Kedves Elestél barátom!
A hülyeség nem korfüggő dolog, sőt, idősödve az ember egyre hülyül, dianózisod, miszerint bénasággal küzdm, akár igaz is lehet.
Pl. tegnap reagáltál az egyik kérdésemmel, megfelelően szabott nagy mellénnyel, valószínűleg volt is mire húznod, hogy ne lötyögjön.
Ezek a kézlegyintős kurvaokosénvagyokajani beírások nem tesznek túl rokonszenvessé, itélkezel - ugye erre írják, ne ítélj, hogy ne itéltettess.
Tényleg nem adok fel magamból semmit, pont mert már öreg vagyok, és alig formálódom - gazdagítasz pl. te is, mert máshogy gondolsz dolgokat és ha nyersen is, rákényszerítesz, hogy átgondoljam, miért is bénázol le.
Mint említettem, pl. a kezdőzenekari bénázás bizony bénázás - ezt elismerem.
Bucót illetően azonban nem hiszem, hogy nagyo elfogult szűrőn át láőtnám a helyzetet.
Nem istenítem, anyit mondok, az illető megkerülhetetlen személyisége a rendszerváltás utáni punk újradefiniálásának.
Ami a mai napig nem történt meg, lehet, hogy meg sem kell történnie - ez a gyűjtőfogalom - punk, vsz. már nem fejez ki semmit, és nem is lehet egy kalap alá venni a zenekarokat könnyen.
Szerintem a punk egy attitüd, ami leginkáb arról szól, hogy képzetlen amatőrzenészek kűzdenek a hivatalos zenei világ melletti (alternatív) klubélet szintjén az elfogadtatásért, a sikerért.
És hiába más a szöveg, a körülmények sok zenekart hasonl helyzetbe kényszerít.
Nekem a punk annyit jelent - szabad véleményfoglalás, ami nem jár együtt popularitással, pontosabban bár nem zárja ki azt, de kevéssé van esély arra, hogy széleskörben véleményformálóvá váljon.
A zenészek helyzete most sem jobb sokkal, mint 20 éve, most is kurva nehéz kiadni valamit, csak most legalább nincs pol. cenzúra, de a rádiók nem játsszák a zenéket, a nem klubba járó kispicsák továbbra sem a te szövegeidet dúdolják.
Az ideológiai irány kijelölésében akad néhány meghatrozó személyiség - pl. Hajas Tibor, Molnár Gergely, Pajor Tamás, Vigh Mihály, Müller Péter, KisTamás László, FeLugossy László, Rupaszov Tamás, Nagy Feró, Barangó, Fényfehér, Bucó, Bada, Máriáss
s biztos vannak punkok, akiket kevésbé ismerek, de legalább ilyen fontosak.
Ezek az emberek javarészt nem értenek egymással egyet.sőt utálják egymást olykor, de meghatározók.
Ha nem fogadod el, valószínűleg nem érzed, hogy az értéket fel ismerni nem a jövő feladata lenne, hanem a jelené.
miért van az, hogy mindig csak utólag látjuk, amikor valaki meghal - pl. Pauer Henrik?
persze, mert akor lezárul az életmű, és értékelhetővé válik
amíg visszaugat neked a művész addig személyesen lehet utálni vagy szeretni
ha megdöglik végre, no akkor aztán jön a siránkozás
na jó, kedves Rich_Kid_On_LSD, várom, hogy te is idebénázz valamit.
|
