Az önplágium Lynch esetében nem negatív. Saját visszatérő motívumai, eszközei vannak, amiket, ha más rendező használ fel, büszkén hivatkozik a rendező munkáira, mint a legkomolyabb hatásra, ami érte. Ilyenek pl. a lépten nyomon megjelenő merev, mozdulatlan statiszták, az általa szerzett, meg válogatott, nyomasztó/nyomasztóvá tett(Blue velvet, In dreams)zene, meg zajok, de ezenkívül még van egy rakás. Számomra ez a film nem működött annyira jól, mint a régebbiek, de a csöves sztori zseniális volt! Az volt nekem a névjegye.
Matthew, engem érdekel az értelmezés, tolok egy mailt.
Manapság Japánban van sok követője (Higuchinsky- Uzumaki, Shinya Tsukamoto- Tetsuo, Takashi Miike- Gozu), de Richard Kellyre(Donnie Darko!!!!) és Gaspar Noéra(Visszafordíthatatlan) is volt hatása, Kubricknak is ő volt a kedvenc rendezője, a Ragyogásban ez talán érezhető is. De ez csak pár példa. Többet most nem tudok:D |
