Ezen igen jól szórakoztam:
"Lám csak, mégiscsak lehet beszélni a népekkel. Hajlanak az okos szóra. Megmondtam én annak a Molnár Lajosnak, hogy mondjon le, erre föl fogta magát és így tett. Szépen lemondott a miniszteri posztról. „Ilyen névvel az ember nem bársonyszékben ül, hanem a XVI. kerületi Tátika élelmiszerbolt üvegvisszaváltó részlegénél ücsörög az üvegablak mögött" Ezt mondottam neki. S a fickó megfogadta tanácsom és vette a kalapját. Jó érzés ez, kérem, lássuk azért be. Reménykedés tölti el most bensőm. Mégsem velejéig romlott az emberiség. Tán az a baj mindig, hogy nem nevezünk semmit a nevén. Csak úgy mellébeszélünk. Most én tehát megpróbálok ezen segíteni. Mert én még hiszek a humanizmusban. Verebes úr, kérem, önnek roppant idegesítő hangja van, szuszogása az embert totál kikészíti. Esztétikailag sem egy elsőrangú látvány maga, lássuk azért be. Higgye el, nem való oda a képernyőre, hisz egy csúnya, gonosz, ápolatlan vénember. Ne menjen többé képernyő közeibe! Ígérje ezt meg! ldikó kedves! Ha az ember kivénhedt, aszott komcsi agitátornő, bárhogy kencézi az arcát, kivénhedt komcsi agitátornő marad. Ne higgye, hogy szebb lesz, ha felvarratja ráncait. Belső szépség nélkül az ilyenek, mint maga, akkor is csak ronda, csúf banyák, ha az atyaúristent kenik is magukra. Hallgasson szépen rám, és ne égesse tovább magát nyílt színen. Ha már múltjával, tartásával, belső szépségével, képességeivel nem tud tiszteletet ébreszteni, szánalmat már ne keltsen. Kedves Ildikó, ha meglátjuk önt a képernyőn, elfordítjuk a fejünket és lehalkítjuk a tévét, mert gyomorforgató az egész. Ildikó kedves, annyi szép és patinás nyugdíjasotthon van az országban. Vonuljon be valamelyikbe, és soha többé ne kerüljön az emberek szeme elé! Higgye el, ez közérdek.Még nagyon sok kedves jó tanáccsal tudtam volna szolgálni az emberiség üdvéért, de sajnos lehetőségeim korlátozottak. Ebbe a rovatba most ennyi jó cselekedet fért. Kérem, ne a szándékot vonják kétségbe. A többit talán majd legközelebb." | |
|
|
