Grave Encounters II (2012)
Ez bizony fájt és nem is kicsit. Azzal kezdeném, hogy nálam az első rész sem tartozik az óriási kedvencek közé, pedig a found footage stílus egy kicsit a szívem csücske. Ugyan sok ponton elvetette a sulykot a Grave Encounters, de azért volt benne potenciál és kedvelhető dolgok. Azonban a pozitív jelzők jócskán megritkulnak, ha a folytatásról van szó. Szerencsére kétszemélyes fókuszcsoportunkban képviseltette magát az a vonal is, aki szerint az első rész kifejezetten jó volt, de Párom a film 2/3-ánál feladta és „tíz per egyes” szitkozódások közepette átült a számítógéphez. Ez persze kicsit erős, de teljesen nyugodt lelkiismerettel jelenthetem ki, hogy ez a film rossz. Általában nem szoktam felhúzni magam azon, ha egy horrorban nem racionálisan cselekszenek a szereplők, sőt némelyik szituációban ez teljesen életszagú, de az, hogy egyetlen értelmes gondolat vagy cselekedet ne legyen, az azért egy kicsit sok. A film közel fele rámegy a totál retardált szereplők mobiltelefonos felvételeire és teljesen következetlen események sorozata után a fiatalok újra a Collingwood pszichiátriai kórház folyosóin bóklásznak. A pontos helyszínt egy szellem által küldött sms szolgáltatja nekik. No komment. Főhőseink felkészülteknek érzik magukat, mert most van náluk kürt is, de valljuk be öszintén, hogy miután bizonyossá válik, hogy ez első rész megtörtént eseményeken alapszik, ki azaz állat, aki ezzel felkészültnek érzi magát? Ezután gyakorlatilag lejátszódik az első rész, csak a kiemelt helyszíneken ezúttal más emberek halnak meg. Szinte képkockáról képkockára ugyanaz történik, szóval eddig teljes kreativitáshiány. Aztán az utolsó harmadban jönne a nagy megfejtés, hiszen megtalálják Lance Preston-t az alagsorban, aki 9 éve patkányokon él. No komment. Majd lesz egy ajtó, ami kivezet, de mégsem, illetve az őrült doki, aki keresztezni próbálta a való világot a halottakéval. Kb. ennyi értelem van a befejezésben, és az egész filmre újra megpróbálják ráhúzni ezt a tényleg megtörtént kamut, pedig az áldokumentarista filmek közül talán a Grave Encounters áll a legtávolabb attól, hogy ezt bárki elhigyje. Hatásvadász, de közben erősen izzadságszagú próbálkozás, ami néhány jelenettől eltekintve semmilyen maradandót nem tartalmaz. Még azoknak sem ajánlom, akiknek az első rész tetszett.
Rossz. 10/3 |
|
|