Mit is lehet mondani egy ilyen társalgáshoz?
Talán a következőket: proletár, aki a porból nőtt ki csököttként, nos ő éppen lehet, hogy értelmiségi munkát végez, mivel ma már egy mérnök is osztályát tekintve a munkásosztály része. Látszik, hogy a bolsevik hozzáállás, amit elméletileg annyira utáltok, meghagyta örökül a faszságait. Kékgalléros, sarló és a kalapács a kézben..., gratulálok hand!
Érdekes elmélkedések vannak itt az anarchia társadalmát illetően. Akárcsak Fourier-t, vagy Owen-t olvasgatnám live-ban a fórumon. Kitaláljuk, mi lesz szép: föderalizmus, szabad-szövetség, stb., stb., stb.
Bár én is el tudok szállni a megfogalmazásban, de azért gulliver.hu már igazán megmutatta, hogyan kell ezt úgy megtenni, hogy valami titkos mágikus szavakként hangozzanak, aztán meg nem lehet csodálkozni, hogy Horst Fuchs barátunk, meg még a célba vett proletárok picsányit se értenek belőle.
hand neked csak annyit mondhatok, hogy semmi baj azzal, hogy ha lenézed a munkásokat, valszeg ezzel nem lehetsz te se szinpatikus annak, aki tudja, hogy azzal a kijelentéssel, amivel a prolikat szarba se veszed, valószínű hogy barátaid, családod egy részét is besoroltad a probafingók közé. (Persze, ha színtiszta burzsoá családból származol, úgy ezt a részét vedd semmisnek, de akkor pedig még csak ne is próbálkozz hitelesnek lenni, hiszen osztályérdeked diktálja, amit írsz, de boldogan tudsz társalogni a munkásaid undok embertelen dolgairól mondjuk a Demján Sándorral, vagy az öreg Gyurcsány Feróval :))
Szóval az anarchizmus, kommunizmus nem állapot, legalábbis se nem államforma (ahogy tanult ctg kollegám is kifejtette), se nem civilszervezet. Egy bizonyos: antidemokratikus (ha már mindenképpen szép görög-latin származású szavakkal kell dobálózni ;) ). Ez a kettő nem különböző dolog, ráadásul az is lényegtelen hogy éppen hogy hívja magát. Az a baj a klasszikusnak vélt anarchizmussal, hogy állandóan abba dillemmába kerül, hogy dehát hogy lehet szabadságot csinálni, amikor már maga az aktus, tudniillik forradalom meglehetősen elnyomó dolog.
De nézhetjük a dolgot úgy is, hogy elfelejtjük ezt a papi szöveget a szabadságról, meg elnyomásról, meg káoszról, meg racionális (szakmai tekintély) kontra irracionális (hatalmi alapú) felosztásról, helyette pedig a konkrét történések, és érdekek, a valós világukban nézünk szerte széjjel.
Nos ctg: minden itt van ami neked kell, te ezért akár már maradhatsz is. Pénzt lehet keresni munkával, aztán meg rablással, nah meg kizsákmányolással, aztán ezt a pénzt arra költöd, amire te gondolod: kurvákra, sörre, whiskeyre, whatever.
Mindeközben az ember, és ebbe burszoá és proletár is elgépiesedik, és hidd el ctg: a te korlátlan, szabályozatlan szabadságodba belepofátlankodik egy piac, hiszen csak olyan sör van, és annyiért, amit és amennyiért a piac neked felkínálja. Mi több: még azt is sikerül veled megetetni, hogy ez azért jó, mert ettől igazán szabad vagy. Mert a piától, meg a puncitól már annak érzed magad. Jah meg a herointól is repülsz szabadon, csak amikor ki kell fizetni, nos akkor derül ki, hogy itt mégsem egészen stimmel össze minden a szabad élettel. De világ zakatol, leszarva az emberek ideáit, helyükbe egy társadalom kemény mozgása lép, sőt: nem is volt ott más soha. Tervek, álmok fontosak, de lássuk be: többnyire készpénzért ezek is megvásárolhatóak, sőt magunk is megvásárolhatóvá válunk ezek miatt.
A kommunizmus nem állapot, nem is igazán társadalom, hanem egy mozgalom. Az emberek olyanok, amilyen társadalom termeli ki őket. Nah most a miénk még biztos milliárd évig áll, ha rajtatok múlik. De egy forradalom átformálja a társadalmat, és ezáltal átformál minket benne élő embereket. A forradalom pedig akkor bontakozik ki, amikor már a fennálló társadalom kitermeli magából azt a kritikus mennyiségű ellentmondást, ami már megakar szabadulni a mostani mocsoktól. Ezek a kommunisták, az öntudatos proletárok. Már nem "géprombolnak", hanem egy forradalom mindent meg is semmisít, ami ezt a világot táplálta. Ahogy lerombolta ctg feudalizmusát is, annak földtulajdonával, hűbéri rendszerével, fegyverzetével, ahogy Engels megfogalmazta: a burzsoá puskák lyukakat ütöttek az arisztokrácia fényes lovagi páncélzatán. Mert volt valamikor, hogy a csőcselék polgárság az arisztokrácia életére tört, rongyos parasztok fellázadtak a feudális kötöttségek ellen, és porba rombolták azt. Akkor csőcselék voltak, ma pedig fényes uraink, melyek a társadalom természetes istenének igéjét szóban, írásban, és háborúban is hirdették: a tőkéét. Ma pedig a tőke már nem egyszerűen ekkora, meg akkora befektetés, hanem levegő, melyet egy egész emberiség lélegez be, és amelynek megszűnése megfojtja az egész polgári társadalmat. Azok a csőcselék, akik ezt lerombolják pedig a mindenkori kizsákmányoltak csőcselék tömege, mely a forradalommal együtt megszűnik proletár lenni, és megszűnteti a proletár felett uralkodó tőkét, tőkést.
Kedves szalonanarchisták, el kell keserítselek benneteket. Láthatóan a forradalom tehát autoriter dolog, mert másként nem megy. Nincsen az a demokrácia, amiben nincs elnyomás, és nem abban a világban élünk, ahol nincsen megosztottság. Aki kifejezetten a forradalom ellen van, vagy akit nem érdekel, az közvetlenül akadályozza a forradalmat, tehát likvidálandó. Szarok a szép eszmékre, meg reformista nyáladzásra, ez van. Nem is volt eddig se ez másképp, ezután se lesz. Fegyver és vér nélkül nincs változás.
Befejezem: A háború és béke ehhez képest képregény. Aki eddig elolvasta, annak gratulálok. Aki meg nem, annak hiába is írnék itt már bármit.
Our goal is life! | |
|
|
