Mai email:
Sugár András
elnök-vezérigazgató
Tisztelt Sugár András Vezérigazgató Úr!
Kérem, engedje meg, hogy köszönetet mondjak Önnek és cégének, amiért
felnyitotta a szememet és ezzel számottevoen segített abban, hogy meghozzak
egy fontos döntést.
Talán nem tartom fel vele, ha röviden összefoglalom mirol is van szó.
Örömmel vettem részt a június 05-i Dózsa György úti T-Mobile napon, és
nyugodtan mondhatoam, számos meghatározó élmény ért. Soha nem fogom
elfelejteni, hogy milyen öröm volt két órával a koncert meghírdetett
kezdési idopontját megelozoen rádöbbenni, hogy a helyszínnek testi épségem
veszélyeztetése nélkül a közelébe sem tudok menni.
Mennyi kíntól, szenvedéstol, dobhártyámra nehezedo nyomástól mentettek meg
ezzel cégük figyelmes szervezoi. Valódi euroéper állampolgárnal (citoyen)
éreztem magam, amikor a valaha volt karhatalmisták stílusát idézo
szekuritisok körbeparancsoltak a kordon körül, ordítva közölve velem, hogy
hova álljak, mit csináljak, mihez van jogom és mihez nincs, miközben a
cégvezetok páncélozott autói az arisztokrácia diszkrét báját idézve
siklottak be a világokat elválasztó kordon mögé.
Társadalomtudományi hallgatóként érdekes és tanulságos volt megtapasztalni,
hogy milyen is az, amikor egy vállalat vezetoi az ügyfelek pénzén
technológiai orgiát szerveznek önmaguk kielégítetlen libidószükségleteinek
levezetésére. A helikopterek, a léghajó, a megavattok, a hangfalerdok, a
helyi rendezésu éloközvetítés ? gyönyöru.
És persze a védettség élménye: a szekuriti, a kordon, a válaszfal, a
mindezzel együttjáró nyelvi arogancia, a lekezelo tónus, a rendereutasítás,
a mihez van jogom és a mihhez nincs, a fennhéjazás, a plebs kirekesztése,
stb. Önnek persze igaza van.
Azok, akiket az Ön csahoncai itt porig aláztak holnap ugyanúgy elhiszik
majd, hogy ez az egész értük folyik. Amikor öt forinttal csökken majd a
percdíj keveseknek fog eszébe jutni, hogy hány millió forintjukból
finanszírozták ezt az orgiaszeru megalomán önkielégítést. Kár, hogy egyedül
azok nem vehettek részt a programban, akiknek a pénzébol létrejött.
Boldogsággal tölt el, hogy a rácson át láthattam, Önök kétszázan (akiknek a
kedvéért a Dózsa György úti koncerttér ötven százalékát ülo
alkalamatosságok elhelyezése végett kisajátí-tották), jól érezték magukat.
Mi háromszázezren kívül szintén megvoltunk. A cseh túristák a nyakamba
hánytak, az emberek egymást taposták és hergelték egy talpalatnyi hely
megszerzésért, a fováros által frissen telepített háromszáz méter hosszú
dísznövénysor megsemmisült, a mentoautó nem tudott eljutni a sérültekhez
(gondolom elore meghatározták mekkora emberi életben számított
veszteségráta mellett számít még PR-szempontból sikeresnek a koncert), az
emberek utálták egymást, dühösek voltak, ingerültek és arogánsak egymással.
Csak remélni tudom, hogy hangoskodásunkkal zavartuk Önöket a szórakozásban
(bevallom, néha káromkodtunk is, szégyenlem magamat, tudja, a családi
háttér, a származásbeli különbségek kordonon inne és túl?).
A tapasztaltak tükrében nyugodt szívvel és boldogan tudtam úgy dönteni,
hogy hétfotol szolgáltatót váltok. Máshol is leszarnak és hülyére vesznek,
miközben megtetetik vele a maszlagot, hogy nekem, meg értem, de ott
legalább nem hazudják azt, hogy megnézhetem ingyen a Sting-et, hogy aztán
lábujjhegyen állva nézzem, amint Önök kisújjeltartva eltikettbeszélgetnek
talpig Armaniban.
Baszom alásan:
netuddki
szerintem kicsit nevetséges már az önsajnálat benn, de valami biztos van benne. | |
|
|
