Laid To Rest II – ChromeSkull (2011)
Robert Hall direktor úgy gondolta, hogy van annyi kraft Krómkoponya történetében, hogy elbír egy folytatást, de gyanítom ő másképp értékeli az első rész horrorfilm-történelemben elfoglalt helyét, mint én. Az események másodpercre pontosan folytatódnak, de nagy bánatomra a remek adottságokkal rendelkező Bobbi Sue Luther ezúttal nincs a csapatban. Gondolom nem akarta bevállalni azt a cirka 1 perces szereplést, amennyi idő alatt azért egy premier plán mell-felvétel leforog. Nos, nem olyan nehéz összeraknunk, hogy az első részben halottnak hitt főgonosz itt újra elkezdi szedni az áldozatait, ami azonban meglepőnek hathat, hogy ezúttal egy copycat gyilkos is beszáll a játszmába. Egy még frankóbb késsel. A történetre sok szót nem vesztegetek, nem érdemes, de azért az becsülendő, hogy próbáltak egy egész univerzumot felépíteni Krómkoponya köré. Nem mintha ez bármi alapot szolgáltatna a tevékenységéhez, de legalább érezték, hogy itt azért kellene valami okot is találnunk a ténykedések mögött, ha már róla szól az egész film. A színészek inkább lefele húzzák a produkciót, a sok kézikamerás felvétel pedig nem sokat dob a végeredményen. Térjünk rá a film egyetlen, elvitathatatlan érdemére: extrém gore. Mivel Robert Hall nem főállásban rendez Hollywood-ban, hanem egy speciális effektusokkal foglalkozó céget vezet, így a vérengzések nagyon durvák. Az ő cégük szállította a Buffy és Angel sorozatokba a maszkokat, szóval értik a dolgukat. Régen láttam ilyen hentelést slasher-filmben, emiatt talán érdemes egyszer nekifutni. Viszont csak és kizárólag az unrated verzió játszik, másnak ebben az esetben nincs értelme.
Durva gore-móka. 10/6 | |
|
|
