Értem amit mondasz, de szerintem kár ennyire a mélyre ásni, hiszen a zene - amellett, hogy jó esetben gondlatok közvetítő eszköze - elsősorban jó móka. Hogy konkrétan a pornószínésznős hasonlatnál maradjunk, valóban szörnyű egy rossz pornószínésznőt látni, de mégis ott vannak a jók. Akik nagyon hitelesen elő tudják adni azt, hogy élveznek és így feledtetik azt, hogy valójában színjáték az egész. Egyszerűen jó érzés nézni, slussz-passz. Ez szerintem ugyanígy van a zenével is. Ha egyszer hallgatom, és közben azt érzem, hogy ez erőteljes, meg ”őszinte” (már amennyire ezt meg lehet ítélni), egyszóval tetszik, akkor kár azon rágódni, hogy ugyanilyen erőteljes, meg őszinte zenét csinált tíz évvel ezelőtt az xy zenekar is. Mert gyökeresen újat alkotni nem lehet, mivel ahogy te is mondtad a rocknak vagy a rock’n rollnak megvannak a korlátai. A stílusok pedig egymásra építkeznek. Végülis nem nehéz pár lépésben eljutni a Beatlestől a Dog Faced Hermans-ig. Visszatérve a pornós hasonlathoz: ott sem lehet már sok újat mutatni. Persze lehet próbálkozni mindenfélével, a cica-álarctól a szado-mazo cuccig, az emberek többsége mégis mindig a klasszikus pornót fogja szeretni. Mindig fognak az emberek pornót nézni, hiába tudja mindenki, hogy mire számíthat és mi lesz a vége.
Az ”óvodás-punkot” én sem állhatom. Mondjuk nem zavarna, hogy van ilyen, inkább az a zavaró, hogy szinte csak ilyen van. A politikus oldal viszont egy külön kérdés. Itt nem igazán értünk egyet. Nem hiszem, hogy a punk, vagy alternatív mozgalom többsége liberálisokból állna. Egyszerűen olyan emberek tömörülnek itt akik nem akarják elfogadni a társadalmi igazságtalanságokat. És mindig is meg volt ez a Robin Hood féle ”elesettek védelmezője” attitűd, nincs is ezzel semmi gáz. Azt nem szeretem, mikor ez gyermeteg szövegekben és felületes jelszavak skandálásában merül ki. Persze lehet, hogy ez megegyezik a korszellemmel és már semmi pukkasztó nincs a nők-melegek-állatok-éhezők-politikai foglyok stb. jogai mellett való kiállásnak, de a mindennapi tapasztalatok egyelőre azt bizonyítják, hogy a felülről vallott tolerancia és ”emberközpontú” politika még csak szavakban működik, leginkább addig amíg az üzleti, vagy magasabb politikai célokkal nem ütközik. Na de visszatérve, attól hogy valaki elfogad bizonyos elveket amelyek teszem azt egybe esnek a liberálisokéval nem jelenti azt, hogy ő maga automatikusan abba a táborba tartozna. Ha például valaki egyetért a tízparancsolat némely passzusával, például, hogy ”ne ölj”, attól még nem lesz bigott keresztény.
Az tény, hogy bizonyos dolgok csak adott korban és adott körülmények között tudnak működni. De a világ változik, a zenék is és az emberek is (változnak és cserélődnek, nincs mese). Így nem lehet csodálkozni azon, hogy valaki ma a Propagandhi révén jut el azokhoz a gondolatokhoz, amikhez húsz évvel ezelőtt a Crass segített eljutni. Ez van.
Személy szerint nekem azok a bandák jönnek be leginkább akik a személyes hangvételű szövegeket részesítik előnyben a mindennapi ”érzésekről”. Ezek ugyanis örökérvényűek, csak a megfogalmazás és a tálalás nem mindegy.
Hogy lesz e még fontos zenekar? Hát, nem tudom, ezt csak az idő döntheti el. Bár valószínűleg olyan már nem nagyon mint amilyen mondjuk a Dead Kennedys, a Black Flag, a Clash vagy a Pistols lehetett. Azok az idők elmúltak. Mint ahogy már olyan romantikus hősök sem lesznek, mint a középkorban.
Azért egy metál banda is lehet vicces, ott volt például a Tankard (hogy mennyire jó, az más kérdés). A Judas Priest meg, hogy mennyire vette magát komolyan az már azért elég bizonytalan, ha az ultra-macho imidzsüket és Rob Halford szexuális orientációját nézzük. :-)
Az igazság az, hogy általános iskolás koromban hallgattam inkább sok metált. A Venomnak pár korai lemezét nagyon csíptem, sőt még egy videót is láttam, az nagyon megnyerő volt. Bár emlékszem, hogy King Diamond szinte minden interjúban lehordta őket, hogy nem ”trú” arcok, mert csak játszanak a sátánizmussal, nem úgy mint ő. :-)
A Destructionből csak a sláger számukra, a Mad Butcherre emlékszem, meg arra, hogy a koncertalbumukon játszották a rózsaszín párduc zenéjét. Na meg a szép borítókra. Ők is újjáalakultak, nem? Amúgy ők sosem voltak nagy kedvenceim, a német thrash hullámból a Kreator volt az akiket nagyon kedveltem. Az egy fasza banda volt nagyon.
Mi is szeretnénk majd megcsináltatni a fürdőszobát, de úgy néz ki, hogy csak jövőre fog összejönni. Állítólag nagyon szépen dolgozik, csupa jót hallottam róla. Egy haverom szüleinél csinált ezt-azt, ők teljesen odáig voltak.
Ez jó hosszú lett. |
