,,Augustinus: Nemde az igazságot tartod bölcsességnek? Az ember ebben látja és ragadja meg a legfőbb jót. Mert minden más-más célra törekvő ember, akit említettél, a jót szeretné elérni és menekül a rossz elől, de minthogy ki-ki mást tart jónak, különféle dolgok után törekednek. Ha valaki olyasmit szeretne, amire nem érdemes törekedni, de ő mégis azt teszi, mert jónak tartja, az téved. Az nem tud tévedni, aki semmire sem törekszik, vagy pedig arra törekszik, amire érdemes. Minthogy minden ember a boldog életre törekszik, ennyiben nem tévednek. Amennyiben viszont nem azt az életutat választják, amely a boldogság felé vezet, bár vallják és hangoztatják, hogy csakis azt szeretnék elérni, tévednek. Mert tévedés olyan úton járni, ami nem oda vezet, ahová el szeretne jutni az ember. Minél inkább téved valaki életútjának megválasztásában, annál kevésbé bölcs, mert annál távolabb van az igazságtól, amelyben a legfőbb jót meg lehet pillantani és fel lehet fogni. Viszont mindenki boldog lesz, aki elnyeri s megszerzi magának a legfőbb jót - kétség kívül mindannyian ezt szeretnénk. Az tehát bizonyos, hogy boldogok szeretnénk lenni, s éppígy az is, hogy bölccsé akarunk válni, mert bölcsesség nélkül nincs boldogság. Ugyanis csak a legfőbb jó tehet boldoggá bennünket, és ezt az igazságban - mi bölcsességnek nevezzük - látjuk meg és fogjuk fel. Elménkbe már a boldogság megszerzése előtt belevésődött a boldogság eszméje - mert csak így tudhatjuk biztosan és jelenthetjük ki határozottan, hogy boldogok szeretnénk lenni -, s ugyanígy a bölcsesség eszméje is elménkbe van vésődve, még mielőtt bölcsek lennénk. Ezért válaszolunk valamennyien a legcsekélyebb habozás nélkül igennel a kérdésre, hogy bölcsek akarunk-e lenni. Tehát megállapítottuk mi a bölcsesség. Szavakkal talán nem is tudnád körülírni, de ha valamiképpen nem fedezted volna fel az elmédben, nem tudhatnád, hogy bölcs akarsz lenni és hogy ezt akarnod is kell - amit nyílván nem tagadsz. De most szeretném, ha megmondanád, szerinted a bölcsességgel is ugyanaz-e a helyzet, mint a szám törvényével és igazságával, tehát minden értelmesen gondolkodó számára ugyanúgy nyilvánul meg, vagy pedig annyiféle bölcsesség van, mint amennyi bölcs. Hisz emberi elme is ugyanannyi van, ahány ember, így aztán egyikőnk sem tud biztosat a másik eszéről.
Euodius: Ha egy és ugyanaz a legfőbb jó valamennyiünk számára, akkor az igazság, amiben megpillantjuk és biztosíthatjuk - más szóval: a bölcsesség -, szintén mindenki számára egy és ugyanaz kell hogy legyen."
Szent Ágoston: A szabad akaratról, ford.: Tar Ibolya, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989, 136-137. | |
|
|
