A Dolog (The Thing, 2011)
John Carpenter 1982-es alkotása az alfa és omega ebben a témában, ezzel minden horror-rajongó tisztában van. Klausztrofóbia, paranoia, izoláció, kiben van a parazita? Carpenter-nél ezt senki sem dirigálta le jobban. Pont emiatt elég szkeptikusan álltam a remake ötletéhez, de amikor hírét vettem, hogy ez valójában egy prequel lesz azért megnyugodtam. Mivel a sztori pontosan úgy kezdődött, hogy az egy előzmény-filmért kiált. Újra ’82-ben járunk, megkapjuk a korabeli Universal logo-t, az eredeti főcímet, valamint a norvég antarktiszi kutatóbázisunkat. Ez kellően autentikus kezdés, a sztori pedig szerencsére remekül fel van építve. Óriási felfedezés, ássuk ki, vizsgáljuk meg és irány a Nobel-díj! Nagyjából ezek a tervek, helyette azonban a lény elszabadul, mindenki sikít, reprodukció, paranoia, gyors létszámfogyás, rohangálással egybekötött heves lángszóró-használat lesz a menü. Gyorsan a lényegre térek. Szerintem remekül sikerült ez a darab, megérdemli, hogy nagyjából egy lapon említsék az eredetivel. A történet teljesenen kikerekedett, habár a remake-szagot így sem sikerült elkerülniük, hiszen lényegében ugyanaz történik, mint a klasszikusban. Még egy Kurt Russell klónt is sikerült találniuk. Egyetlen negatív dolgot tudnék mondani, néhány helyen eléggé untam magam, lehetett volna egy kicsit pörgösebb, de ez már csak szőrszálhasogatás.
Szuper. 10/9 | |
|
|
