nekem ez nem sikerült. Ha ez humoros, akkor nincs humorérzékem. Bocs." |