Ennyit tudok róla már:
Szabadkőművesség: a nemzetközi intézmény ma jóindulatú és barátságos, eredetileg azonban ezoterikus szervezet volt. Aprólékosan kidolgozott titkos szertartások és erkölcsi kódex jellemzi. A tagoktól elvárják, hogy higgyenek "a világegyetem nagy építészében". A szabadkőművesség egy kőműves céhből származik mely a XIV. századi Angliában működött. A modern szabadkőművesség azonban 1717-ben, a londoni Nagy Páholy megalapításával jött létre. A szabadkőművesség később elterjedt Európában és az Egyesült Államokban. Néhány országban illegális szervezetként működik. A római katolikus egyház sokáig ellenségesen viselkedett a szabadkőművességgel szemben. Mára ez az ellenszenv nagymértékben enyhült.
A szabadkőműves mozgalom az új és jelenkori történelem egyik legkevésbé ismert és legellentmondásosabban megítélt szervezete volt, és maradt egészen napjainkig. Ennek legfőbb oka és magyarázata, hogy mindig igen szigorúan zárt szervezet volt, és egyes országokban és időszakokban "titkosan", illegálisan folytatta tevékenységét. Fokozták a körülötte kialakult titokzatosságot szervezeti felépítményei, elnevezései, misztikus-szimbolikus szertartásai, rituális előírásai, melyeket máig megőrzött. Ezt használták ki a mozgalom mindenkori ellenzői és ellenségei arra, hogy a tájékozatlan emberekben minél negatívabb képet alakítsanak ki róla. Pedig pozitív megítéléséhez elég csak két dolgot figyelembe venni: hogy kik az ellenzői, s hogy kik a tagjai és hívei a mozgalomnak. Ellenzői a reakció, az önkényuralom, a totalitarizmus erői, hívei és támogatói a haladás, a felvilágosodás, a racionalizmus elkötelezettjei. A másik, konkrétabb érv csak akkor használható, ha ismerjük a szabadkőművesség alapvető célkitűzését: A nemzeti, faji, vallási különbségek szerint széttagolt emberiséget egy családba kell egyesíteni, és testvérnek kell tekinteni mindenkit, akit Isten embernek teremtett.A szabadkőművesség nem nemzetközi, hanem egyetemes szervezetnek nevezi magát, elhatárolódva így a szocialista, kommunista mozgalom internacionalizmusától. A 18. században Angliából kiinduló mozgalom ideológiája szorosan összefonódott a felvilágosodás eszméivel és mozgalmával. A 19. században a szabadkőművesek lettek a liberális, demokratikus, antiklerikális eszmék hirdetői és képviselői, noha a páholytagok politikai felfogása meglehetősen különböző volt. A 19. század végére a szabadkőművesség jellegzetesen városi, polgári szervezetté vált. Tagjai a középrétegek soraiból kerültek ki; kereskedők, iparosok, bankárok, értelmiségiek voltak. Az 1886-ban létrejött, az összes magyarországi páholyt egyesítő Magyarországi Symbolikus Nagypáholy belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabálya kimondta: A szabadkőművesség filozofikus, filantropikus és progresszív intézmény. Célja a közerkölcsiség, művelődés és felebaráti szeretet terjesztése és a jótékonyság gyakorlása. A szabadkőművesség kizár köréből minden politikai és vallási kérdést, és tagjait a hazai törvények tiszteletben tartására kötelezi. A 19–20. század fordulóján a szabadkőművesség fejlődésének csúcsára ért. Ez időben Európában több mint 7000 páholy működött, mintegy 330.000 taggal, s világszerte több mint kétmillió volt a szabadkőművesek száma. Magyarországon akkor 126 páholy létezett, körülbelül 13.000 taggal. Ennek a jelentős szervezetnek egyik újszerű tevékenységi formája a vándorgyűlés lett, melyet először a történelmi Magyarországra kiterjedően éppen Nagyváradon szerveztek meg, 1903. október 24–25-én. A 20. század elején Nagyvárad rendkívül dinamikusan fejlődő, fontos gazdasági és művelődési központ. A gazdasági fellendülés egyik jelentős következménye volt a polgárosodás, a civil társadalom kialakulása. Ennek meghatározó keretei a különböző társadalmi, közművelődési, jótékony célú, sport- és más egyesületek, amelyek foglalkozások, életkorok, nemek, vallások vagy kitűzött célok szerint szerveződtek, felölelve az élet szinte minden ágát, területét. A várostörténész Fleisz János adatai szerint 1904-ben Nagyváradon összesen 72 egyesület működött, ami rendkívül magas szám a város kb. 50.000 lakosához viszonyítva. A Borovszky Samu szerkesztette Bihar vármegye és Nagyvárad című korabeli monográfia ezzel a kérdéssel kapcsolatban megállapítja: „A nagyváradi társadalom mindenféle eszmét vagy törekvést, jótékony vagy kultúrcélt, emberbaráti, irodalmi vagy művészeti vállalkozást támogat. A baj csak az, hogy az egyleti életben résztvevők száma az egyesületek számához képest csekély, s így jellemző a túlterhelés és ennek következménye a gyakori kimerülés. Nem azért szenvednek hajótörést az egyes közhasznú törekvések, mert nem lennének támogatói, hanem azért, mert túl sok az egyesület, s nem sikerül őket egyesíteni egyes közös célokra”. Ezeknek az egyesületeknek a sorába tartozott az 1876-ban megalakult László Király Szabadkőműves Páholy, melynek jelentőségét és erejét igazolja az a tény, hogy képes volt egy országos méretű, igen fontos rendezvény kezdeményezésére és megszervezésére.
|
